Újratervezés

Szombaton egy emberként lélegezhetett fel klubunk minden szurkolója, hisz végre pont került az edzőkérdést övező, fájdalmasan hosszú huzavona végére. Ha a folyamat lassúságával nem is, kimenetelével mindenképp elégedettek lehetünk.

Bár több hullámvölgyet megéltünk már az Abramovics-éra másfél évtizede során, az elmúlt fél év folyamán történt meg velem először, hogy frusztráció helyett szimpla kilátástalanságot éreztem. A csapat teljesítménye több alkalommal is alulról súrolta a vállalhatatlant, kulcsemberek voltak nyíltan boldogtalanok, helyettük pedig egyre gyakrabban hoztak szóba velünk olyan középszerű játékosokat, akik hallatán még egy Newcastle-szurkoló is joggal húzhatná a száját. Mindezek fényében szinte álomszerű, hogy néhány óra leforgása alatt megszereztük a kispadra a mai labdarúgás egyik legérdekesebb figuráját, illetve Jorginho személyében azt a játékost, aki előző csapatának egyik legfontosabb láncszeme volt.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem várok komoly eredményeket Sarri első szezonjától. Akár tetszik, akár nem, 2018-ban odáig jutottunk, hogy a BL-indulás kiharcolásáért is komolyan meg kell izzadnunk, így nem szabad elrugaszkodott elvárásokkal nekifutni az előttünk álló idénynek. Az olasznak úgy kell egy, a korábbitól a lehető legtávolabb álló filozófiát meghonosítani szűk egy hónap alatt, hogy kinevezése pillanatában közvetlen riválisaink többsége már két hete megkezdte a felkészülést.

A következő évek nagy párharca lehet

Nem véletlenül hasonlítják sokan Sarri stílusát Guardioláéhoz, így azt is meg kell értenünk, hogy a spanyolhoz hasonlóan minden bizonnyal nekünk is szükségünk lesz egy átmeneti szezonra. Új menedzserünk Nápolyban első három bajnokiján egyaránt nyeretlen maradt,  ez jól mutatja, mennyire nehéz egyik pillanatról a másikra változást elérni. Mind Conte, mind előtte Mourinho egy mély védekezésből kiinduló, alapvetően deffenzív stílusban hitt, most pedig érkezik valaki, akinek csapataira a letámadás és a villámgyors, kombinatív támadásvezetés jellemző.

A türelem kulcsfontosságú lesz a vezetőség részéről, és most az egyszer tényleg merek abban reménykedni, hogy teljes támogatást fog élvezni az aktuális edzőnk. Jorginho leigazolása hatalmas szó, főleg annak tudatában, hogy a City már két héttel korábban mindenben megegyezett a Napolival, ám ő nemet mondott a BL-szereplésre és a Guardiolával való közös munkára. Emellé nagyon rebesgetik Higuain, Rugani és Golovin érkezését is, és miután előbbi kettő korábban dolgozott már Sarrival, feltételezhetük, hogy az olasz mester kifejezett kérésére próbáljuk megszerezni ezt a három, nem éppen olcsó játékost.

A költekezés egy részét persze tudjuk fedezni eladásokból, az olasz első hivatalos nyilatkozatából kiindulva pedig számíthatunk is távozókra. Leszögezte, hogy az általa elképzelt játékhoz néhány helyen változásokat kell eszközölni a keretben. Én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy Drinkwater a következő idényt is nálunk kezdje meg, de Rugani érkezésével valószínűleg legalább egy közephátvédtől is meg fogunk válni.

A szombati dupla bejelentés egy komoly jelzés volt a klub részéről. Úgy tűnik, készek vagyunk elindulni egy, a korábbinál sokkal vonzóbb ideológia irányába, és ehhez megalkuvás nélkül megszereztük a legalkalmasabb elérhető menedzsert és annak egyik legfőbb célpontját.

Semmi sem garantálja, hogy Sarri itt eltöltött éveire egyértelmű sikerként fogunk visszanézni. Ahogy elődeinek, neki is megvannak a saját hibái (rotáció hiánya, fiatalok ignorálása, pályán kívüli balhés természete), de ha a Napolinál eltöltött időszakából indulunk ki, igenis van okunk bizakodni. Az a játék, amit remélhetőleg a Stamford Bridge-re fog hozni, már önmagában olyan élményt fog nyújtani, amiben rég nem lehetett részünk. Ennél többet pedig egy ilyen éles váltás elején nem is kérhetünk.