Black swan

A Black Swan, avagy Fekete hattyú Darren Aronofsky filmje, egy – nem meglepő módon amerikai – balerináról szóló pszicho-thriller. Alapjában véve szeretem a lélektani filmeket, eredendően úgy gondoltam, ez is az lesz. Ehhez képest, Natalie Portman és az Oscar ellenére elvesztegetett másfél óra volt az életemből – maga a 108 perces rettenet. A Liberty szurkolótábora gyaníthatóan ugyanezt élte át, két felvonásban. Öt gyomros, nagyjából 95 percen keresztül.

Volt viszont egy orbitális különbség a hattyúdal végén, amely frázissal csak azért nem nyitottam, mert túlzottan nyilvánvaló lett volna, így nem is tettem. Úgy gondoltam, utána sem dobom be. Hoppá.. no, mindenesetre valóban volt 1 különbség, akkor úgy álltam fel a végén, hogy öljetek meg – ma, akkora széles vigyorral a pofámon, hogy alig fért be a két fülem közé. Most 2015-ben vagy január 17-én (is) van karácsony, vagy, ha már a számokkal szórakoztunk legutóbb, akkor 2×2 néha 27.

Az élsport nem ismeri el a csoda létét. Általában-többnyire ugyanis máris gyanús, ha egy csapat ennyire rossz, míg a másik ennyire veszettül jó napot fog ki. Komposztáltuk a dicsőség kertjét, és idén már nem először arattunk. Ejj, na, szar duma, deee diplomáciai mentességem van, felelősségre vonás kizárva. Mondjuk, van abban valami szép, amikor leírsz valamit, és már kiröhögöd saját magad, hogy hát mégis hogyan írhattál le ilyet.

Na most itt volt egy szakadás, szóljon, akinél szintén előfordult, de tegnap este kb 11-től nem nagyon volt elérhető a TACCS felület (azaz, nem csak a mi blogunk, de egyik taccs sem), és miután nem lehetett menteni a szerk felületen, és vagy két alkalommal is elveszett a begépelt szöveg egy része, feladtam estére a dolgot.

Röviden és hosszan, nevetségesen egyszerűen, már-már a játék tisztaságát fenyegetően könnyen vertük el a Swanseat, annyira, hogy a City helyében én bizony összeesküvés-elméleteket gyártanék azon nyomban, a vittétek Bonyt, köcsögök, látványosan kiszopunk a riválisotoktól cserébe főcímmel. Hiába volt rettentő a tartalékos hazai gárda felállása és taktikája, hiába voltunk megerőltetés nélkül rettenet jók, tetszik vagy sem, konkrétan gólpasszokat osztott le ma a walesi csapat Costáéknak. Konspiráció!

A mérkőzés úgy 48 másodpercig tartott, Oscarnak még annyira sem volt ideje, hogy felvegye az „megszokott-Chelsea-első félidő” általánosan lassú, pipogya ritmusát, mikor megkapta az első gólpasszt, és zavarodottságában gólt is vert belőle mindjárt. Persze azért sikerült ma is két ellentétes félidőt produkálni, csak most a remek első mellé nem annyira volt hiányérzetünk a semmilyen második miatt, mint általában, mikor fordítva szokott volt lenni. A mérkőzés simán a német-brazil vb meccsre hajazott, a Swansea összezuhant, és hirtelen kapott még hármat, alig telt el 35 perc, már 0-4-nél vigyorgott egymásra a duplázó Oscar és a Csúf, és jobbára egyik gól sem tudatos Chelsea támadás során lökődött a közösbe, oké, talán a második gólunk, Costa elsője kivétel, ahhoz még mi is kellettünk.

A Swans – hogy ez a rendkívül gyors hátrányba kerülés miatt-e, vagy már eleve a foghíjas csapat miatt így álltak fel, passz – alapjában úgy tűnt, egy broken team taktikát képzelt el a Chelsea ellen, amivel eleve halálra voltak ítélve. Ezzel ugyanis rendkívül nagy területet hagytak a középpályán nekünk, pont ott, ahol a legerősebbek vagyunk. A broken team taktika lehet sikeres, ha az azt alkalmazó együttes képes megtartani a harmóniáját, és nem borul fel a csapatrészek közötti egyensúly, a Swansra viszont ez nem volt igaz, ráadásul mindezt keményen fűszerezték egyéni hibákkal. Az más kérdés, hogy ezt a Chelsea kényszerítette ki – legalábbis részben – mert a győzelmi taktikánk lényegében az volt, hogy irtózatos presszort helyeztünk a hazai együttesre, ezzel hibára kényszerítve, majd büntetve őket. Ezért is lehetett az, hogy jó meccse volt a remekül presszingelő Costának, Oscarnak, Williannek, inkább jobb meccse Maticsnak és Ivanovicsnak, míg az ebben a típusú játékban nem jeleskedő Ázárnak, vagy Fabregasnak meg nem annyira. Ez nem jelenti azt, hogy utóbbi kettő rosszul játszott volna, inkább tűntek láthatatlannak a pályán. Viszont, Fabregas így is kiosztott egy gólpasszt, míg Willi meg, akinek egyébként jó meccse volt, felvehetné a Madách nevet*, hogy adna a lábára az Adidas cipe helyett gyalut.

José is kiemelte a meccs után, hogy a mai futballban védekező középpályás nélkül nehéz játszani, Monknak pedig nélkülöznie kellett Shelveyt, Ki-t, és Brittont is, ami kb olyan, mintha nálunk nem lenne Fabregas, Matics és Mikel sem elérhető.

José a meccs után rommádícsérte a sajátjait, ami némileg fura, tekintve, hogy a meccs közben meg úgy viselkedett, mintha egy anakonda lenne a gatyájában, ami nem a sajátja, míg Monk meg gyakorlatilag elnézést kért Moutól, hogy nem voltak képesek futballmeccset játszani ellenünk. Abban mindkét edző egyetértett, hogy meglepő első félidőt produkált a két együttes, mégha más-más meghökkentőt találtak is benne.

José még egy lényeges dologról is szót ejtett – mivel kérdezték – a mérkőzést követően: sem a germán, sem az egyiptomi nem megy sehová, sem végleg, sem kölcsönbe, holott Salahval kapcsolatban épp a Romát emlegetik egyes források az ügynökére hivatkozva, meg annak haverjára, meg tudomisén, miközben Reus meg már Real mezeket szignál (őt az AS fotósa kapta rajta).

Ha már a német: Schürrle csereként vágta az ötödiket, mégha ezzel lényegében megfosztotta is Oscart egy mesterhármastól, a gól az gól, és biztosan jót tett neki. A csapat erősségét mutatja, hogy az állandó kezdőkhöz viszonyítottan negyedannyi játékperc alatt (PL-433) már 3 gólos, de hasonlóan hozzá Drogba (289 perc, 3 gól, 1 assziszt), Remy (188 perc, 2 gól) vagy éppen Ramires (367 perc, 1 gól, 3 assziszt) is ugyanígy beállhat a sorba egy vállveregetésre. Bizalmam a németben továbbra is töretlen, amit nyilván most néhányan Ancelotti féle szemöldökkel olvastok, de nem is tudom, valami azt súgja, a kalácsképű germán viking lesz még Chelsea-Hero.

De most beszéljünk azokról, akik hirtelen két meccset adtak nekünk, mert a Newcastle elleni után a Swans meccset is Oscar is Costa döntötte el. A bra-spazil páros az utóbbi két mérkőzésen igen impresszív 6 gólt rámolt, és gólpasszokat is jegyeznek egymás hegyére-hátára. Miután pár meccsig a belga vette hátára a csapatot (a nem túl erős decemberünk jó pillanatainak jó részéhez köthetjük Ázár nevét), most átvette az irányítást a branyol kommendó. Costa ezzel a 17. gólját verte be 22 forduló alatt – ilyen erős csatárjátékot utoljára Drogba adott nekünk fénykorában.

Nem elvéve a Swanseatól a gyalázatos teljesítmény bérét, azért nem árt hangsúlyozni, hogy nagyon kemény performaszot toltunk be tegnap a képernyőbe. Nem ettől fogja magát összeszarni a City, de azért sosem jó azt látni, mikor a rivális ennyire hasít. Ennyire egyszerű mérkőzésre egyikünk sem számított – és akkor picit most visszacsavarodnék a kezdetkor meglengetett hattyú-harakirire – de attól ezt végig kellett vinni, tetszik vagy sem. És mi ezt gecire odatettük most, a második félidőt meg lepihentük. Persze nagyon hasonlatos volt ez az egész valahol a Német-Brazilra, ahogy mondottam volt fent, mert ha egyszer valaki megzuhan, akkor lehet gyorsan számolatlanul szedni a gombócokat, attól még nem lett egyszerűen szar csapat egycsapásra sem a brazil, sem most annak a mintájára a Swans. Legalább ekkora üzenet lesz az is, ha a City megcsapja a nemsokára kezdődő meccsen az Arsenalt. Igaz, az Etihadban lesz a mérkőzés, ahová ritkán járnak nyerni a csapatok, az ágyúsok meg a riválisokhoz egyébként is, legutóbb a Citynél egy hatost kaptak, de hátha. Az Arsenalnak nagyon kellene a pont, ahogy persze a Citynek is, előbbi az élbollyal való futást, utóbbi a velünk való lépéstartást nem szabadna, hogy kiengedje a kezei közül. A gúnárok kerete kivételesen épül (fel), míg a Cityben Aguero – ha vissza is tér – még sérülés utáni meccshiányos, míg Touré meg otthon bohóckodik az ANK-ján.

Nem egy nagy rejtjeles titok, hogy nekünk nagyon jó lenne a City bármilyen pontvesztése ippeg, mert kettő hét múlva a Stamfordon vívunk egy valószínűleg gyalázatosan szar, biztonsági döntetlenes rangadót, addig viszont a Citynek 1, nekünk viszont 3 kupameccsünk lesz, az FA mellett meccselünk a Poollal egy oda-visszát a CoC döntőért.