A végtelenbe és tovább!

Zsúfolt hetünk volt. Olyan, amelyen minden nap hozzáfogtam volna egy poszthoz, de mire nagyjából átgondoltam az egészet, történt valami új, olyan horderejű dolog, ami átírta, jelentéktelenné tette, felülírta, de minimum besorolta az egy a többi közül eseménysodorba, és feltette a polcra. És, még csak vége sincs.

Minden napra jutott valami, amiről szét lehetett volna feszíteni a képernyőt karakterezrekkel, fájdalmon nélkül. De az események sokasága, és személyes vonatkozású történések gátat szabtak ennek. Most viszont itt vagyunk, és sorra fogjuk venni, mindenféle teljesség igénye nélkül, mi a jó csecs is volt ez, ami szerte hever előttünk a játszótéren.

Ott hagytuk abba, hogy a csapat, megfelelve a várakozásoknak, érdekes utat választva ugyan, de legyakta a Moyes kezei közül szétfolyó Manchestert, amiért örömködtünk egy kicsit, José százados lett, megsimogattuk a buksiját, kicsit számba vettük, hogy az újdonsült régi igazolásunk, Nemánnyá hogyan illeszkedik majd a hipotetikus jövő Chelseajébe, aztán elkezdtük a W04-et, aki már dolgozik, az érti, aki még nem, az találja ki, nem kell hozzá fejre állni.

Azzal indult a buli, hogy José kijelentette, hogy amennyiben és igazán figyelembe veszi a klub az FFP jól szituált szabályzatát, attól még ami belefér, kinyílhat a pénzeszsák. Még bőven a hétvégi meccset elemezgettük magunk közt, meg azt próbáltuk kitalálni, hogy Eto’o akkor most kit is inzultált a Chelsea kispad környékén, mikor bejelentődött, hogy Mourinho olyan hevesen gesztikulált, hogy meg kell műteni a könyökét, meg, hogy Ázárért a PSG CR méretű árat fizetne, de hál’istennek ezt nem akarta szóra sem méltatni sem a játékos, sem a klub.

Kedden már mozgolódtak a viharfelhők, és legkevésbé sem arra gondolok, hogy a klub megvált Sam Walkertől, aki elvédegetett az U csapatokban, de igazán sosem számoltak vele a klubnál. Sokkal inkább beszélek azokról a sötétlő felhőkről, amelyek a spanyol csillagharcos távozását vetítették előre, s takarták egyelőre jótékony homályba. Röpködtek a számok, megszólalt boldog-boldogtalan az ügy kapcsán, s végülis még semmi sem fix (UPDATE: már az), JM lényegében már elköszönt tőle.

Nem mellesleg McEachran a Wiganben kötött ki kölcsönben, Essien Milánó piros-fekete felében talált megnyugvást, a klub kábé a semmiből bejelentette a 2013 őszén csúnyán elsült két Basel elleni meccsen a védelmünket szharrászívató Salah érkezését, mi pedig csak kapkodtuk a szemünket, hogy most akkor ki kivel van ebben a játékban.

Matára visszatérve – mert mégiscsak ez a legnagyobb mértékkel bíró történet – valóban megszólalt a hókotróktól a gázóra-leolvasókig mindenki. Csalódott-megértő, háborgó-elfogadó, megtört és fakkoló Chelsea szurkoló hadak mellett természetesen a reménykedő-elszánt, tapsoló, kétkedő United szurkerek, meg az egészhez érintőleges hozzácsapódó City, Arsenal és miegymás vonatkozású droidok, utóbbiakból egytől-egyig valami sejtelmes, irigy, fájdalmas, szánnivaló rinyahalom tört elő (Wengert mondjuk jól leoltotta JM, Pellét még ennyire sem méltatta, de hát ki tenne vele ilyet, valószínűleg a Citeh edzőjeként az igazolás miatti nyilatkozata után saját magát röhögte pofán a tükörben hazafelé menet). Érdeklődőbbek olvashatták a magyar Arsenal kommuna Lonkba oltott pusztábakiáltását, amiről csak azért nem fogok érdemben nyilatkozni, mert jobban tisztelem az Útwenger szerzőgárdáját (beleértve az iménti jelöltet is), minthogy őszinte véleményt fogalmazzak meg nyilvánosan, de annyit azért röviden mégis: ezért a posztért kivételesen kár volt. De ez is csak egy strigula, miért is áll a poszt címe helyén az, ami.

A végtelenbe és tovább! Aki hozzám hasonlóan a kilencvenes évek közepén már nem a színes gyurmával volt elfoglalva, vagy később egészségesen szocializálódott, az tudja, hogy ez a sor a Toy Story címet viselő, történelmi rajzfilm (ti. az első teljesen számítógéppel készült, animációs Pixar alkotás) egyik jelentőségteljes kulcsmondata. Lehetett volna a poszt címe eleve a Toy Story, de egyrészt az túl nyilvánvaló, másrészről a főhős Buzz jelmondata, a végtelenbe és tovább sokkal több mindenre ráhúzható a posztot illetően. Ráadásul egyértelmű utalás a rajzfilm címére, amely mind angol, mind magyar megfelelőjében a poszt vonatkozó magját adja.

Hogy a Mata-saga toy storyjának mindent elsöprő, végső megítélését tőlem hiába várjátok, gondolom nyilvánvaló, és ez még akkor is így van, ha mindenki jól emlékszik a zátalánoss iskolai helyesírás-szabályra, miszerint ‘és’-sel és ‘hogy’-gyal nem kezdünk mondatot. Én kezdek. A személyes véleményemet azonban nem (hiába várjátok), aki úgy érzi, hogy már összerakta az eddigi posztokból és kommentekből, az nyugodtan ugorgyon 1-2 bekezdést.

A végéről fogok indítani, az egyszerűség kedvéért. Az, hogy Mata távozik, számomra kicsit csalódást okoz. Az, hogy Mata minden jel szerint maga kérte ezt, szintén. Az, hogy Mata közvetlen riválishoz szerződik, dettó. Az eddig felsoroltak miatt csalódtam Matában. Nem hittem, hogy ilyen könnyen feladja. Az, hogy de Bruyne szétnézett a Cobhami pusztában, és azt látta, hogy vannak hatan, ebből pedig öt jobb nála, és kb esélye nincs a csapatba kerülésre, az rendjén van. Mata esetében viszont nem, mert a dolog nem igaz. Bizonyos tekintetben, bizonyos skillek esetében társai fölé nő, amivel neki magának is tisztában kell lennie. Ennek ellenére úgy döntött fél szezon után, hogy neki ez nem kóser, és inkább dobbant, ha riválishoz, hát oda, jött a lehetőség, ő pedig kérte, hogy mehessen.

Más kérdés, hogy hogyan is jutottunk ide. Nyilván Mata nem kérte volna, hogy távozzon, ha.. és akkor ide jöhet számtalan indok. A teljes valóság örökké rejtve marad előttünk, de annyit mi is láttunk, hogy ritkán verekedte be magát a kezdőbe, ami bizonyára frusztrálta, és kedvét szegte. Én nem látom azt, hogy José spanyolellenes lenne, mint állítják azt sokan (különben Cézár mi a tökömet keresne a kezdőben, vagy Torres a csapatban?), vagy, hogy ezzel-azzal-amazzal ki akart bánni. Egyszerűen José egy pragmatikus ember, most pedig csapatot épít, rakosgatja a puzzle darabkáit, úgy, ahogyan neki tetszik a cél a végtelenbe, és tovább. Jól látszik, hogy nem most, 2014-ben akar bajnokságot, BL-t, trófeákat nyerni halomra. Cél, de nem szükségszerűen. Most a jövő Chelseajét építi. Ballack nyilatkozott valami olyanfélét, hogy José világverő csapatra utazik, és sokan meg fognak lepődni, mert a mostani, brutálnak vélt keretből nem sokan lesznek ott a végelszámolásnál. Arra kevesen számítottak, hogy Mata sem, és ahogy látszik, legalábbis számomra, maga JM sem. Úgy vélem, a minimális kis hülyeségeket leszámítva nem nyilatkozott totál homály, megmondta KdB esetében is, mi a pálya, és szerintem Mata esetében sem vetített (persze az a rész, hogy meglepődött, hogy a spanyol távozni akar, nanáhogy hülyeség). JM jelenleg minimum két variációra kívánja felépíteni a Chelseat, ebből az egyik a 4-2-3-1, a másik pedig a 4-3-3 egy új variációja. Viszont, Matics nem feltétlenül csak ehhez kell(ett), sokkal inkább úgy gondolom, ahhoz is, hogy Mata számára, aki védekezésben továbbra is egy ültetőbot egyszerűségét és hatékonyságát hordozza, lehetőséget biztosítson a Lampard-Ramires-Oscar trióval szemben a Mikel-Matics-Mata vonalon.

A spanyol viszont úgy tűnik, ezt nem akarta kivárni, vagy már annyira kedvét vesztette a Chelseaben, hogy inkább kérte az első befutó, komoly ajánlat kapcsán: engedjék útjára. Megértem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Ettől még csalódott vagyok, és nem fogom magam bunkónak érezni, ha nem kívánok neki sok sikert a vörösöknél. Sőt, őszintén remélem, hogy ahogy bekerül a rendszeridegen ManU-ba, nem viszi többre, mint japán társa, Kagawa. Minden jót kívánnék neki a PSG-ben, a Dortmundban, talán még a Bayernben is, most viszont őszintén remélem, be fogja látni, hogy sokkal jobb lett volna vállalni a 30 meccset kékben, mint az 50-et pirosban. Meghajlok az előtt, amit 2 szezon alatt adott nekünk, jár érte a pacsi és a vállveregetés, utánaköpni nem fogok, de hogy nem tapsolok annak, hogy az oroszlánost ördögösre cseréli, azt biztoskurvaisten. A végtelenbe és tovább. Buzz nincs tisztában azzal, hogy ő csak egy játékfigura. Azt hiszi, valódi csillagharcos, s Woody csak akadályozza a küldetésében. A film végére Buzz és Woody barátok lesznek. Ez lehetett volna a mi hepiendünk is. A mi forgatókönyvünkben azonban Buzz a film felénél kirepül a „végtelenbe”, és a szomszéd homokozójában landol.

Ejtsünk szót arról is, amiért idejöttünk ma: meccs lesz! FA-Kupa, negyedik forduló. A „nagyok” már továbbmentek tegnap és ma, úgy mint az Arsenal, a Pool és a City, de a PL csapatok közül mind, az Everton, a Southampton, a Sunderland, a Hull, Cardiff, Swans, hopp, a CP pont nem, és holnap is kipottyan egy. Kapásból vágná rá mindenki, hogy hát a sztók, mert mégiscsak evidens, lenne, ha nemrég pont nem vertek volna el bennünket, egy csodásmesés 3-2-es meccsen. Schürrle azon a meccsen duplázott, ami mégsem volt elég a győzelemhez, hiszen akkoriban igencsak ingatag lábakon állt a védelmünk, és számolatlan szedte hátul a megalázó gólokat. Ennek azonban már vége, 2014-ben 4 meccsen 1 gólt szedett be a csapat, azt is a ManU ellen bőven megnyert meccsen, de ha az említett Stoke meccs óta nézzük az eredménysort, még akkor is, a hülye kupakiesést leszámítva 9 meccsen 3 gólt kaptunk.

Az ellent az a Hughes vezeti ellenünk, aki ’97-ben Zolával és Di Matteoval (többek közt) a pre-Abra éra legsikeresebb időszakát indította el az FA-Kupa győzelemmel (így játszhattunk a KEK-ben, amit végül megnyertünk, ráadásul az Európai Szuperkupát is ’98-ban).

A Chelseanél továbbra is sérült van Ginkel, aki azonban jól halad a felépüléssel, Torres beült mellé a rehabra a ManU meccsen, talán 4 hétre, így rájuk nem számíthatunk, ettől eltekintve a teljes keret José rendelkezésére áll. A press conf alapján erős csapattal fogunk kiállni, valószínűsíthető Ba és Matics kezdőbe kerülése. Salah játékára még biztosan várni kell, mert az egyiptomit nem lesz egyszerű bevarázsolni a PL-be, még az orvosira sem utazhat Angliába, arra Svájcban kerítenek sort.

Gyaníthatóan alacsony nézőszámra számítanak a klubnál, mert a meccs előtt mindenféle jópofasággal várják a szurkolókat, stadiontúra, zenés móka, a gyerekeseknek arcfestés, meg lufis bulika, a meccset tekintve nem ez garantálja a gyilkos hangulatot, de hát mit van mit tenni. Én magam egy kellemes délutáni focizgatás keretében elkövetett csinos 2-0-ra számítok, de mivel a Pool nem olyan rég ötöt vert nekik, már csak azért is jó lenne hattal szétcsapni a fazekasokat. A végtelenbe és tovább!