Blog bejegyzés

Vékonyodó jégen

Válogatott szünet előtt fogadni egy manchesteri csapatot – ezzel már megégettük magunkat nem is oly rég. Ahogy egy hónapja, most is égető szükségünk lenne a győzelemre. Akkor egy madridi sikerrel, most egy római bukóval hangoltunk, s nagy kérdés, kijózanodtunk-e attól a pofontól. Beharangozó alább.

 

 

Jó lenne dicshimnuszokat zengeni arról, hogy csaptuk meg tavaly José legényeit a bajnokságban, valamint hogy ejtettük ki őket az FA kupából a Bridge-en, de a sanyarú jelenünk miatt ez most kevéssé lenne indokolt.

Sajnos rossz kimondani, de ennek a csapatnak idén nincs igazi karaktere. Nem erős otthon és nem különösebben erős idegenben sem; nem rangadózik jól, de a kicsiket sem csapja szét ellentmondást nem tűrően; nincs ütős támadójátéka, de a védelme sem mondható szervezettnek; nem ellenállhatatlan Európában, de a bajnokságban sem hozza a tavalyi szintet. Ennek ellenére a továbbjutásunkat már a következő körben bebiztosíthatjuk a BL-ben, szerencsénk volt a ligakupa sorsolásnál, ha pedig nyerünk holnap, egy pontra megközelítjük a második MU-t.

A bajnokságban két meccset nyertünk zsinórban, ennek ellenére nem érezhető a stabilitás

Szóval mondhatnánk, hogy nincs akkora baj. De azért mégis csak olyan hírek jönnek folyamatosan, hogy Conte alatt inog a pad, a játékosok pedig elégedetlenek. Azt mi is látjuk, hogy az olasz hiába kevergeti a kártyákat, az idei csapat nem állt össze, nem ízlik a kettős terhelés, kevés a konstans jó teljesítmény.

Én személy szerint nagyon szurkolok Conténak, hogy legyen úrrá a nehézségeken – nyilván a csapat miatt főleg, de ő sem közömbös. Fantasztikus dolgokat művelt tavaly, nem véletlenül lett (egyedülálló módon) zsinórban háromszor a hónap menedzsere és az év edzője, egész egyszerűen méltatlan, hogy így megkerüljék az átigazolások vonatkozásában, illetve pár gyengébb eredmény után már ott kelljen éreznie a jéghideg pengét a torkán. Ami pedig a játékosokat illeti, kiábrándító a folyamatos panaszkodás és nethuszárkodás. Nyilván kemények az edzések, nem kielégítő a játékpercek mennyisége, születnek nehezen értelmezhető és megmagyarázható menedzseri döntések, de akkor sem jó irány a durci és a nyílt kritika. Amikor Terry távozásakor a helyén keletkező űrről értekeztünk, pont ez volt a félelmem: nem maradt egy olyan vezér az öltözőben, aki ilyenkor oda tud hatni a társaknak, hogy talán mégse kéne verni a palávert. Nagy munkabírású, lojális játékosból szerencsére még maradt pár, de egyikük sem egyértelmű vezér.

Miközben nekünk – mint a mellékelt ábra mutatja – van elég bajunk, a Manchester United köszöni szépen, jól van. Múlt hétvégén visszatértek a győzelmi ösvényre, ráadásul fontos rangadót nyertek a remek formában lévő Tottenham ellen. A City már tőlük is eltávolodott, de stabil második a csapat. Ők kapták a legkevesebb gólt, miközben a második legtöbbet rúgták, az egyetlen gyenge pontjuk az idegenbeli játék: legutóbbi négy túrájukból csak egyet nyertek, azt is üggyel-bajjal. Jó lenne mindezt kihasználni, de az öt meccsen gyűjtött szerény 7 pont és a két nyeretlen rangadó egyelőre nem tette se katlanná, se bevehetetlen erőddé a Stamford Bridge-et.

Maticsnak már csak az eladott labdáiból profitálhatunk

Az exek tábora ráadásul megduplázódott a nyáron: Mata és Mourinho mellé becsekkolt Lukaku és Matics is. Utóbbi kettő jelenti gyakorlatilag a szintlépést tavalyhoz képest, s biztosak lehetünk abban, hogy mindketten tudtunkra kívánják majd adni, hogy milyen jó választás volt számukra, hogy aláírtak a Vörös Ördögökhöz. Más se hiányzik, mint hogy De Bruyne után újabb volt játékosunk döntsön el rangadót a stadionunkban.

Abban azért bízhatunk, hogy a MU utoljára Clattenburggel tudott csak nyerni a Stamford Bridge-en, azóta 3 győzelem és 1 döntetlen a mérleg. A legutóbbi, 2:0-ra elbukott meccsünk pedig egy 12(!) meccses veretlenségi sorozatnak vetett véget, szóval nem lehet azt mondani, hogy mumusaink lettek volna az utóbbi években.

A tavalyi szép emlékű 4:0

És hogy még egy jó hír legyen a végére, Kanté már edzett hét közben. Mondanom sem kell, mennyire sokat lendítene a sorsunkon, ha visszatérne a MU-specialista francia és végre ismét stabilitás költözne a középpályánkra. Muszáj minél többektől felpakolni a pluszokat a pályára, mert kimagasló teljesítmények és egységes fellépés nélkül nem fogjuk tudni megnyerni ezt a rangadót. Márpedig egy döntetlen most nem sok mindenre elég. A vereségbe pedig bele se gondoljunk… Továbbra is Blue Is The Colour!

  • atti26
    • Stonci81

      ha meccsen is ilyen aktív lenne, és ilyen szinten nyomná mint twitteren, az aranylabda már befigyelne 🙂

  • Bukkakebáró Idemitirjak

    This will be Antonio Conte’s 50th Premier League game in charge of Chelsea, with the reigning champions winning more points (115) than any other side since the start of last season.
    Conte has the best win percentage of any permanent Chelsea manager in league history (75.5%).

  • kormolar

    ha nyerünk legalább 3.-ok lehetünk…

  • WudigessBoi

    Van új poszt!

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com