Vegyes érzelmekkel

A holnapi mérkőzés még az Isztambulinál is jóval emocionálisabb lesz. Mérget vehetünk rá, hogy a stadion egy ember nevét fogja skandálni, a meccs előtt, közben és után. Ha viszont minden jól megy, ez az ember boldogan, de vereséggel tér vissza Törökországba.

Didier Drogbával egy hős, a hősünk, a hősöm tér vissza a Stamfordra. The building is a symbol, but the symbol hasn’t got any meaning without it’s heroes.

A hiánya keltette űrt még nem sikerült pótolni

Abban a sorozatban tér vissza, ami egyrészt a barátok közt, másrészt meg amit utolsó góljával megnyert nekünk. Most viszont, már egy másik mezért lőne gólt, gólokat. Az isztambuli 1-1 alkalmával azt mondtam, megérdemelte volna, hogy az egyenlítőt ő verje be. Nem így történt. Most viszont azt mondom, bízom benne, ő is, és a Galata is lőtt gól nélkül tér majd haza.

José a sorsolástól fogva arról beszélt, hogy ez azért jó párosítás, mert Didier visszatérhet ide, és megkaphatja azt, amit ő is megkapott augusztusban. Drogba is korrekt nyilatkozatot tolt be a közösbe, minden szép, minden jó, minden idilli.

Egészen addig, amíg a bíró a szájába nem veszi a kezdő sípszót. Mert onnantól kemény pénzekért játszott kőkemény üzlet, onnantól futball, onnantól bajnokok ligája, onnantól verseny, onnantól harc. Gólért, gólokért, továbbjutásért.

Legyünk őszinték, a török csapatnak ez jutalomjáték. Ők azzal erőn felül teljesítettek, hogy továbbjutottak a Juve előtt a csoportból, azzal pedig tetézték, hogy otthon a Chelsea ellen elértek egy 1-1-es ikszet. Ami tulajdonképp a Chelseanek is jó eredmény – lenne, ha nem láttuk volna, hogyan sikerült elérni. Ez viszont a Stamford, ahol utóbbi 12 BL meccsünkből tízet nyertünk, egy döntetlen mellett pedig volt egy sokkoló Basel-vereség. Viszont a 10-ben volt Barcelona, Napoli, Benfica.. A Gala pedig 19 szezonbeli idegenbeli meccséből csak négyet húzott be eddig. Josénak egyébként is a szart is ki kell vernie a saját csapatából, a hétvégi Villa elleni csalódás okán, és vért itatni a srácaival, mert az Ágyúsokat bele kell verni a Stamford gyepszőnyegébe a jövő szombaton.

Az odavágó „döntő” pillanata

Mancini gárdája utóbbi 16 idegenbeli mérkőzésén nem tudott kapott gól nélkül zárni, míg a Chelsea otthon szinte verhetetlen. Egy korai hazai gól valószínűleg eldöntené a továbbjutás sorsát, hiszen a Galatának kettővel kellene válaszolnia arra, 2 gól a Stamfordon viszont nem sokaknak adatik meg, a szezonban két csapatnak sikerült, igaz, ebből az egyik pont a Basel volt a Bl-ben (a másik a WBA). Viszont, az első félidei Chelsea gól ritka, mint a fehér zorro (utolsó hat meccsen 1, az mondjuk pont a Gala ellen).

Box lesz vagy foci?

Egyszerű mérkőzést senki ne várjon. Mondjuk, aki látta a Villa elleni kínlódást, az nem is fog. Igazából, nagyon priorizálni nem kell, lévén a két hazai kupa már bukó (az egyik ugye le is futott azóta), fáradtság ide, PL oda, azért a Galatán illenék túllendülni. Hiába látszik az, hogy egy körrel fentebb már reálisan nézve is – max egyedül a ManU-t jó eséllyel kiütő görög gárda ellen lépnénk esélyesként pályára, két meccsen bármi lehet alapon senki sem mehet biztosra ellenünk. A rangadókat jól hoztuk idén, talán két kivételtől eltekintve, amiről épp a minap vitáztunk egyet inaktív írónkkal, Zsocával. Hiszen a két támadható mérkőzés a City elleni 2-0 az FA-ben, bár ezt egyikünk sem érezte komolynak, lévén a fontosabb helyszínen, a PL-ben oda-vissza megcsináltuk a medencekorlátkékeket. Ellenben van-volt ott nekünk egy United elleni döntetlen, amit nem tudunk ugyanúgy szemlélni.

Persze utólag okos az ember, hiszen a ManU-ba boldog-boldogtalan a cipőjét törli, de ezt a harmadik fordulóban szerintem még nem lehetett tudni, és az OT-n igenis jó eredmény a döntetlen. Más kérdés, hogy Zsocc kollégának is igazat kell adnom abban, hogy ott is alapvetően az a fájó pont, hogy nem is igazán akartunk nyerni azon a mérkőzésen, és ez a kissé beszari hozzáállás miatti 2 pont jelenleg igencsak hiányzik. Nekem személy szerint sokkal jobban hiányzik a hétvégi 3 pont a Villa Parkból, de hát nem vagyunk egyformák.

Alapvetőleg felmerülhet tehát, hogy meddig érdemes húzni a BL-t, és mennyire cél a PL elsőség. Megpendítettem azt is a beszélgetés során, amit igencsak félve írok le itt: nem tudom, mennyire lenne jó már idén bajnoknak lenni. TERMÉSZETESEN nagyon. VISZONT, ami megintcsak személyes meglátás, hogy a tisztes második hely talán idén nemcsak, hogy elégséges, de bőven tökéletes lenne. Menni a BL-ben, amíg lehet, hiszen ott egyrészt elég jól fizetnek akárcsak a lőtt gólokért, nemhogy a meccsekért (az FFP térnyerésével ez egyre inkább nem elhanyagolható szempont, lévén a keretet szeretnénk még további upgrade alá vetni), és az éppenhogy-nem-bajnoki-cím pedig számomra azért tűnik ideálisnak, mert ad 1: a bajnoki cím talán túl nagy terhet jelentene a kövi szezonra nézve ad 2: a nembajnoknaklevés meghagyná a trófeaéhséget. Ma / a szezonban még eladható ez a nem vagyunk esélyesek maszlag, a következő szezonban viszont Abra ugyancsak megszorongatná a portugál tökeit, ha így maradna.

Nehéz persze érzelmek nélkül szemlélni a dolgot, de ezt muszáj kicsit a rideg business szempontból nézni, hiába vagyunk szurkolók. Én magam ismételten elmondom, úgy vélem, eddig a szezonból kihoztuk azt, amit ki kellett, nem feltétlen annyit, amit ki lehetett, de volt itt minden: szép, magabiztos játékkal simázás, jó rangadózás, szar játékkal simán, szar játékkal épphogy behúzott meccsek, jutott az 1-0-ákból is, de voltak 3-4 góllal nyert mérkőzések. Többnyire stabil védekezés, nem csak helyenkénti jó támadójáték, többféle felállás, taktika, csiszolódó keret. Persze a szurkoló mindig többet akar, ez nagyjából a lételeme, ergo aki nem elégedett, azt sem küldöm, hogy szurkoljon a Bayernnek, bár nem árt elgondolkodni rajta…

Homályba vesző múlt, fényes jövő?

A lényeg, hogy most a Galata van soron, kb egyetlen PL reprezentánsként juthatunk a Bl következő körébe. Illenék nyerni tehát, méghozzá viszonylagos simasággal. Tegyük ezt csapatként, vagy egyéni határteljesítményekkel, talán mindegy is, mindkettőt jó lenne látni – azt is, hogy csapatként, egységként képesek vagyunk előhúzni egy jó teljesítményt, de – függetlenül attól, hogy idén párszor már köszönhettük egy-egy jó egyéni teljesítménynek a győzelmet – ugyancsak fontos lenne, ha lenne a csapatban valaki, aki ilyen helyzetekben képes a hátára venni a Chelseat, és megnyerni nekünk egy fontos mérkőzést.

Én magam egy nem túl sima 2-0-t vizionálok, Lampard-duplával, aztán meglátjuk.

Ma nem fogják tudni tartani