WWW

Once upon a time in the wild wild west… avagy volt egyszer egy vadnyugat… anarchia uralkodott a lövészfronton, anarchia és káosz. Hiány és várakozás. Aztán egyszer csak eljött…

The religion of the gun – az egyetlen dolog, amiben hiszek. A fegyver szava. S a horizonton feltűnt a három mesterlövész. A jó, a rossz és a csúf. The good… the bad… the ugly… and the wild motherfuckers.

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=9fsxGDUrqhM]

A jó: évek óta rejtőzködik. Tehetsége rejtve maradt, ő az, aki el akarta hitetni – és elhitette, hogy kicsi, semmi, béna. Hogy lebecsüljék. Hogy lenézzék. Hogy viszont amikor kell, akkor tüzel és talál. Valaha ő volt a vadnyugat mesterlövésze. Északon azonban kezdett forró lenni a lába alatt a talaj, ráadásul az arany csillogása délre csábította. Úgy hírlik, nagy hamiskártyás, a legjobbak egyike. A gazdag zsákmány reményében megpihent, és várt. Várt, a megfelelő alkalomra – a megfelelő társakra. És akkor megjött…

A rossz (újra). Ő egyszer már letarolta a vadnyugatot. Egy meló, egy rablás, A rablás után kelet felé indult, a visszavonulás reményében. Gyorsasága mit sem kopott azonban, a hatlövetű nem rozsdállt be. Egykori mentora hívó szava pedig elérte, és nem tudott, nem is akart nemet mondani. Visszatért nyugatra. A Jó már ismerőse. Bár sosem hangoztatta, de mindig tudta: ő a jobb. Jobb a Jónál. Most viszont… ehhez a munkához hárman kellenek. A harmadik pedig…

A csúf. A kígyók és a narancsligetek földjéről érkezett a legendák szerint. Ott állítólag már nem volt mit szétlőnie. Úgy hírlik, fegyvere gyorsabb bárkinél. Ádáz tekintete már önmagában félelmet kelt, jelenléte próbára tesz, a gyorsasága pedig halálos. Hatlövetűje óriási, hatalmas, szantálfa aggyal, nehéz, mint az ólom, mégis játszi könnyedséggel pörgeti kezében, az ólmot pedig másra használja. A pisztolytáskája mellett a lövedékövben kétszer harminc golyó várja sorsát. Kétszer 19 töltényen már névvel.

And the wild motherfuckers.

Közelebbről nézve a halálosztag:

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=b_mMMI0Kc7I]

A vadnyugat fenegyerekei szinte egytől egyig nálunk vannak. Az ágyúsok valami francúztól várják a pisztolykázást még mindig, az ördögösöknél továbbra is Rossz van Porcelánláb fegyverébe vetik a bizalmat, míg a vörösök eladták Batmant, és már csak a mi leselejtezett garnitúránkban bízhatnak. Az előző szezonban adósok maradtunk a többiek ólommal való telepumpálásával, de a kocka még csak most fordul, és mi dobtuk egy kockával a két hatost. Merész dolognak hat ilyen elhamarkodott következtetéseket levonni, de ha ez a halom los banditos nem képes halomra lőni az ellent, hát megeszem a kalapomat. Bátorságból és tettrekészségből nem lehet hiány. Erre a szezonra felnőttek a lovak, kendő az arcra, pisztoly töltve, lehet indulni portyázni. Városról városra, vidékről vidékre, nem ismerve könyörületet. Ez most igazán újra a mi évünk lehet. Kalandra fel. Eljött a mi időnk. Volt egyszer egy vadnyugat, ahol a jó, a rossz és a csúf arat. Bang-bang…