Zárjuk le, már úgyis vége

Médiahallgatásom nem korrelál semmilyen szinten a csapat eredményeivel, eltűnésem majd visszatűnésem pedig ugyancsak nem áll sztochasztikus kapcsolatban ezzel. Ez merőben a munka-miatt-rá-nem-érés, általános időhiányos kifingás határozott, egyenes arányú eredménye, vagy mi.

Az van, ami – az ami az, ami ami. Ez most nem tudom, honnan ugrott be, valami elcseszett tv reklám tizenévvel ezelőttről tán, ha jól homályosodik elmémben az ötlet. Konkretizálva csöppet a semmit, az van, hogy amennyi fordulat és izgalom jutott a 13/14-es PL szezonba, annyira nem nagyon maradt lényegi izgalom az utolsó fordulóra. Az ugyanis már vagy 5-6 forduló óta nem maradt kérdés, hogy 3 csapat esélyes a végső győzelemre, ez alatt a pár forduló alatt mindhárom megtette a maradék kettőnek, hogy volt szíves kirúgni maga alól a széket, de kétség sem férhet hozzá, hogy a legszebb színpadiassággal ez mi tettük meg, a végére a Pool is tolt egy silány utánzatot, amivel oda jutottunk, hogy lényegében felállt a dobogó, megvannak a kiesők, elkeltek a Bl és El helyek – de még konkrétabban az 1-8 helyen nem nagyon várható mozgás, s lehet ugyan egy 9-10 helycsere, némi mozgolódás a 12-17 közt, ez már annyira nem érdekel senkit, mint krokodil szájában a franciakulcs.

Ennek már vége…

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=eYXQ09uZx_E]

Bármilyen hülyén is hangzik, nem nagyon van miről beszélni. Már úgy értem, semmi új. Elmondtuk, faszt, azt toljuk már bele ide posztok óta az arcotokba, hogy keserű, kicsit savanyú a vége, de azért még mindig ki többé, ki kevésbé, de testületileg elégedettek vagyunk (tisztelettel a kivétel). Mutogattunk már jobb és bal kézzel is a hiányosságokra, sajnos az utóbbi időben kevesebb lehetőség adódott, hogy a faszagányosságokra is tudjunk, és hát az utolsó forduló előtt meg mégsem a sezlonyösszegzővel kéne felvezetni az amúgy (számunkra) tényleg baszottul érdektelen fordulót.

Lássuk mit reagál a rajongótábor.
Végre megint csak csemege kerül terítékre.
Szóval a sztori ma már mindenkinek ismerős 

A sztárokról már beszéltem így nem is róluk szólok,
De körülöttük találtam még sok érdekes dolgot,
Amivel lógok nektek, úgyhogy Zenzo el is mondja,
A sok-sok finomságról lassan lehullik a spongya.

Csak ugye, még nem most. Lemegy a záróforduló, lezárjuk, aminek már vége – aztán jöhet az észosztás magyarmódra, 37 forduló óta úgyis azt basztatjuk, mikor éppen ki szerint mi a rontás a csapaton. Most a szezon végére többnyire összeállt egésszé, de legalább részek masszájává – gyanítom ketten-hárman is nekiállunk majd szezonösszegzeni, talán még felébred néhány szunnyadó ügynökünk is a nyárra. Mert végre eljön a nyár, ááááh, na nem jó idővel egyelőre, azzal csak óvatosan, de jön már, közelg, és röpködhetnek megint a nevek, meg a számok, úgy várom már, mint temetőőr a feltámadást.

Nem baj hogyha ultragáz, a lényeg legyen kész, 
És ha baromi nagy a vész, akkor segít majd a pénz.

Tekintettel a zárókörre holnap minden meccs egyszerre feszül neki, hogy az érdekfeszítő vagy érdektelen 90+ perceket letolja a délután torkán. A City jó eséllyel hattal üti a WHU-t, hogy már a 80. perc környékén 4-0-nál lehajítsák a helikopterről a fényes köcsögöt a stadionba, Suarez meg hiába lőjön még egy mesterhármast, este megint telesírhassa a párnáját. A City lesz az abszolút győztes, a Pool az erkölcsi győztes, a Chelsea meg a szarszemét győztes hülye harmadik úgyis, a sajtó már ezt tolja fordulók óta, változni meg ez mit sem fog.

José agya is valószínűleg már a hétfőn pörög, amikor fogja a kétszázhetvenezer oldalas brainstorming anyagát, aztán bevágja Abra és a többiek elé, majd a ppt-k után nekiállnak azon polemizálni, hogy akkor Lukaku vagy Courtois, meg, hogy ki ki mellé ül majd a VB nyitómeccsen a páholyban, és homárt rendelnek-e, vagy rákkoktélt.

A nyár tartogat még nagy kérdéseket, és a legfőbbre is azért térek ki, mert valamelyest mégiscsak kapcsolódik a záró Cardiff meccshez: bár jó sansszal tán egyikük sem lép majd pályára, de van nekünk 3 játékosunk, akik bár az utóbbi évek sikereinek letéteményesei, mégis az old generation tagjai – és amennyire jelen szerződésük engedi, utolsó mérkőzésüket játszhatják a Chelseaben. Terry, Lampard és Cole. Utóbbit sosem fogom tudni eléggé kedvelni stílusa és érkezése miatt, de nem elismerni viszont legalább felérne egy seggberúgással. Mégis, Terry és Lampard lenne az, aki miatt ismét kiszakadna egy darab a szívemből. Nem volt egyszerű a – hozzájuk képest – epizodisták elvesztése sem korábban – Robben, Duff, Guddy, majd Makelele, Carvalho, Bridge, JC, megint később Drogba és Ferreira, mégis, mégis Terry és Lampard az, aki valójában megtestesítette a Chelseat sokunk számára az utóbbi évtizedben. A szezonzáró, a José-méltató posztom már készülget – viszont nagyon fájna, ha a nyárra még írnom kéne ismét búcsúposztot, vagy posztokat. Semmi kétség, hogy a jövő már nem róluk, hanem Hazardról, Oscarról, Maticsról fel szólni. Azpilicuetaról és Willianről, Schürrléről és Salahról. Gary és Brana már megint más tészta. Én viszont azt mondom, ez nem csak szentimentalizmus – jár nekünk még egy szezon…

Ha minden jól megy, akkor holnap egy langymeleg 0-3 v 0-4 után veszünk búcsút a PL 2013/2014-es kiírásától, ami azért megmondom már most, kurvajóvolt, és nem sok, vagy nagyon sok, hanem minden tekintetben, nem lehet minden masszázs végén happyending, de attól lehet az még eszetlenül, veszettül jó. Az volt. Terry és Lampard viszont megérdemelné még, hogy bajnok lehessen a Chelseavel. Nade erről majd később beszélünk. Most – csak zárjuk le azt, aminek már úgyis vége. Ehhez meg tessék, itt egy fasza zene, élvezzétek ki, mert ez is jó.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=MV_3Dpw-BRY]

I’m giving you a night call to tell you how I feel
I want to drive you through the night, down the hills
I’m gonna tell you something you don’t want to hear
I’m gonna show you where it’s dark, but have no fear

There’s something inside you
It’s hard to explain
They’re talking about you boy
But you’re still the same