Vágyak és forgatókönyvek

Végéhez közeledik az idei csoportkör, ezt jelzi az is, hogy néhányak már a továbbjutást is kiharcolták, míg mások biztos nem lesznek jelen a tavaszi folytatásnál. Utóbbiak táborába csöppent soros ellenfelünk, a Maccabi Tel-Aviv is, mi viszont még nem vagyunk tagjai előbbinek, amiből két dolog mindenképp következik: egyrészt nagyon fontos lenne győzni, másrészt – ezzel összefüggésben – kapóra jön egy ilyen papíron könnyű kis meccs. Kedvcsináló alább.

Bármilyen viharvert is kis csapatunk, nálam még mindig a csoportelsőség az elsődleges célkitűzés. Részben azért, mert ez egy pehelykönnyű csoport, másrészt érik egy olyan forgatókönyv, miszerint másodikként a Barca-Real-Atlético-Bayern-Zenit ötös valamelyikének otthonában kéne kezdenünk a tavaszt. S bár ez nyilván messze van még – időben éppúgy, mint bizonyosságban –, nem árt kovácsolni azt a saját szerencsét addig, amíg lehet.

A Dinamo Kijev legyőzésével tulajdonképpen jóra fordult a szerencsénk – már ami a Bajnokok Ligáját illeti – jelenleg kezünkben a sorsunk. Kétpontnyi távolságra ráztuk le az ukránokat, miközben továbbra is tartjuk a hármat a Portótól, igaz, velük szemben ez hátrányt jelent. Ha ez a differencia nem nő köztünk és a portugálok közt az utolsó körre, akkor megmarad az esélyünk arra, hogy Londonban kiharcoljuk a csoportelsőséget, ugyanakkor nincs az a pozitív forgatókönyv (a Dragao-ban elszenvedett vereség miatt), amivel egy döntetlen is elég lenne nekünk ehhez a Bridge-en.

Eddig annyi biztos, hogy a Maccabi már nem juthat tovább. Az ötödik forduló végére pedig rajtunk kívül minden csapat sorsa megpecsételődhet valahogy: az izraeliek „bebiztosíthatják” negyedik helyüket, az ukránok kieshetnek, a portugálok pedig megnyerhetik a csoportot. Ráadásul mindhárom bekövetkezhet, ha mi ikszelünk Tel-Avivban, a Porto pedig győz otthon – ez esetben totál tétnélküli lenne az utolsó forduló. Persze ha nyerünk, a csoportelső kiléte nyitott marad. Ilyen értelemben számunkra a legjobb a győzelmünk mellett egy portói döntetlen lenne, hisz így biztossá válna a továbbjutásunk, miközben megközelítenénk egy pontra Casillasékat (de fura így nem a Realra vagy a spanyol válogatottra hivatkozni…), tehát az utolsó fordulóban nem kéne az egymás elleni eredményeket számításba venni.

A hétvégén is eredményes Costa a Maccabi ellen lőtte első BL-gólját Kékben

A kalkulálásból és a forgatókönyvgyártásból mára ennyi elég is lesz. A lényeg úgyis annyi, hogy győzzünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor jól nehezen járhatunk, miközben azért valljuk be, nem is érdemelnénk. Egy már kiesett kiscsapatot ugyanis egész egyszerűen muszáj leverni még úgyis, hogy becsületből is lehet nagyot küzdeni (a Maccabi ma játszik utoljára otthon). Mourinho homlokterében egész biztos ott lebeg már a hétvégi, Tottenham elleni derbi, de egyrészt az vasárnap lesz csak, másrészt nem vagyunk épp lehengerlő formában, vagyis túl sok tartalékolás nem valószínű. Némi rotáció persze nem elképzelhetetlen, sőt üdvös is lenne, de biztosan nem fogjuk félvállról venni a meccset. Izraelben is Blue Is The Colour!