Blog bejegyzés

Új kezdetek

A Wolverhampton vendégjátékai újabban egyet jelentenek valami új kezdetével. Tavaly januárban Thomas Tuchelék a Farkasok elleni hazai meccsen debütáltak a kispadon, most pedig egy nagy bejelentés vezeti fel a találkozót, ugyanis megtörtént a már hosszú hetek óta érő tulajdonosváltás. Részletek alább.

Jó, a részletek kissé erős, tudniillik keveset tudni még. Eleve nem várható el, hogy mindent a nyilvánosság orrára kössenek, de amúgy is friss még a hír, időbe telik, mire a lehetőségekhez mérten képbe kerülünk majd. Az orosz-ukrán háború kitörése utáni napokban egyértelművé vált, hogy szankciók Abramovicsot is elérik, próbált is szabadulni tőlünk különböző manőverekkel. Innen nézve nem volt kérdés, hogy a tulajdonosváltás elkerülhetetlen, drukkolni már „csak” annak lehetett, hogy a szankciók feloldása és a bizonytalanság megszűntetése érdekében történjen meg mihamarabb az adás-vétel, illetve jó kezekbe kerüljön szeretett csapatunk. A bő két hónappal túlzás lenne azt állítani, hogy előbbi remekül sikerült – persze sejthető, hogy egy ilyen horderejű pénzügyi manőverhez idő kell. Ami pedig utóbbit illeti, ítél majd a történelem.

A Todd Boehly nevével fémjelzett konzorciummal kapcsolatban általános vélekedés volt, hogy a komolyan vehető lehetőségek közül az ők tűntek a legígéretesebbnek. Ilyen értelemben van ok a bizakodásra, bár a dolog hivatalossá válásához még a liga és az angol kormány áldása is kell. Nyilván sok múlik azon, mikor tudnak érdemben munkához látni, no meg az se mindegy, milyen irányvonalak mentén és merre indul majd el velük a klub. Az biztos, hogy a hónapok óta tartó nihil és bizonytalanság végét már nagyon vártuk, nem is beszélve a szankciók eltörléséről, amikről egyelőre keveset tudni. Hátra dőlni még nyilván nem lehet, jó pár dologban szorít az idő.

Viszont meccs is lesz nemsoká, ráadásul nem is a kellemes délutáni matiné fajtából. A Wolverhampton újabban mumusnak számít, olyannyira, hogy Tuchellel még nem győztük le őket, sőt, még gólt sem sikerült lőni nekik. Rögtön első meccsét a Farkasok ellen vívta a német a kispadunkon, legutóbb pedig egy Covid-fertőzések által megtizedelt kerettel játszottunk egy rettenetes 0:0-t a Molineux-ban. Ráadásul még Lamparddal kikaptunk a tavalyi odavágón idegenben, vagyis az emlékezetes, top4-kiharcolós 2020. júliusi győzelem óta hárommeccses nyeretlenséget görgetünk magunk előtt.

Pocsék meccs volt, nem baj, ha az emléke is ködbe vész

Nem csak az egymás elleni közelmúltunk, hanem a jelenlegi formánk sem ad okot hurráoptimizmusra, hiszen a legutóbbi négy bajnokin mindössze négy pontot sikerült összeszedni. Gondban vagyunk a góllövéssel, olykor a helyzetkihasználással, máskor a helyzetkialakítással is. Nagyobb probléma viszont, hogy az egykoron legendásan kemény és ellenállhatatlan védekezésünk a múlté, sok gólt kapunk, többnyire érthetetlen hibák után.

Négy meccsel a vége előtt már csak három pont az előnyünk az Arsenal előtt, az ötödik Tottenham pedig öt egységgel van mögöttünk. Hiába az utóbbi hetek szerencsétlenkedései, ez még mindig olyan pozíció, amiből ordas nagy szégyen lenne mindkét londoni riválist magunk elé engedni (de igazából csak egyet is közülük). Nem rossz a sorsolásunk, egyenként minden meccs nyerhető, ráadásul Contéék ma az Anfieldre mennek, vagyis ha jól alakulnak a dolgok, akkor lényegében estére letutizhatjuk a jövő évi BL-indulást (nyolc ponttal lóghatunk meg három fordulóval a vége előtt).

Jó lenne rátalálni ismét a győzelmi útra, javítani a ramaty hazai mérleget és három ponttal ünnepelni a nagy bejelentést. Tartozunk ennyivel Abramovicsnak. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com