A hétfői, vasárnapi, majd szombati meccselés után ma kipróbálhatjuk, milyen a pénteki bajnokik hangulata. Maradunk rendületlenül a fővárosban, a Brentford vendégei leszünk ma este, meghagyva a tényleges hétvége londoni derbijének a Millwall – West Hamet. Rövid beharangozó alább.
Előzetesen tán nem így tűnt, de a tabellára pillantva az látható, hogy erősre sikerült a sorsolásunk. Négy forduló alatt játszottunk a jelenlegi első, címvédő Arsenallal, a negyedik Hull Cityvel és ötödik Brightonnal, most pedig megyünk a hetedik Brentfordhoz. Nyilván pár forduló után átrendeződnek majd az erőviszonyok, most viszont az a kotta, hogy erős és/vagy jó formában lévő csapatok jönnek ránk hétről hétre. Ettől függetlenül a Hull elleni botlás komoly gyomros volt, pláne annak ismeretében, hogy a játékkal is bőven voltak gondok. Ne feledjük azt se, hogy tavaly egyik újoncot sem sikerült otthon megverni, így tovább folytattuk ezt a kellemetlen sorozatot.
S bár van okunk bőven panaszra, azért azt is látni kell, hogy a Brightont egyedül mi vertük meg, s kapott góljaik 80%-át nekünk köszönhetik, az Arsenal és a Hull kapuját pedig eddig csak mi vettük be. Vagyis a támadójáték rendben van, második legeredményesebbek vagyunk a ligában, viszont ami hátul történik „védekezés” címén, az nem csak idézőjeles, hanem elkeserítő is. A kilenc kapott gól botrányosan sok (csak a Palace és a Coventry hitványabb még nálunk is e téren), ráadásul ezek következnek is azokból a hibákból és hiányosságokból, amik sajnos folyamatosan játékunk velejárói. Caicedo hiányában a középpályánk átjáróház, rengeteg lövés érkezik a kapukra és megengedhetetlenül sok a labdaérintésük is a tizenhatosunkon belül. Pedig a védelemben ki lett már próbálva jó pár játékos különböző kombinációkban, még sincsenek meg a kémiák és összhangok. Szóval ezzel még rengeteg munka lesz, vagy pedig át kell állni egy olyan szerkezetre, ahol jobban működik a kockázatminimalizálás.
Az emlegetett ecuadorin kívül Palestra és Henderson se játszott még idén, ráadásul Joao Pedro is lesérült. Újdonsült kilencesünk már a Hull elleni kiegyenlítésekor sem volt egészséges, mégis derekasan nyomta, amíg bírta, de most úgy fest, még a válogatott szünet után sem fog tudni rögvest visszatérni. Három gól, három gólpassz, vezeti a kanadai táblázatot, naná, hogy nagyon fog hiányozni.
A Brentford amúgy finoman szólva sem tartozik kedvenc ellenfeleink közé, sőt, inkább mumusnak tekinthetők. Ez a hatodik szezonjuk a Premier League-ben, az eddigi tíz egymás elleniből pedig csak hármat sikerült megnyerni, négy döntetlen mellett háromszor ki is kaptunk. Volt ráadásul egy ötmeccses nyeretlenségi sorozatunk is. Feljutásuk után rögtön vertük a Méheket 1:0-ra idegenben, azóta négy döntetlen a mérleg (ebből következik, hogy a Brentford nagy pusztítást végzett a Stamford Bridge-en). Tavaly pedig úgy végeztünk 2:2-re, hogy félidőben még ők vezettek, a hajrára sikerült fordítani Palmer és Caicedo révén, ám a hosszabbításban kiengedtük a kezünkből a győzelmet.
Keith Andrews csapata egyike a hét még veretlen csapatnak. Kezdésnek lesimázták a Tottenhamet, azóta viszont csak döntetleneztek a bajnokságban (Leeds idegenben, Sunderland otthon, Bournemouth idegenben). Nem félelmetes eredménysor, de nem is lebecsülendő.
Azt se felejtsük el, hogy nehézségeink ellenére azért mégiscsak győzelmi reményekkel kell ma megjelenni a Gtech Community Stadium gyepén. Nagyon nem mindegy, hogy vonulnak a játékosok válogatott szünetre. Több, top4-re esélyesnek gondolt csapat is mögöttünk van még, fontos lenne tartani vagy esetleg még növelni is az előnyt velük szemben. Továbbra is Blue Is The Colour!
