Blog bejegyzés

Tuti Hiddink-feeling waiting

Bár decemberben még azon izgultunk, hogy mikorra tudjuk végre stabilizálni helyünket a második helyen, mire megyünk a ligakupa-elődöntőben és miként leszünk képesek helytállni a Barcelona ellen, április elejére sokkal több izgalom nem maradt számunkra, mint 2016 tavaszán.

Persze igen, a különbség annyi, hogy az FA-kupában még jelen vagyunk, amire akár számíthatnánk is a szezon utolsó bástyájaként. Azonban a helyzet az, hogy elnézve az idei rangadós mérlegünket, hiába kaptunk a sorozatban évtizedesen jó sorsolást, mély szkepticizmussal tudok csak az esetleges döntő elé tekinteni (amit dettó nem vehetünk készpénzként a 2018-as performanszunk után).

Hogy a bajnokságban mennyire tudunk még izgulni és miért, igazából mérkőzésről mérkőzésre kirajzolódik. Nem csak ahhoz nem volt meg a tartásunk, hogy az ezüstöt érő helyre befúrjuk magunkat, de ahhoz sem, hogy legalább a minősíthetetlen bigsix elleni mérlegünk mellett a hazai kötelezőket hozzuk. Megeshet, valamennyi reményt adhat, hogy a Spurs talán pontot veszít Pepék ellen, és a 10 pont előnyük sorvad, azonban egyrészt ez lesz számukra is az utolsó rangadó a ligában, másrészt december eleje óta egyetlen mérkőzést vesztettek. Innentől pedig arra lenne szükségünk, hogy a maradék mérkőzéseik felét elveszítsék legalább (vagy többet leadjanak x-re), mi pedig legalább olyan eredményekkel húzzuk be a kötelezőket, ahogy 2017 végén tettük. Emellett az sem elhanyagolható tényező, hogy Wengerék 3 pontra jöttek fel, így a Spurs elméleti leolvadása sem kizárólag a Chelsea számára jelentene előnyt.

A Soton természetesen pont egy olyan hanyatló csapat, mint amilyen a Watford vagy a WHU volt többedmagával az idény folyamán. Sparky ugyan végre előrébb tudott lépni a Stoke-nál, azonban ezt kétségtelenül rossz körülmények között sikerült elérnie. A kelleténél jóval tovább húzták a Szentek Pellegrino éráját, november óta egyetlen mérkőzést nyerve, ezzel pedig kimondhatatlanul megnehezítve a dolgát bármelyik edzőnek, akinek a maga 7 mérkőzésével kéne ezen jelentősen javítania. Az utolsó 3 meccsén 9 gólt kapó Southampton pedig az ellenfél státuszától függetlenül tovább botladozik. Kötelező mérkőzés, nem kétséges. Jelent ez bármit idén? Persze, kétségtelenül benne van egy kínos zakó is.

Többször olvastam a WHU elleni fellépésünk után, hogy a szezon innentől kezdve minimálisnak sem nevezhető izgalmat tartogat, és őszintén nálam is fennáll az a feeling, amit 2 éve ilyenkor tapasztaltunk. Minden probléma és dilemma többször kinyilvánítva, leírva és elemezve, más funkció meg nem marad, mint ugyanazokat a köröket újra és újra megfutni, hiszen ugyanazt látjuk heteken, hónapokon keresztül még, amit már hetekkel, hónapokkal ezelőtt is igyekeztünk megfogni.
Remélhetőleg nincs igazunk, és ha ez a szezon már olyannyira nem is menthető, de legalább izgalmakban még lehet részünk idén, akár a bajnokságban, akár a kupában.

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com