Vékonyodó jégen

Válogatott szünet előtt fogadni egy manchesteri csapatot – ezzel már megégettük magunkat nem is oly rég. Ahogy egy hónapja, most is égető szükségünk lenne a győzelemre. Akkor egy madridi sikerrel, most egy római bukóval hangoltunk, s nagy kérdés, kijózanodtunk-e attól a pofontól. Beharangozó alább.

Jó lenne dicshimnuszokat zengeni arról, hogy csaptuk meg tavaly José legényeit a bajnokságban, valamint hogy ejtettük ki őket az FA kupából a Bridge-en, de a sanyarú jelenünk miatt ez most kevéssé lenne indokolt.

Sajnos rossz kimondani, de ennek a csapatnak idén nincs igazi karaktere. Nem erős otthon és nem különösebben erős idegenben sem; nem rangadózik jól, de a kicsiket sem csapja szét ellentmondást nem tűrően; nincs ütős támadójátéka, de a védelme sem mondható szervezettnek; nem ellenállhatatlan Európában, de a bajnokságban sem hozza a tavalyi szintet. Ennek ellenére a továbbjutásunkat már a következő körben bebiztosíthatjuk a BL-ben, szerencsénk volt a ligakupa sorsolásnál, ha pedig nyerünk holnap, egy pontra megközelítjük a második MU-t.

A bajnokságban két meccset nyertünk zsinórban, ennek ellenére nem érezhető a stabilitás

Szóval mondhatnánk, hogy nincs akkora baj. De azért mégis csak olyan hírek jönnek folyamatosan, hogy Conte alatt inog a pad, a játékosok pedig elégedetlenek. Azt mi is látjuk, hogy az olasz hiába kevergeti a kártyákat, az idei csapat nem állt össze, nem ízlik a kettős terhelés, kevés a konstans jó teljesítmény.

Én személy szerint nagyon szurkolok Conténak, hogy legyen úrrá a nehézségeken – nyilván a csapat miatt főleg, de ő sem közömbös. Fantasztikus dolgokat művelt tavaly, nem véletlenül lett (egyedülálló módon) zsinórban háromszor a hónap menedzsere és az év edzője, egész egyszerűen méltatlan, hogy így megkerüljék az átigazolások vonatkozásában, illetve pár gyengébb eredmény után már ott kelljen éreznie a jéghideg pengét a torkán. Ami pedig a játékosokat illeti, kiábrándító a folyamatos panaszkodás és nethuszárkodás. Nyilván kemények az edzések, nem kielégítő a játékpercek mennyisége, születnek nehezen értelmezhető és megmagyarázható menedzseri döntések, de akkor sem jó irány a durci és a nyílt kritika. Amikor Terry távozásakor a helyén keletkező űrről értekeztünk, pont ez volt a félelmem: nem maradt egy olyan vezér az öltözőben, aki ilyenkor oda tud hatni a társaknak, hogy talán mégse kéne verni a palávert. Nagy munkabírású, lojális játékosból szerencsére még maradt pár, de egyikük sem egyértelmű vezér.

Miközben nekünk – mint a mellékelt ábra mutatja – van elég bajunk, a Manchester United köszöni szépen, jól van. Múlt hétvégén visszatértek a győzelmi ösvényre, ráadásul fontos rangadót nyertek a remek formában lévő Tottenham ellen. A City már tőlük is eltávolodott, de stabil második a csapat. Ők kapták a legkevesebb gólt, miközben a második legtöbbet rúgták, az egyetlen gyenge pontjuk az idegenbeli játék: legutóbbi négy túrájukból csak egyet nyertek, azt is üggyel-bajjal. Jó lenne mindezt kihasználni, de az öt meccsen gyűjtött szerény 7 pont és a két nyeretlen rangadó egyelőre nem tette se katlanná, se bevehetetlen erőddé a Stamford Bridge-et.

Maticsnak már csak az eladott labdáiból profitálhatunk

Az exek tábora ráadásul megduplázódott a nyáron: Mata és Mourinho mellé becsekkolt Lukaku és Matics is. Utóbbi kettő jelenti gyakorlatilag a szintlépést tavalyhoz képest, s biztosak lehetünk abban, hogy mindketten tudtunkra kívánják majd adni, hogy milyen jó választás volt számukra, hogy aláírtak a Vörös Ördögökhöz. Más se hiányzik, mint hogy De Bruyne után újabb volt játékosunk döntsön el rangadót a stadionunkban.

Abban azért bízhatunk, hogy a MU utoljára Clattenburggel tudott csak nyerni a Stamford Bridge-en, azóta 3 győzelem és 1 döntetlen a mérleg. A legutóbbi, 2:0-ra elbukott meccsünk pedig egy 12(!) meccses veretlenségi sorozatnak vetett véget, szóval nem lehet azt mondani, hogy mumusaink lettek volna az utóbbi években.

A tavalyi szép emlékű 4:0

És hogy még egy jó hír legyen a végére, Kanté már edzett hét közben. Mondanom sem kell, mennyire sokat lendítene a sorsunkon, ha visszatérne a MU-specialista francia és végre ismét stabilitás költözne a középpályánkra. Muszáj minél többektől felpakolni a pluszokat a pályára, mert kimagasló teljesítmények és egységes fellépés nélkül nem fogjuk tudni megnyerni ezt a rangadót. Márpedig egy döntetlen most nem sok mindenre elég. A vereségbe pedig bele se gondoljunk… Továbbra is Blue Is The Colour!