Blog bejegyzés

Woy-életkép

Vasárnapi mérkőzésünk alkalmából lessünk egy kicsit a Palace-menedzser Roy Hodgson kezdeti szárnypróbálgatásai mögé élete első csapatainál: Woy megpróbáltatásai és sikerei Svédországban, avagy „miként árazta be” Hodgson az Allsvenskant.

„Amikor az új Malmö stadion 2009-ben felépült, a szurkolók két sarkot is elneveztek: az egyiket Bob Houghton, a másikat pedig Roy Hodgson után.” – nyilatkozta nemrég Ole Törner, svéd újságíró. A „Roy’s Hörna” helye még évtizedekkel az angol szakember sikerei után sem volt kérdéses, tisztelete máig óriási mértékeket ölt a város berkein belül. „Néhány éve egy fontosabb mérkőzésen volt a klub vendége, a szurkolótábor pedig rögtön éljenzésben tört ki, amint bejelentették Hodgson látogatását.”


Az 1971/72-es idényben Roy Hodgson a Maidstone United védőjeként és segédedzőjeként igyekszik kitörni. Karrierje hajnalán a Palace ifijeként nem sikerült bemutatkoznia a felnőttek között, kevésbé jegyzett csapatokban játszik, eközben pedig már húszas évei elején megszerzi az edzői képesítését. Habár a pályán nem ér el kiemelkedő sikereket, a kispadon nagy ígéretnek számít.  Ekképpen figyel fel rá Bob Houghton, a Maidstone akkori menedzsere, korábbi játékosa. Maga mellé veszi a fiatal Hodgsont, és bár csak egy évig dolgoznak együtt, Houghton a későbbiekben is óriási hatással lesz növendéke edzői pályafutására.

Bob Houghton számára 1974-ben futott be a Malmö ajánlata. A szintén fiatal, erőteljes és újító szellemű mester első érájában 6 évet töltött Skåne megyében, ezen időszak alatt pedig nem csak három bajnokicímet és négy kupagyőzelmet tudhatott a magáénak, de elsőként vezethetett svéd csapatot BEK-döntőbe (1979-ben angol kollégája, bizonyos Brian Clough  Nottingham Forestje happolta el előlük a serleget).
Houghton Svédországban sem feledkezett meg barátjáról, s 1976-ban beajánlotta a kevésbé rangos, ám hasonlóan az első osztályban szereplő Halmstads gárdájához. Így jutott első padjához a még mindig fiatal Hodgson.

Kettejük hatása a svéd futballra óriási volt. Az angol konzervativizmus mindkét mestertől távol állt, a ligában addig nem látott precizitással készítették fel csapataikat a küzdelmekre. „Az ártatlanság kora véget ért, kialakult az összetettség új rendszere” – írja Jonathan Wilson. – „Hodgson is Houghton is területvédekezést alkalmazott, a kemény letámadást erőltette, magasan húzta meg a védelmi vonalat. Kontráztak, de nem úgy, ahogy a hollandok vagy a [Lobanovszkij-féle] Dinamo Kijev, hanem az ellenfél védelme mögé belőtt hosszú labdákkal.”

A két angol mester közösen dominálta végig a ’70-es évek második felét a svéd elsőosztályban. Azon években, ahol a Malmö alulmaradt a bajnokságban, Roy Halmstads-ja tehette zsebre a bajnoki aranyat. A 28 éves Hodgson pályafutása egyik legnagyobb sikereként könyvelte el, hogy rögtön első edzői évében hatalmas meglepetésre bajnok lett, mégpedig mentorát megelőzve. Stílusuk és diadalaik fogadtatása megosztó volt a romantikus svéd közegben, s a válogatott bukdácsolása, valamint az angol stílus egyre erősebb ellenzése után párosuk a ’80-as évek kezdetétől Angliában egyesülhetett újra, immáron a Bristol padján.

Habár a Maidstone után ismételten egymás oldalán küzdhettek, a felettébb instabil, pénzügyi nehézségekkel küzdő Bristolban esélyük sem volt érvényesülni. A Vörösbegyek 1980-ban búcsút mondhattak az élvonalnak, innentől pedig fokozatosan halmozták az adósságokat, végül 1982-ben a negyedosztályig süllyedve abban a formában be is csődölt az egyesület. Houghton lemondása után Hodgson vehette kezébe a gyeplőt, ám 3 hónap után őt is elküldték az Ashton Gate környékéről.

Még Houghton útja egészen Kanadáig vezetett, Hodgson ezt követően visszatért korábbi sikerei színhelyére, Svédországba. Kisebb csapatoknál dolgozott, előbb az Oddevold, majd az Örebro padján (utóbbival majdnem ki is harcolta a feljutást az elsőosztályba). Végül 1985-ben leszerződtette a Malmö, ahol mentorát is felülmúló sikereket ért el. Zsinórban 5 alkalommal emelhette magasba bajnoki serleget a svéd Kékekkel, hovatovább 2 kupagyőzelem is befigyelt. Szintén máig emlegetett siker a Lothar Matthaus és Jürgen Klinsmann nevével fémjelzett Inter kiütése a BEK-ből 1989-ben, a hazai pályán elért 1-0 után egy 1-1-es döntetlennel a San Siróban. Hodgson stílusát illetően a svéd futballt egy jóval „britebb” árnyalatba helyezte, ebből pedig főbb állomáshelyein gazdagon profitált.

Sikerei után bár a Malmö egy életre magához szerette volna láncolni az angolt, ő inkább a távozás mellett döntött: „Egészen addig maradtunk Angliában, ameddig a fiam, Christopher be nem fejezte az iskolát. A Malmö életre szóló szerződést ajánlott nekem, de izgalmasabbnak tűnt továbblépni egy másik környezetbe. A döntésem részben anyagi is volt, hiszen Svédországban kiemelkedően magas adókat kellett fizetnünk. Ha jobb bért is kaptál, annak is leadóztad rögtön a 65%-át.”

Hodgson maga mögött hagyva Svédországot Svájcba, Olaszországba majd Angliába települt, ahol végül még 9 év országjárás után hagyott fel a vándorló edzők életmódjával, és ült le Fulham kispadjára 2007-ben.

______
Források:
www.football.london – Robert Warlow
www.fulhamweb.co.uk/news/the-man-that-is-roy-hodgson.aspx
Jonathan Wilson – Inverting the piramid, 2014
www.independent.co.uk/sport/football/international/the-making-of-roy-how-hodgson-conquered-scandinavia-7715758.html

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com