Blog bejegyzés

Végre valami

Emberemlékezet óta nem volt meccshír a blogon, úgyhogy épp itt volt az ideje leporolni. Egy Tottenham ellen kiharcolt döntőbe jutásnál pedig keresve sem találhatnánk jobb apropót. Részletek alább.

 

 

 

A meccs előtti paraméterek közt voltak számunkra kedvezőek és kedvezőtlenek is. Egyfelől összeszedtünk egy gólhátrányt, ami ritkán jó ómen, ráadásul a legutóbbi három egymás elleninket ők nyerték, ugyanakkor a Tottenham ilyen-olyan okok miatt több kulcsjátékosát is nélkülözni kényszerült. Így míg Sarri gyakorlatilag a gálakezdőjét pakolta fel, addig Pochettino padoztatta Llorist, valamint nélkülözte Sont, Allit és Kane-t is. Tudtuk, hogy nélkülük a spúrok támadójátéka ki lett csontozva, ugyanakkor nekünk alapvetően a gólszerzést kellett valahogyan prezentálnunk.

Az első félidő megmutatta egyrészt azt, hogy képesek vagyunk dominálni egy rangadón, másrészt azt, hová vezet, ha a játékvezető engedi az alattomos hentelést. Egyértelműen jobbak voltunk, a Tottenhamnek kapura lövést sem engedtünk, helyenként úgy tűnt, már élvezzük is a focit. David Luiz például gondolt a nézőkre is, amikor kifejezetten brazilosan ért a labdába, kár, hogy Dier kizárólag lábra irányuló belépője kedvét szegte. Úgy tűnt, uraljuk a helyzetet és szépen féken tudjuk tartani az elől súlytalan riválist.

Hazard góljával már továbbjutásra álltunk

Persze ahogy az lenni szokott, fordulás után új meccs kezdődött. Pochettino szerkezetet váltott, ez pedig állva is hagyta a mieinket, amiből kaptunk egy nagyon buta gólt. A frusztráció innentől kezdve a mieinkben dolgozott: egyrészt Atkinson elkezdett mindent lappal honorálni, így hiába volt 9:16 a szabálytalanságok száma, végül mi kaptunk három sárgát, míg ők nagy kegyesen egyet. Nem a mieinket vitatom, hanem azt a hármat-négyet hiányolom, amit nekik kellett volna megkapniuk a brutális belépőkért és a hátulról való akasztásokért.

Az sem tett jót, sőt, a nagyobb baj az volt, hogy nem tudtuk lezárni a meccset, holott 2:1 után is volt erre több komoly esélyünk is. Elsősorban Giroud volt tékozló kedvében, de Hazard-tól is láttunk már góllal végződő kivitelezést onnan és abból a szögből, ahonnan kapu mellé durrantott rögtön a kapott gól után. Legalább kettővel verhető volt ez a Sp*rs, bár azt se vegyük el, hogy két cseréjükkel is sérült játékost kellett lehozni az amúgy is tartalékos csapatukból.

A büntetőpárbaj kiharcolása tehát inkább részükről volt érdem, bár az látható volt, hogy ott már mi indulunk jobb esélyekkel. Már tavaly, a Norwich ellen is meglepően magabiztosan hoztuk az 5/5-öt és vele a továbbjutást, szerencsére idén sem kellett csalódnunk. Willian és Jorginho az okos elgurítást választotta, Azpilicueta és David Luiz pedig erőből helyeztek pontosan. Közben Dier szerencsére igazolta, hogy nem csak akkor nem érzi a labdát, ha szerelni próbál, hanem akkor se, ha büntetőt lő (a Kolumbia ellenit azért innen is köszi), Kepa pedig egy szép védéssel törlesztette tovább vételárát.

Arrizabalaga is hozzátette a magáét

Összességében megérdemelt volt a továbbjutás – akár a meccs, akár a párharc tükrében is. Nem engedhettünk meg magunknak egy újabb fiaskót, egész egyszerűen muszáj volt túllépnünk a Tottenham elleni rossz szériánkon és a rangadókon való súlytalan vergődéseken. Az sem mellékes, hogy tavaly után fájó lett volna megint tökön lőni magunkat az elődöntőben, a Wenger-magicnél ráadásul keményebb gyomros lett volna látni, hogy a spúrok megint a Bridge-en ünnepelnek.

A döntőig meg van még egy hónap, ami sok mindenre jó lehet. A City majd egy Schalke elleni odavágóból, mi meg egy Malmö elleni visszavágóból megyünk majd a Wembley-be – ezek vélhetően mindkét féltől vonnak majd el energiákat. A bajnokságban ugyanúgy izzadunk a kitűzött cél eléréséért, kár, hogy a mieink nem olyan magasztosak. Ne feledjük, egyszer már legyőztük őket, szóval lesz mibe kapaszkodni, de tény, sokkal inkább a szép halál a realitás, mint a kupagyőzelem.

A lényeg persze, hogy megvan a döntő. Nem mélyült a gödör, lehet építeni az önbizalmat tovább. Nyilván Sarri is örül, hogy versenyben maradt első trófeájáért, amit megnyerése esetén vitrin híján gondolom a dohányzóasztalára tenne és abba hamuzna melegítőben, de egye fene, még ilyen áron is megérné.

Hétvégén FA kupa, a szebb napokat látott, korábbi PL-tag Sheffield Wednesday érkezik hozzánk vasárnap este. A Baglyok ellen vélhetően nagyobb szerep hárul majd a perememberekre és az sem kizárt, hogy pályára lép az új szerzemény Gonzalo Higuain. Akárhogy is lesz, címvédőként elvárható lenne venni az akadályt, pláne egy másodosztályú csapat ellen hazai pályán. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com