Blog bejegyzés

Új év, új remények

Bár a futball nem naptári évben számol, mégis próbál az ember valami újat remélni attól, ha eljő a január. A Chelsea háza táján egyelőre az biztos, hogy nem sok dolgot fogunk hiányolni 2022-ből – számomra például értelmet nyert ez a hitvány, általam amúgy mellőzött vébé azzal, hogy addig se kellett a csapat miatt dühöngenem. Van tehát mit leöblíteni alkohollal, remélve persze, hogy kijózanító rész nem nyúlik estébe, véget ér késődélutánra. Évindító alább.

Elhódított klubvilágbajnoki cím, kikényszerített tulajdonosváltás, büntetőkkel elbukott angliai kupadöntők, szívfacsaró BL-búcsú, indokolatlan pénzégetős átigazolási időszak, bukdácsolás és pocsék játék, Tuchel kirúgása, Potter szárnybontogatásai – röviden erről szólt 2022. Még csak hullámzónak sem mondható, annyira kevés volt a pozitív momentum az új idényben, vagy szűkebben az utolsó negyedévben. Nem bánjuk hát, hogy véget ért és elkezdődik egy új, persze tudjuk, hogy a problémák nem fognak ettől megoldódni.

Mert hiába a dicső (XXI. századi) múlt, a változatos és gazdag trófeagyűjtemény, ez most egy elég keserves jelen. Persze hosszútávú projektben gondolkodik a klub, mi mást is tehetne, Boehly-ék szerint nekünk már nem a soron következő bajnokit vagy a még megnyerhető kupákat kell behúzni, hanem valamit, ami most még nagyon távolinak és bizonytalannak tűnik.

Akit mégis a ma érdekel és nem akar se könnyes szemmel Anelka vagy Ramires portréján nosztalgiázni, se az új túlárazott üdvöskék leigazolásáért fohászkodni, annak üzenem, hogy az év első napján a Nottingham Foresthez látogatunk. A piros-fehérek legfőbb ismérve, hogy több BEK-győzelmük (2) van, mint bajnoki címük (1), amit elég nehéz lesz utánuk csinálni. Az is hozzájuk köthető, hogy náluk szerepelt kölcsönben karrierje hajnalán John Terry, aki onnan visszatérve már ráfeküdt a chelsea-s történelemírásra.

John Terry rövid nottinghami kitérőjének képes bizonyítéka

A Forest 1999-ben esett ki az élvonalból, azóta megjárták a harmadosztályt is, szóval viszontagságos volt a visszatérésük. A feljutást csak rájátszáson keresztül érték el, de ha már sikerült, megadták a módját, költöttek a nyáron rendesen. Dennistől Freuleren át Gibbs-White-ig hozták, akit értek, jóformán a teljes csapat kicserélődött a szezonrajtra. Ehhez képest az idényt eddig szinte végig a vonal alatt töltötték, s bár a Liverpool legyőzése nagy skalp volt, azt túlzás lenne állítani, hogy bitang kis matériát gyúrt volna Steve Cooper ebből az alapanyagból.

Nekünk eddig „csak” a tabella első felében lévő csapatokkal gyűlt meg a bajunk, pontjaink jelentős részét alsóházi együttesek ellen szereztük. Kedden a Bournemouth-t csaptuk meg viszonylag simán (főleg magunkhoz képest), így már a háromesélyes jelző sem tűnik túlzásnak, hiszen a novemberi lejtmenet alapján itt új elem az, hogy akár még győzhetünk is.

A Bournemouth elleni találatával Havertz a házi góllövőlista élére ugrott

Potter három bajnoki győzelemmel debütált (Palace, Wolves, Villa), ezt viszont nagyon hosszú vesszőfutás követte, aminek csak az újonc Bournemouth elleni diadal vetett véget. Itt az ideje tehát egy újabb sorozatot kiépíteni – egyelőre csak játszásból, célokat most még fölösleges kitűzni. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com