A múlt és a jelen is kötelez

Már a legjobb nyolc közé jutás a tét az FA kupában. A tizenhat még versenyben lévő együttesnek mindössze fele élvonalbeli, ám ők a sorsolás szeszélye folytán mind elkerülték egymást (így nyolc PL-csapat is maradhat a negyeddöntőkre, miközben a matematikai esélye annak is megvan, hogy csak alsóbb osztályban szereplők lépnek tovább). Nekünk Wolverhamptonban lesz jelenésünk: múltidézés és esélylatolgatás alább.

Ami az eddigieket illeti a sorozatban, röviden úgy fogalmaznék, hogy tettük a dolgunkat. Két alsóbb osztályú ellenfél a Stamford Bridge-en, két sima győzelem. A Peterborough United legalább a becsületgólját meglőtte (4:1), a territoriális rivális Brentfordnak azonban ennyi sem jutott (4:0). Willian, Pedro és Batshuayi is góllal szomorította mindkét gárdát, s hármójukhoz köthető a sorozatban eddig termelt találatok 7/8-a (rajtuk kívül a jó öreg Ivanovics volt még eredményes), így nem lenne meglepő, ha Wolverhamptonban is ez a triumvirátust pakolná fel Conte. Menedzserünk egyébként az óvatos rotálást preferálta eddig, afféle AB kezdővel nyomtuk Kanté, Hazard vagy Costa pihentetésével és Terry, Zouma, Chalobah valamint Loftus-Cheek játszatásával.

A Wolves hozzánk hasonlóan két kört abszolvált eddig, ám ők óriásölő üzemmódban. A Stoke kiejtésére még nem kapta fel a fejét a futballvilág, a Liverpool Anfielden történő legyőzése azonban már komoly bravúr volt Kloppék januári hányattatásaitól függetlenül is. Dőreség lenne tehát lebecsülni Paul Lambert csapatát még úgyis, hogy a narancssárga-feketék zsinórban három vereségükkel jelenleg a 15. helyen tanyáznak csupán a Champoban. A keretüket pásztázva három dologra lettem figyelmes: egyrészt van négy portugáljuk, akik nem tudom, honnan jöttek és miért; valamint, hogy vannak olyan arcok, akik még a PL-ben is játszottak a klub színeiben (Stearman, Edwards); valamint itt tolja az a George Saville, akit még tőlünk vettek 2014-ben.

Ha már szóba került a Wolverhampton és a Premier League egy mondatban, ejtsünk szót röviden erről az intermezzóról is. A Farkasok 2004-es kiesésük óta egyszer, 2009-ben jutottak vissza az élvonalba, igaz, akkor háromszezonosra nyúlt a kaland. Túl sok vizet nem zavartak, de néhány játékosuk (például Ward, Jarvis, Kightly vagy Guedioura) azért meg tudott ragadni később is a PL-ben. Az élvonalban nyolcszor meccseltünk tehát, ebből hétszer sikerült is győzni (volt 5:0, 5:2 és 4:0 is a javunkra), egyszer azonban kikaptunk egy korai Bosingwa-öngóllal. Legutóbb a ligakupában futottunk össze velük még Robbie alatt, akkor 6:0 lett a javunkra Londonban.

S bár a jelenje és a közelmúltja nem ezt mutatja, a Wolverhampton Wanderers fontos klubja az angol futballnak. Három bajnoki címük és négy FA kupa győzelmük mellett kétszer a ligakupát is elhódították, az UEFA kupában pedig a döntőig jutottak 1972-ben (ám a kétmeccses finálét elbukták a Tottenham ellen). Stadionjuk, a Molineux is egy teljesen korrekt, bő harminc ezres létesítmény, amit minden bizonnyal ma is megtölt majd a narancsmezes drukkerhad.

Azt gondolom, nem állítok merészet azzal, hogy ez lesz az eddigi legnehezebb meccsünk a sorozatban. Mind Paul Lambertnek, mind a keret jó részének van már PL-tapasztalata, ami fegyvertény egy ilyen mérkőzésnek. Nyilván tartalékosan is csalódás lenne ezt a mérkőzést nem megnyerni, de én nem számítok jutalomjátékra. A találkozót – köszönhetően annak, hogy nem üti sem az Eibar-Alavest, sem a Sportverda ismétlését – élőben tekinthetjük meg a Sport2-n, bár van az a kommentátori felkészületlenségi szint és erőltetett szóviccmennyiség, ami felett erről már inkább lebeszélnék minden sportbarátot (első félidő felére várom ezt így vakon).  Remény persze a jó meccsre és a minőségi közvetítésre is van, még ha halovány is, úgyhogy próbáljunk ebbe kapaszkodni. Továbbra is Blue Is The Colour!