Ma este végre a mieink is a húrok közé csapnak és a Chelsea számára is elkezdődik a 2026-2027-es szezon. Kedvcsináló alább.
Nyitófordulóban győzni: ez egykoron a mi műfajunk volt. 2002 és 2010 között zsinórban kilencszer rajtoltunk hibátlanul, s ebben voltak gólzáporos diadalok is. A Premier League eddigi 34 szezonjából 20 alkalommal sikerült nyerni, 8 döntetlen mellett pedig 6 találkozón pont nélkül maradt a csapat. Egyedül a Manchester United rajtolt többször győzelemmel (22-szer), őket is megközelíthetjük ma este.
Csapatunk 2022 óta viszont adós a nyitófordulós győzelemmel. Akkor – még Tuchellel a padon – az Everton otthonában sikerült győzni, azóta viszont jött egy döntetlen a Liverpoollal, majd egy vereség a Manchester Citytől, legutóbb pedig 0:0 a Crystal Palace ellen (mindhárom odahaza). Most ismét idegenben rajtolunk, hátha ezzel visszatérünk a helyes ösvényre.
Szerencsére nem kell nagy utat megtenni, sőt, a Craven Cottege-ig a szezon legrövidebb túrája vár ránk. A sorsolás úgy hozta, hogy az első három idegenbeli fellépés egyaránt londoni rivális ellen lesz (sorrendben Fulham, Arsenal, Brentford), így majd’ két hónap múlva kell először elhagyni a fővárost a bajnokságban. Az utazással járó kényelmetlenségek hiánya nyilván jól jöhet itt az elején, persze az olykor ellenséges hangulatú városi derbik sem szerepelnek a kívánságlisták élén.
A régi szép időkben (gyakorlatilag az Abramovics-éra alatt) a Fulham idegenben tényleg nem volt több a szomszédba átugrásnál. Rutinból lehoztuk és utána mentünk a dolgunkra. 2013 és 2021 között például mind a négy alkalommal hazahoztuk a három pontot (már amikor az élvonalban szerepeltek a fekete-fehérek ugye), igaz, azóta már döcög a szekér. A legutóbbi négy vizitből kétszer is hazai győzelem született (legutóbb 2:1-re nyertek), sőt, a 2024-es Boxing Day-en ki is kaptunk tőlük a Stamford Bridge-en. A másik két találkozót viszont mi nyertük: 2023 októberében Mudryk és Broja egy perc alatt lerendezték a dolgot, tavalyelőtt pedig George és Neto révén a végjátékban sikerült fordítani (lekopizva a Fulham karácsonyi tőrdöfését).
Azt a vezetőség is érezte (okkal), hogy a tavalyi hitvány szezont muszáj mihamarabb feledtetni, így meglepően korán, május 17-én bejelentették Xabi Alonsot mint a Chelsea új menedzserét. A baszk július 1-jén állt munkába, s bár első kiszemeltjét, Xhakát nem sikerült idecsábítani, a fontmilliók azért röpködtek enélkül is. A nyári műveletek külön irományban már össze lettek szedve, így itt most csak abbéli reményemet fejezem ki, hogy kellőképpen meg lett erősítve a védelem, minőségi emberek érkeztek a szélekre és már a rutinnak sem leszünk híján.
A hazaiak kispadján is történt változás, az az Álvaro Arbeloa lett kinevezve, aki finoman szólva sem ismeretlen Xabi Alonso számára, hiszen játszottak együtt a Liverpoolban és a Real Madridban is, a Királyi Gárdának ráadásul edzői is voltak tavaly (beszédes, hogy már egyikük sincs ott). Meg lesz tehát a pikantériája annak, hogy ezúttal ellenfélként meccselnek Londonban, ráadásul mindketten ma debütálnak.
Biztató, hogy az első meccsre szinte a teljes keret rendelkezésre áll (a számításba vehetők közül Fofana eltiltott, Henderson pedig sérült), így érvényesülhetnek Xabi Alonso elképzelései. Még olyanok is bevethetők, akik ezt tavaly nem nagyon mondhatták el magukról, gondoljunk csak Colwillre, Laviára vagy Mudrykra.
Nem gondoltuk volna tehát pár hónappal ezelőtt, de több fronton is van miért várni ezt az új szezont. Fontos lenne a régi szép idők emlékére ismét győzelemmel rajtolni, pláne annak tudatában, hogy több BL-aspiráns rivális is botlott a hétvégén, így egy diadallal pontelőnyünk lenne a Liverpoolhoz, az Aston Villához, a Manchester Unitedhez vagy a Tottenhamhez képest is. Továbbra is Blue Is The Colour!
