Blog bejegyzés

Vihar utáni csend

Hosszú idő után először lehetett alkalmunk rendezni a sorokat, ami, lássuk be, a hektikus karácsonyi időszak után bőven ráfért a csapatra. Remélhetőleg kellően feltöltődtek kulcsembereink, ugyanis hamarosan még az év végi hajtásnál is keményebb menetelés veszi kezdetét. Addig is mai vendégeink biztosan tesznek majd róla, hogy a nyugisabbnak szánt átmeneti hetek se legyenek egyszerűek.

Pontosan úgy nyitottuk a ’20-as éveket, ahogy az óévtől búcsúztunk. Szinte hihetetlen, de minden sorozatot figyelembe véve pont a Burnley ellen október végén aratott győzelmünk óta nem sikerült kétszer egymás után ugyanazzal a végkimenetellel lesétálni a pályáról – nem éppen egy hízelgő statisztika, ha csak abba nem kapaszkodunk, hogy legalább nem veszítettünk zsinórban mérkőzéseket. Mindez elsőre talán rosszabbul hangzik, mint kéne, de tény, hogy a futószalagon érkező meccsek okozta kihívásnak sokszor nem tudtunk megfelelni: a Turf Mooron tett látogatásunk óta (a válogatott szünetet nem számítva) egyetlen egyszer, a decemberi Spurs-verés előtt volt „üres hete” a csapatnak.

Az újévi fordulóban is főként ennek láthattuk az eredményét. Hiába csordogált le nagyon kényelmes mederben a Brighton elleni találkozó első 60-70 perce, a szezon egyik legegyszerűbb(nek tűnő) győzelme helyett sikerült úgy összeomlani a végére, hogy az elhozott egy pontunkat is elsősorban Kepának kellett megköszönjük. Persze nem segített, hogy a hajrában beálló Kovacic úgy mozgott, mint aki egyenesen a szilveszteri buliból, még pezsgős pohárral a kézben esett be az Amexbe, de nehéz lett volna nem észrevenni, hogy a kizsigerelt játékosok mind szétestek az utolsó percekre.

Nehézkesen indult az év

Szerencsére az FA-kupa sorsolása kegyes volt hozzánk, így majdnem teljes sorcserével is könnyedén át tudtunk lépni a Nottingham Foresten. A perifériára szorultak közül Hudson-Odoi és James kivételével senki nem tudott olyat villantani, ami komolyabb gondolkodásra késztethetné Lampardot, sőt, Michy jó eséllyel elintézte, hogy még nagyobb erőbedobással nézzünk csatár után a következő hetekben. A következő fordulóból is hasonlóan jól jöttünk ki, a Hull otthonába látogatunk az Arsenal és a Leicester elleni rangadók közé ékelve, aligha lehet okunk a panaszra.

Az ingadozó formánk ellenére továbbra is kényelmesen tartjuk negyedik helyünket a bajnokságban, bár ez nem feltétlenül a mi érdemünk – az embernek kezd olyan érzése lenni, mint az előző szezon végén, amikor már az is elégnek bizonyult, hogy mi voltunk a legkevésbé szerencsétlenek. Ha be akarjuk kicsit betonozni a pozíciónkat, a következő két fordulóban kéne hozni a kötelezőt, mert utána még a karácsonyi időszaknál is keményebb darálás veszi kezdetét. Szerencsére az új téli szünet valamelyest enyhít majd az erőltetett meneten, de ezzel együtt is jó másfél hónapig nem lesz olyan hozható bajnokink, mint a most következőek.

Októberben Pulisic volt a hős

Ez már csak azért sem kecsegtet túl sok jóval, mert a ma délutáni találkozó sem lesz egy fáklyásmenet. A Soton, vagy a Bournemouth ellen láttuk, milyen tanácstalanok tudunk lenni felállt védelemmel szemben, így Sean Dyche csapata az egyik legkellemetlenebb ellenfél, akikkel jelen pillanatban találkozhatunk. Ősszel emlékezhetünk, hogy Pulisic mesterhármasával – ha nem is olyan simán, mint amit az eredmény mutatott, de – legyűrtük őket, ám az amerikaira a hónap végéig nem számíthat Frank, szóval kissé megfogyatkozva kell majd feltörni a vendégek hátsó alakzatát.

Bár az elmúlt hetek tapasztalatai alapján nehéz lenne előre elkönyvelni a három pontot, de az elkövetkező fordulókat elnézve nincs mese, muszáj lenne valahogy kiharcolni a győzelmet – egyébként is bőven ránk fér egy kis hazai sikerélmény. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com