„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét!” – mondta Johnny Firpo, vagyis Terrence Hill az És megint dühbe jövünk című klasszikusban. Nos, az a Chelsea-drukker, aki izgalomra vágyik, megkapta, ugyanis sorsdöntő zárófordulónk lesz. Részletek alább.
Ahogy az lenni szokott, a legtöbb kérdőjel kiegyenesedett az utolsó játéknap előtt: megvan a bajnok és eldőlt, kik esnek ki. A BL-helyekért viszont nagy még a tülekedés, márpedig ez minket is érint. A Newcastle – Chelsea – Aston Villa – Nottingham négyesből ketten örülhetnek majd a forduló végén, ketten viszont dőlhetnek a kardjaikba.
Nehéz menet lesz, de a lényeg, hogy kezünkben a sorsunk – márpedig ez nem mellékes. Nottingham idegenben: tört már bele a bicskánk könnyebb feladatba, de vittünk át nehezebb akadályokat is. Tavaly, szintén a hajrában fordulatos meccsen sikerült 3:2-re győzni a City Groundon, előtte pedig 1:1-et játszottunk az akkor újonc Foresttel. Az viszont kevésbé biztató, hogy feljutásuk óta ötből egyszer győztük csak le őket.
Az közös mindkét csapatban, hogy a szezon jó részében, mondhatjuk talán úgy, hogy háromnegyedénél még ők és mi is BL-helyeken álltunk és bízhattunk abban, hogy ott is maradunk a legvégéig. Jelenleg ez reálisan legfeljebb egyikünknek sikerülhet (leszámítva az extrém papírforma-borulást és gólkülönbség-matekot), de lehet, hogy egyikünknek sem. A mieink első féléve alapvetően rendben volt, karácsony előtt kezdődtek a zűrök, viszont már bőven tavasz volt, mire ebből kikecmeregtünk. Közben elszórtuk azokat a pontokat (pl. Palace idegenben, Bournemouth otthon, Villa idegenben vagy Ipswich otthon), amiknek csak egy része is elég lett volna ahhoz, hogy most páholyból figyeljük ezt a találkozót és nyugodtan készüljünk a Betis ellen. A Nottingham viszont pont decemberben gyújtotta be a rakétákat és kezdett fantasztikus sorozatba, amit egy Bournemouth elleni fájdalmas pofon után a Brighton tönkreverésével zárt le. Azóta szinte folyamatos a lejtmenet, viszont azzal, hogy legyőzték a West Hamet az előző körben, életben tartották az esélyeiket a jövő évi BL-re. Hozzáteszem, náluk már az hatalmas szó, hogy egyáltalán opció a top5, ne feledjük, a nagy szakértő Carragher szezon előtt kiesőhelyre várta őket…
A realitás talaján mozogva Nunoéknak muszáj győzniük, a döntetlen ugyanis csak akkor lehet elég, ha kikap az Aston Villa az Old Traffordon és a Newcastle tízgólos verésbe szalad bele odahaza az Everton ellen… Szóval a Forestnek csak a győzelem elfogadható. Ráadásul még az se garancia, tekintve, hogy ha a Szarkák és a birminghamiek is győznek, akkor a Nottingham 68 ponttal is csak hatodik. Nálunk annyival könnyebb a helyzet, hogy ha nyerünk, akkor megvan a top5 (hacsak nem nyer a Villa 11-12 góllal nagyobb arányban) és még a döntetlen is jó lehet, ha a Newcastle kikap, vagy a Emeryék is csak ikszelnek a MU ellen. Vagyis ha vezetünk és nyerünk is, akkor teljesítettük a küldetést, döntetlen esetén a két másik meccsből az egyiknek szerencsésen alakulnia, vereség esetén pedig mindkettőnek nagyon-nagyon szerencsésen.
Arra kell készülni, hogy a Nottingham nyomni fog, hiszen nekik nem jó a döntetlen, ráadásul a lelkes közönségük is hajtani fogja őket. Az ikszre viszont mi sem ülhetünk rá, mert az csak akkor elég, ha Newcastle-ben vagy Manchesterben a kezünk alá dolgoznak. Ami pozitív, az egyrészt az utolsó meccseken tapasztalt feljavult védekezés – erre vasárnap délután is szükség lesz, mert elől viszont vannak bajok, Jackson hiányában súlytalan volt a támadójáték a MU ellen is, nem lenne szerencsés, ha futni kéne az eredmény után.
Utoljára a 2020-2021-es szezon véghajrája volt hasonlóan izgalmas. Akkor – szintén egy európai kupadöntő előtt – buktunk ugyan a Villa Parkban, de azzal, hogy a Tottenham verte a Leicestert, meg tudtuk őrizni a negyedik helyet a Rókák kárára. Remélhetőleg így vagy úgy, de most is elérjük végül a kitűzött céljainkat. Továbbra is Blue Is The Colour!
