Kezdőlap

Szűk két hét után játszik ismét bajnokit a csapat, volt tehát idő átgondolni, mi ment félre és hogyan javíthatók ki a hibák. A legutóbbi 6 meccsen szerzett 4 pont volt annyira kevés, hogy lecsússzunk a középmezőnybe, remélhetőleg megtanultuk a leckét, rendeztük a sorokat és megkezdjük a felkapaszkodást. Már egy hónapja nem dugtuk ki az orrunkat Londonból, ma is csak a szomszédba ugrunk át a Fulhamhez. Kedvcsináló alább.

Egy olyan kedves ellenfelet látogatunk meg, akik ellen a legutóbbi 5 bajnokit meg tudtuk nyerni. Tavalyelőtt, mikor a Fulham szintén újonc volt, 2:0-ra győztünk otthon, s 2:1-re idegenben. A Craven Cottage-en megnyert találkozó kuriózuma Jorginho akciógólja volt. 2014-ben Schürrle mesterhármasával húztuk be a 3 pontot, előtte pedig David Luiz rakétája mellett Terry duplája tette emlékezetessé a vizitet. Legutoljára 2006-ban kaptunk ki a szomszéd otthonában, szóval ritkán ér minket csalódás.

Nehezen indult a Fulham szezonja, első pontjukat csak az 5. fordulóban, első győzelmüket pedig két körrel később szerezték. Scott Parker a kezdeti szerencsétlenkedés után elkezdett variálni csapaton, főleg a védelemben lehettünk tanúi fluktuációnak (beépült Adarabioyo, Andersen és Robinson, kikopott Hector, Bryan és Odoi). Jelenleg egy ötmeccses veretlenségi és nyeretlenségi szériában vannak a döntetlenhullámuknak hála, ami inkább dicséretükre válik, tekintve, hogy jött egy pont a Liverpool és a Tottenham ellen is. Most már tehát egy stabil, nehezen legyőzhető csapat benyomását keltik, ettől függetlenül övék a liga egyik leggyengébb állománya és még a jelenlegi javulásuknál is több kell tőlük a bennmaradáshoz. 8 meccsen eddig 6 pontot kapartak össze, legyőzni csak a West Bromwichot tudták, igaz, egy döntetlent kiharcoltak a Liverpool ellen is.

Igaz, sebzett csapatunk nem nagyon remélhet most ideálisabb ellenfelet arra, hogy feledtesse az utóbbi hetek szégyeneit. Hiába voltak ugyanis sokáig korrekt eredményeink idegenben (11 pont az első 5 meccsen), utoljára szűk két hónapja, a Newcastle otthonában alkottunk maradandót, azóta három vereség és egyre mélyülő gödör jutott osztályrészül.

Hiába tűnt ez a Chelsea december elején még halványan trónkövetelőnek is akár, azóta csúszunk lefelé, mostanra pedig úgy vagyunk a tabella közepén, hogy már minden távolinak tűnik, amivel méltattuk a csapatot ősszel. Az előttünk állók közül (és ez a mezőny fele) mindössze a West Hamet tudtuk legyőzni, vagyis komolyabb skalpunk nem volt még, miközben vannak mögöttünk olyanok, akikbe beletört a bicskánk.

Nincs persze még veszve semmi, 6 pontra van a negyedik hely és láttuk már jó pár csapattól ebben az őrült szezonban, hogy ez milyen könnyen leadható vagy épp ledolgozható néhány forduló alatt. De a reménykedéshez és a számolgatáshoz most már kellenek a győzelmek. Kezdetnek a Fulham ellen, könnyebbnek ígérkező meccsek úgyse jönnek most megint egy ideig.

Közben megvan a kezdő, s bár úgy tűnt, bejött a formációváltás a Morecambe ellen, ahol Havertz és Werner is jól meccselt, a Fulham ellen visszatérünk a 4-3-3-hoz a két német nélkül. Lampard valószínűleg gondol a kedd esti leicesteri túrára is már, azért keveri a kártyákat. Hiába fontosabb a Rókák elleni, a három pont ma is nagyon kell, szóval remélhetőleg ez a kezdő, illetve felállás is elég lesz a városi rivális ellen. Továbbra is Blue Is The Colour!