Blog bejegyzés

Új év, új remények

A tavalyi esztendő kicsit felemásra sikeredett. Az év első fele katasztrofális volt és miután Conte sikeresen megbuktatta saját magát, jöhetett a már jól megszokott edzőváltás. Sarrit sokan féltették, mert még nem volt igazi top csapatnál, ezáltal nem is nyert még nagy trófeákat. Ennek ellenére eddig azt kell mondjam teljesíti azt amit elvárhattunk tőle. 1-2 fájó vereségtől eltekintve azért szépen gyűjtögeti csapatunk a pontokat és még az összes kupában érdekeltek vagyunk. Így kezdjük hát az új évet, amitől én csak annyit várok, hogy Klopp mintáját követve szépen lassan építsen fel Sarri a saját elképzelései szerint egy ütőképes csapatot. Ehhez pedig elengedhetetlen az hogy az évet úgy nyissuk hazai pályán ahogy egy top csapatnak kell. Győzelemmel, szép játékkal és esetleg több rúgott góllal.

A soros ellenfél a szebb időket is megélt Southampton lesz. A Szentek gárdája miután visszaverekedte magát a Premier Leaguebe éveken keresztül egy masszív középcsapat volt. Tavaly viszont láthatóan megtört valami, mert azóta elindultak lefelé a lejtőn, olyannyira hogy ma mára egy kiesés ellen harcoló kis csapattá váltak. Ehhez nagyban hozzájárult az átigazolási politikájuk, mivel a legjobb játékosaikat nem képesek megtartani (Mané, Wanyama, Lovren, Van Dijk, Tadic stb.) és ezen az sem segít, hogy ész nélkül veszik a középszerű játékosokat. Így történt hogy az évekkel ezelőtti félelmetes védelmük olyannyira átalakult hogy féltávnál már 5-tel több gólt kaptak mint a 14/15-ös szezonban összesen. Átlagban majdnem 2-szer kapitulál a hátsó soruk meccsenként és reménykedjünk benne hogy ezt a rossz sorozatot ma sem fogják javítani. Persze ez a PL, tudjuk hogy az ágyúsokat is meglepték pár hete, de nem érzem azt hogy képesek lennének újra egy ekkora bravúrra. Ráadásul az sem segíti a helyzetüket hogy az egyik legjobb játékosuk a múlt héten teljesen feleslegesen az utolsó percekben már 2 gólos hátrány tudatában legyalulta a City talán legnélkülözhetetlenebb játékosát Fernandinhot amiért meg is kapta jogosan a piros lapot. Ebből is látszik hogy mentálisan mennyire nincsenek a toppon, arról nem is beszélve hogy régen láttam ilyet PL-ben hogy egy csapat feltett kézzel, teljesen hitehagyottan vonuljon ki a 2. félidőre.

Ha már a mentális felkészültségről beszélünk, nem szabad elmenni amellett, hogy ezen a téren Sarri sem lehet büszke magára és csapatára. Ha az olasz mester legnagyobb gyenge pontját kellene megemlítenem, akkor az az hogy nem képes igazán fejben felkészíteni a játékosait. Tudtuk róla hogy nem egy hadvezér típus, inkább csendben ül, csikket rág és közben jegyzetel. Azt is tudtuk róla hogy van egy taktikája amit a végletekig kidolgozott és ezt akarja átültetni a játékosok fejébe, de be kell látnunk hogy ez csak addig működik amíg nem kapunk 1 gólt. Márpedig a labdarúgás velejárója hogy egy csapat esetenként 1, vagy akár több gólt is kaphat. Erre viszont legtöbbször az a válaszunk hogy a Sarriballt hirtelen elfelejtjük és az addigra kialakított 70-75%-os labdabirtoklásunk után szinte nem vagyunk képesek megtartani a lasztit. Ez esetben pedig egyszerűen nem tudjuk ráerőltetni az akaratunkat az ellenfélre, így hacsak ők nem állnak vissza védekezni nem vagyunk képesek beszorítani őket a saját kapujukhoz. Én ezt látom Sarri legnagyobb hiányosságának. A Leicester ellen haza pályán rossz volt nézni, hogy 1 gólos hátrányban nem az volt a kérdés hogy mikor egyenlítünk ki, hanem az hogy mikor kapjuk meg a kegyelemdöfést ami végül elmaradt. Persze idő kell még, mindenki tudta, hogy nem egyik napról a másikra fog megtanulni a csapat egy olyan játékrendszert, amiben még soha nem játszott a játékosok többsége. De mint tudjuk Abrának is van egy nagy hiányossága, mégpedig az hogy nem a türelméről híres. Ezért is lenne jó idén a BL helyek egyike mellett még legalább 1 kupagyőzelmet felmutatni, amivel az olasz tréner is bizonyítaná a világnak, hogy igen is képes trófeákat nyerni adott csapatával. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne az hogy az ilyen könnyűnek ígérkező mérkőzéseket simán behúzza a csapat, már esetleg a félidőre eldöntve minden lényegi kérdést.

Egy üdítő hír a jövőre nézve hogy az utóbbi évek töketlenkedésével ellentétben most már az átigazolási piac nyitása után pár órával sikerült igazolnunk egy tehetséges szélsőt Pulisic személyében 57 millió fontért. Túl sokat nem tudok róla mondani, mivel nem követem a Bundesligát, viszont az biztos hogy a saját nevelésű Hudson-Odoi-al ellentétben az ő lábában már több mint 80 első osztályú mérkőzés illetve nem kevés európai kupameccs van. Igaz hogy csak a nyáron fog csatlakozni az amerikai, de így január második napján egy jelentősebb összegű átigazolás azért arra enged következtetni hogy a board rájött, utolsó perces pánikigazolásokkal nem lehet igazán sikeres a csapat. Márpedig ha ez így van akkor szép jövőnek nézünk elébe, mivel pénz az lesz ha más nem akkor a sok középszerű kölcsönjátékosból akiknek a nagy részétől meg kell válnunk az új szabályozás miatt. Emellett meg kell válni azoktól is akik láthatóan nem váltak be. Nyugodtan el lehet adni Batsmant, Bakát, Moratát, Zappát, Drinkwatert és társait és az ezáltal befolyt milliókból futni fogja egy top csatárra és egy esetleg két valamire való hátvédre.

Zárásként, de nem utolsó sorban szeretnék minden kedves Chelsea szurkolónak Boldog Új Évet kívánni. Mára pedig jó szurkolást és a papírforma szerinti sima győzelmet kívánok. És továbbra se feledjétek a legfontosabbat: Blue Is The Colour!

 

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com