Ünnepi hangulatban

Előre bocsátom, azért késett ennyit a meccshír, mert a hétvégét egy jóbarátom esküvőjén és lagzijában töltöttem, s ha létezhet egyel jobb, mint amit ez a meccs adott, akkor az az volt. Dani fiam, úgysem olvasod, de azért boldogságosság innen is, belétek!

Hát kérem, az úgy volt, hogy először a polgári szertartás végén néztünk eredményeket, akkor állt 1-2-nél a mérkőzés, mondtam, hogy jó is lesz, ajándéknak tettünk pár buliszelvényt, a magam részéről én ezzel az eredménnyel szálltam be részben, más kérdés persze, hogy a szelvények nagy részét egyébként a PL nyírta ki, élén a két bohóc manchesteri alakulattal.. Aztán, mikor az én telefonom már megadta magát kifogyó energiája által, és egy havernál kérdeztem rá a végeredményre, 3-6, mondom hülyéskedj mással, ennyit még nem ittam. Aztán de. Már izé. Ittam is, meg a háromhat sem hülyeség. S bár addigra már ott tartott a móka, hogy nem emiatt ugráltam körbe a tánctéren, azért egy fél centivel biztosan szélesebb volt a vigyor a képemen emiatt is.

Bár számtalan ok miatt valahogy nem siet az ember ilyenkor hazafelé, azért dolgozott bennem a hadművelet, hogy ezt a meccset csak gyorsan látni kéne. Hát, erre azért hétfőn került sor, munka közben 8 óra alatt hoztam össze az első félidőt, 3-5 perces etapokkal, gondolhatjátok, de megérte. Aztán, munka után elvittem magam egy kicsit én is focikálni, majd este befejeztem a mérkőzést, egy jobbnak mondható idővel, ahol a 45 percet 45 perc alatt sikerült abszolválni. Összességében az első katt-tól a végéig így is kellett egy erős 12 óra, de megvan ennek a maga bája valahol.

Konkrétabban a történtekre fordulva, hát az első gondolatom az volt, hogy szidhatom én akármennyit a spanyol ligát, ha ilyenek jönnek át tőlük, meg kell követnem magam, mert ez a Fabregas-Costa dolog, ez nagyon működni látszik. Nem tudom, csak nekem tűnt-e fel, de kísértetiesen hasonlít ez a szezonkezdet eddig egy 10 évvel ezelőttire, amikor a csapatba relatív sok új kockának kellett beépülni, mégis, szinte az első perctől fogva összeszokott gépezetként zakatolt az egész. Persze itt is van még lehetőség a fejlődésre, mert ezt mindig el kell mondani (mert mindig van), de már most olyan szinten magabiztos ez a csapat, hogy öröm nézni, főleg, hogy közben a riválisok meg hát hogy is mondjam, már át-átkerültek a bré rossz oldalára. A City a Stokeban esett orra épp, az ágyúsok is pontot hagytak az újoncnál, és bár a Pool most elég határozottan intézte el a Spurst, az előző fordulóban pont a Citeh ellen voltak elég karcsúak.

Costa nagyon ott van, és lassan minden vele szembeni, előzetes fenntartásom tovaszállt (bár most is beszedett azért egy buta és nem hiányzó és fölösleges sárgát), Fabregas dettó, Courtois beépítése sem jelentett problémát, Matics is veszettnagy fegyver. De ami igazán fényes üstökösként hasít át az égen, és lélektanilag ez legalább olyan komoly tény, mint a fizikai jó forma, hogy van egy húzóbomba a csapatban – talán kevesen vártuk tőle ezt a szerepet, de amit a szezonban eddig Ivanovics művel, az már most megsüvegelendő, és akinek nincs kalapja, az gyorsan vegyen egyet, mert ez bazzeg, ez kész. Az a hév, amivel küzd, harcol, akar, az nagyon kell minden csapatba, ebbe is. Tessék megnézni, mit művelt a gólja előtt. Még Costánál a labda, mikor már úgy propellerezik, hogy ha rákötnek egy erőművet, nem kell ide Paks kettő vazzeg, az EU 2015-ös energiapolitikája meg úgy fog kezdődni, hogy vegyél egy Ivanovicsot a háztetőre.

Elkezdődött a meccs, és a Csúf újra lecsapott. 4 gól, három PL meccs alatt, bár ne szaladjunk ennyire előre, de a Jó annyira megijedt, hogy rögtön Milánóig szaladt. Neki ehhez a mennyiséghez 39 meccs kellett. Veszett, hogy 37 másodperc után vezettünk, ez nagyon kellett, úgy gondolom, mert ahogy wudi is beharangolta, az Evertonhoz nem győzni járunk. Le fogom írni, és ha kell és tehetem, le fogom írni minden meccs után, hogy végre van egy olyan csatárunk, akire csatárjátékot lehet építeni. Úgy hiányzott ez a darab kenyér, mint egy falat sör. Tán Drogba volt utoljára, aki ennyire sakkban tudta tartani az ellen védőit, és ezt most már nem csupán egy Leicester és Burnley ellen, hanem egy négybevágyó Everton ellen is láthattuk.

A második gól a harmadik percben igen, talán les volt, de asszem a játékvezetői trió bőven törlesztett 5 perccel később, mikor Howard túlbóklászott, mint ameddig a takarója ér, ott pedig szabályosan már nincs petting a labdával, Hazard pedig igen jó helyzetből nézte meg magának a harmadikat. Ja, és csúnya ez a sárga mez. Legutóbb, a Hiddink alatti napsárga az szép volt, ez nagyon BVSC-s.

Kb a 10. Perctől, 0-2-től azért megvolt a setback, jóval visszábbállt a csapat, a labdabirtoklás a végére 60-40 körül alakult, bár úgy gondolom, az Everton ellen 0-2-nél ez megengedhető. Terrynek viszont kijár egy baráti ijesztés, mert csak a jószerencsének, meg Distin hülyeségének köszönhető, hogy már fertály óra múltán nem lett 1-2. A kezdeti sokkból amikor felébredt a hazai csapat, azért jól látszott, hogy masszív és jól játszó gárda ez, valahogy egyre nehezebb utálnom őket, pedig jóidejetartó mumus barbárhorda lévén  eleddig nem volt annyira nehéz. Ez a csapat már nem csak ugatja a focit, és azért néhányszor meleg volt a pite az első félidőben a gólig is. Látszott, hogyan kapartak ki majdnem 3, végül 1 pontot az Arsenal ellen.

Valószínűleg JM-et is meglepte a gyors kétgólos vezetés, mert a játékból ítélve jóval védekezőbben küldte fel a srácokat, mint máskor (azaz már két alkalommal, hehe), Costa mellett Hazard és Willian is kísérte az emberét végig, vonaltól vonalig, ráadásul Costa a 21. percben olyan szerelést mutatott be a saját 16-osánál, hogy Terry is megirigyelhetné, de szögletnél is kifejeli a labdát – sokban hasonlít Drogbához a spanyol, valószínűleg egyébiránt ez segít leginkább leküzdeni a kezdeti antipátiát. Ha már Costa: támadáskor gyakran kihúzódik balra, gondolom José ezzel akar operálni a támadásban gyengébb Azpi helyett/oldalán, széthúzva a védelmeket a jobbról attakkoló Ivanoviccsal, középen teret hagyva Hazardnak, Fabregasnak, és társainak.

A kapott gól viszont csúnya védelmi hiba után jött a félidőben, már eleve a beadás, és a fejes is – az a Mirallas fejelt gólt egy Terry-Cahill páros mellett, aki van vagy száznegyven centi stokin állva is. A második gól is megér egy misét, hogy azt a körbetekert labdabetyár mindenségét neki, megint csináltunk egy olyan védelmi hurkát, hogy a szegedi húskombinát még most is ott dörömböl a receptért. Mint a húsdarálóban, úgy összejöttek ott középen a drágajó védőink (Cahill, Terry, Iva), és egymást fogták három centiről, miközben Naismith begurított Courtois mellett a hosszúba. Egyébként egészen eddig azt lehetett mondani, hogy Ramiresnek máris több jó játékperce volt, mint korábban egy fél szezon alatt, de tőle indult az akció, illetve hát onnan, hogy mellette suhant el a labdás játékos, és amikor már mindenki pánikszerűen összevissza a labda felé rohan, ő még akkor is Hazardot fogta, majd elindult keresztbe a pályán sétálva… Persze ahhoz, hogy ez egy ennyire jó mérkőzés legyen, kellett ez is (mármint, hogy mi is kapjunk gólokat), de hogy José az amúgy jól működő védelmünket a kapott gólok miatt megrépázta, az tuti, és joggal.

Persze gyorsan javítottunk a sormintán, hogy visszaálljon a kétgólos vezetés, Matics betalált, talán a legjobbkor. Azért lényeges és kiemelendő találat ez, mert tavaly ezek nagyon hiányoztak. Van végre ember, aki 16-ról bátran lő, nem továbbtossza a labdát a legközelebbi társhoz, és tessék. Beakadt a balos.

Viszont azért a kapott gólok visítós fájdalmai közé bekerül az is, hogy ismét egy beívelés után, Terry és Ivanovics közül az az Eto fejelhetett gólt, aki a fejére szerelt villámhárítóval sem magasabb nagyanyámnál. TC pedig fél óra alatt harmadjára nyúlhatott maga mögé úgy, hogy kb semmi esélye nem volt bármelyik esetben sem hozzátenni az egészhez.

1 perc tudott eltelni, hogy Ramires tegyen azért, hogy utólag azt mondhassuk, na, csak jó meccse volt ez a brazilnak, valami hihetetlen módon a mérkőzés, ami a 65. percben még 1-2 volt, a 77.-re 3-5 lett. José meg lenyomott egy nem szerény jigget a partvonal mellett. Az a poén, hogy úgy volt izgalom a mérkőzésben szinte végig, hogy a Chelsea a 90+ percből mindössze 8, írd és mondd, nyolc percen keresztül nem vezetett (legalább) két góllal. Veszett, mii?

Az Everton nagyon hajtott és sokszor egészen közel volt a negyedikjéhez, de valahogy kihúztuk, Costa pedig keretbe foglalta a művet, az első perc után az utolsóban is betalált (nagyon halkan teszem ide, Mikel sarkazása után, ehh), ezzel 3-6, a hazaiak azt mondom, a hat gól ellenére nem vallottak szégyent, a végére José meg Mikel mellé még feldobta Luist is, kicsit tartva az eredményt. Asszem ő is telesírta volna a párnát, ha az ő Chelseaje 3-5 után nem viszi haza mind a három pontot. Mi pedig úgy rúgtunk hatot egy Evertonnak, hogy közben jót meccseltünk, és nagyon nem is fáradtunk bele. Ez a mérkőzés még utólag megtekintve is egy csoda, azt hiszem, sokat fogunk még beszélni róla, hiszen a gálameccs hangulat mellett csak beszedtünk hármat, és összességében eléggé állatorvosi ló szaga van a meccsnek, de úgy nagyjából ez kit érdekel egy háromesélyes mérkőzés után, amikor annak 3-6 lett a vége.

Ejtsünk pár szót az azóta történtekről is: a leglényegesebbről posztot is kaptatok, a jó, a rossz és a csúf triója felbomlott, jött viszont Remy, hát, majd meglátjuk. A Qpíár név nem cseng túl jól, meghát van itt még ez-az a háttérben, de Costa után nem mondok ítéletet előre. Egy csatár még kellett, kaptunk egy 27 éves (elvileg legjobb korban lévő), PL tapasztalt csatárt, a Newcastle-től ugyan már igazoltunk egy kitűnni nem képes, de azért „ha kell, seggel is betalál” csatárt. Ő is egyértelműen bés Costa mellett, ha ezzel együtt tud élni, akkor lehet pár jó szezonja nálunk.

A fiataljaink közül kikölcsönöztünk még néhányat, Delac és Davila a francia és a spanyol ligakettőbe jutott, van Ginkelnek Torres már foglalta a helyet a repülőn, Chalobah pedig a Burnleyhez került fél szezonra. Még csak 11-nél jár az óra, szóval még maradt 1 egész órája a ManUnak, hogy igazoljon egy fél csapatot, úgy látszik, van Gaal berágott a khm, döcögős kezdés után, és kivág mindenkit a csapatból, mint szart a palánkon. Mire kész lesz a poszt, kész lesznek ők is. Vagy mi. A végére sikerült a hollandnak egy elég orrnehéz gárdát összehozni az Old Traffordra, bár érzésem szerint sokkal inkább lett volna szükség belső védőkre és középpályásokra, mint a kétségtelenül nagy név Di Maria és Falcao behúzására, de majd lesz ebből is valami. Más nagy robbantás nem igazán volt a PL-ben, a City elvesztett egy csatárt, Negredo a Valenciában kötött ki, Arsene meg megvette (nem kölcsön ám!) azt a Welbecket, akit még a Manu szurkerek is kiröhögtek.

BREAKING NEWS: Arsene Wenger is currently undergoing a medical at Arsenal after agreeing to pay £16 million for Danny Welbeck.

Már az előző poszt alatt is szóba került, szóba hozom én is, hogy az FFP miatt mennyire megnőtt a kölcsön barterek száma, kíváncsian várom, mit lép majd Platini erre. Nekünk ezzel viszont jelenleg nem kell foglalkoznunk, a Chelsea igazán kellemes irányba tart a piacon, legalábbis szvsz.

A végére még annyit, hogy ugye most válogatott szünet jön, legközelebb 13-án jutunk újra PL-hez, nyitómeccsnek máris egy jó kis Arsenal-City jön (remélhetőleg jól kifárasztják az ágyúsok Pellééket, 1 hétre rá ugye mi látogatunk a mászókakékekhez), mi pedig háromtól tehetünk azért, hogy mi maradjunk az egyetlen 100%-os csapat az ötödik fordulóra, a Swansea jön a Bridgere. A Pool a jelenleg harmadik Villát fogadja, s valószínűleg aprítja péppé, bár hátha nem, az új ManU pedig a remek QPR-ral meccselhet egyet az Old Traffordon, az első győzelem reményében. A sort majd a Hull-WHU csúcsrangadó zárja, ha valaki lesz olyan bátor, hogy megnézze.