Adjatok egy ötöst!

Adj egy ötöst, Willian, amiért hónapok óta húzóembere vagy a csapatnak! Adj egy ötöst, Cesc, a százhuszonnyolc passz egy meccsen igencsak figyelemre méltó teljesítmény! Egy ötös neked is jár, Iva, mert amellett, hogy védelmünk szilárd bástyája voltál, egy nagyon fontos győztes góllal segítetted a csapatot egy borzasztó nehéz meccsen. Adjatok egy ötöst, mert – tudom, hihetetlen, de – már csak ennyi választ el attól, hogy az élmezőny nyakán liheghessünk!

 

Ami ezt a PL szezont illeti, nekem nincsenek már merész álmaim, hiszen – ahogy a szerzőtárs is írta a beharangozóban – ha nem érünk oda az első hat (vagy még inkább négy, de én már annak is nagyon örülnék, ha legalább az Európa Ligában viaskodhatnánk jövőre) hely valamelyikére, akkor aztán tényleg csak presztízskérdés, hogy végül hová futunk be. Nem vagyok nagy barátságban a számokkal, közös történetünk legszebb pillanata volt a matek érettségi, mellyel reményeim szerint végleg elengedtük egymás kezét, de az vitathatatlan, hogy nem hazudnak. Hiába lehetett olyan hangokat hallani, hogy Hiddinkkel sem igazán haladunk semerre, a drága jó számok elég magabiztosan cáfolják ezt a tézist: tizenegy bajnokin vagyunk túl kinevezése óta, öt győzelem mellé jutott hat döntetlen és továbbra is nulla vereség, ezzel pedig a Spurs mögött a második legjobb teljesítmény a miénk az adott időszakban. Lassan beérünk a top10-be, a felsőház már nem elérhetetlen álom többé és kezdhetünk azon lamentálni, hogy vajon képesek lehetünk-e megugrani a következő szintet is, ami a top5-öt, a valódi élmezőnyt jelenti. Nos, már épp csak egy ötös kell hozzá, hogy ott legyünk közvetlenül mögöttük.

Ha eltekintünk a bajnokságbeli helyezésünktől, akkor úgy beszélhetnénk a tegnapi összecsapásról, amelyet egy még több porondon is versenyben lévő nagycsapat játszott egy erős felső-középcsapat ellen. A nagyok, február vége lévén, kissé fáradtan álltak ki, de jó harminc százalékon pörögve is érvényesítették a papírformát és végül bedarálták ellenfelüket. Ezt az értékelőt olvasva nincs az az elvakult szurkoló, aki örömmel pótolná a meccset, ha esetleg lemaradt volna róla. Pont olyan volt, mint amilyennek hangzik, a legnagyobb pozitívum az egészben, hogy az ilyesfajta győzelmek a nagycsapatok sajátjai általában.

Csendesen kezdődött a mérkőzés, az első játékrész leginkább jegyzésre érdemes mozzanata a Soton találat volt. Részünkről ez egy oltári Baba hibát jelentett, amit Long váltott gólra. Szegény legújabb Cole-aspiránsunk, alighogy végre a kezdőcsapat közvetlen közelébe került, kitartó aknamunkájával igyekszik mindent megtenni, hogy ezen változtasson. A büntetőt még nem fújta be a spori, a gólpassznál viszont már ő sem tudott segíteni. Hiába nem volt rendes védőnk a padon, Hiddink lekapta a félidőben, Kenedy jött a helyére. A meccs után nem kertelt, nem terelt a holland, kerek perec megmondta, hogy a hibája miatt kellett lejönnie Babának. Azért én innen üzenem, hogy ne szegje kedvét, mert az látszik, hogy szorult belé tehetség bőven és fiatal is még. Nem mondom, hogy a második negyvenötre feljavultunk volna, de a Soton szintén nem akart még annyira sem focizni, mint az elsőben. Ezt végül, igazi nagycsapathoz illően, a hajrában szerzett két találattal bosszultuk meg. Előbb Fabregas gólpassza érett repülés közben góllá, amikor is Édenke és Forster kapus előtt is elsuhant az átadása, majd Iva tündökölt kicsit régi fényében pár perccel később – Willian szögletét fejelte a kapuba a szerb. A Soton összesen kétszer, míg mi négyszer találtuk el a kaput kilencven perc alatt, tehát egy nagyon nehéz, nyögvenyelős meccsen sikerült behúznunk a három pontot, ilyet is rég láttunk.

Gólpassznak szánta, gól lett belőle

Hiába nem tartozik a leglátványosabb összecsapásaink közé még az idei abszurd szezonban sem, azért nem nehéz megtalálni a pozitívumokat e sikerrel kapcsolatban: Willian, mint mostanában oly sokszor, ezúttal is remekül mozgott, Fabregas százhuszonnyolcszor passzolt, amivel az idényben e tekintetben a legjobb, a csapat pedig ismét három ponttal gazdagodott. A felsőház nagy valószínűséggel már kedden, a Norwich ellen meg lehet, ha azt megugrottuk, akkor lehet kezdeni álmodozni a továbbiakról. Semmi nem tűnik már annyira elérhetetlennek, mint akár csak pár héttel ezelőtt.