Blog bejegyzés

Újabb lehetőség

siker_vs_kudarc_keszAztán majd elválik, hogy a feléledésre, vagy a bukásra. Kedd este a helyszín Stoke-on-Trent, hogy verné telibe az ég, mintha nem lenne elég bajunk enélkül, meg Clattenburg nélkül is. Egy sorozat, aminek címvédőként mentünk neki, eddig nem sült el valami fényesen, itt a lehetőség javítani valamit a renomén, és továbbot inteni a Ligakupában, ehhez azonban nem kevésbé kiváló ellenfelet kell legyűrni, mint a Stoke.

No nem azért, mert a Stoke amolyan mumus lenne, a nyolcvanas évek óta kétszer sikerült kikapni tőlük, az egyikre bizonyosan emlékezünk többen is, ez már a HappyOne nem túl happy hourja volt 2013 decemberének hajnalán (3-2), a másikat még ’95-ben sikerült összehozni, amikoris egy döntetlen után 0-1-el kiejtettek bennünket – honnan is? Ja igen, a ligakukából. Az volt a két csapat utolsó találkozása ebben a sorozatban, és tekintve a formánkat, és a mákkal való eltelítődésünket, lehet, hogy 20 év után képesek leszünk megismételni ezt a remekbeszabott sikert. Ja, még egy pici adalék: a jelen sorozatban még egyszer sem győztük le a Sztókokat. A hetvenes években egymás után háromszor sorsoltak össze bennünket, ’72-ben és ’73-ban már elsőre sikerült kiesni, míg ’74-ben két döntetlen (1-1 és 2-2) után egy harmadik találkozón 6-2-re kaptunk ki – illetve az imént említett ’95-ös esemény egy 0-0 után egy 0-1.

A képen Chelsea mezben Mark Hughes a '95-ös Ligakupa meccsen

A képen Chelsea mezben Mark Hughes a ’95-ös Ligakupa meccsen

Amúgy is ritkán verjük meg nagyon a Stoke-ot, az nem túl távoli múltban ez kétszer sikerált: 2013 januárjában egy rendkívül szürreális meccsen 4-0 a Britanniában (ebben két Walters öngól és egy Lampard büntető segített), és van egy ennél jóval kellemesebb emlék 2010 áprilisából, mikor a jómadarak egy hetessel a hónuk alatt mentek haza a Stamfordról, többek között egy Kalou mesterhármassal. Ezeket a szépségeket leszámítva azonban a kevés döntetlen mellett a legjellemzőbb eredmény az 1-0, na most ha valamiben biztosak lehetünk, akkor ez az eredmény, ami nem lesz.

coc

A Stoke épp egy hellyel áll előttünk a PL tabellán, egy hellyel és egy ponttal, meg egyel jobb gólkülönbséggel. Utóbbit mondjuk nem a rengetegsok lőtt góljuknak köszönhetik, viszont nem is kapnak olyan vészesen sokat. Bezzeg mi… elképesztő adat, hogy a PL élmenői (Arsenal, a két Manchester, de még a Spurs is) 8 kapott gólnál járnak. Mi tizenkilencél… szóval, ha José azt mondja, hogy Ázár leül a kispicsájára, mert b*szik védekezni, akkor ezen kell elgondolkodni, nem azon, hogy szegény srác vajon tényleg ezt érdemli-e. 19 bazzeg. Leírni is fáj.

Mellettünk szól, hogy a Stoke a szezonban az idegenbeli meccsekre tartogatja az eredményeket, otthon kifejezetten rossz sorozatot hoznak: a hétvégén épp a Watford mattolta őket kettővel, de ezt a bravúrt a kiesőjelölt WBA is megtette már a Britanniában, és tulajdonképp egyetlen hazai győzelmüket a B’mouth ellen aratták. Szóval, Hughes-ék otthon a verhető kategória. Viszont, elnézve a mi idegenbeli mérlegünket (1-1-3), a jóisten sem tudja, mire számítson.

Mindenki kedvence, a sármos Charlie Adam és bandája ugyancsak nehezen jutott el idáig, az első (második) körben a Luton Town borzolta az idegeiket egészen a büntetőpárbajig, ahol aztán nagy nehezen 8-7-re sikerült diadalmaskodni, pedig nem B csapattal álltak fel. Az előző, harmadik körben aztán meglepő magabiztossággal intézték el a Fulhamet (1 kapuralövés, 1 gól). Mi verhetjük picit magunkat kivételesen, mert a szezon talán legsimább meccsén jutottunk túl a Walsallon, a keretben fiatalokkal – amire ugyan most kevesebb az esély, de a szükség rávihet: a sérültek közt van elviekben továbbra is Tibóca mellett Ivanovics, Remy és Pedro, no meg hát a jómadár Matics is épp letölti a pirosas büntikéjét a sztrók ellen. Nem érzem azt a percet, ami elhozná, hogy G’LoboG most kezdje meg Chelsea-karrierjét a Chelsea védelem tengelyében, de Rahmant talán ismét láthatjuk, bízva abban, hogy Hutton óta Mikelen gyakorolja, hogyan kell felöklelni az ilyen Arnautovics-féléket, nempediglen felkenődni reájuk, mégha az ő oldalán elvileg majd Shakirával kell is szembenézzen. S ha már Mikel, kíváncsian várom, hogy Mou hozzá mer-e nyúlni Matics hiányában a nigériaihoz, vagy Ruben ismét kezdhet egy meccset (esetleg egy kellemes mindkettő). Mellette a másik nagy kérdés, hogy az utóbbi időben feltűnően, és többnyire indokolatlanul jegelt Oscar talán lehetőséget kaphat újra, én pedig azt sem bánom, ha a kezdőben a két oldalán Kenedy és Traoré rohangász.

Persze elvileg a portugál esetében, és kicsit az eredménykényszer ismeretében ez már az elképesztően álomkategóriát súrolja ugyebár, nodehát tartsuk magunkban a lelket, hogy az már az igazán jó világ, mikor a meccs után nincs kedved elaludni, mert a valóság szebb az álomnál. A küldetés nem lehetetlen, legyőzni a Stoke-ot, és továbbmenni a kupasorozatban, mi viszont most ugyancsak feszegetjük a határokat. Az afféle basic dolgokat, minthogy naagggggggyyyon kéne a továbbjutás, meg a győzelem, nem veszem elő, ezt most még az is tudja, aki életében nem hallott még a Chelsearől.

A Digi az Arsenal-Sheffield meccset fogja adni, így mi valami jóféle folyattatásra szorulunk (aka streaming, még mielőtt valaki a pornócsatornát kapcsolná be), aztán valahogy majdcsak beszerencsétlenkedjük magunkat a következő körbe. Fél Anglia így is rajtunk röhög, jó lenne már egy kicsit visszaröhögni. Nincsenek már kifejezetten nagy elvárásaim, de kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy holnap egy viszonylag ellentmondást nem tűrő meccsen megfingatjuk a házigazdát. A kedd az egy szép nap ehhez.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com