TripAdvisor SW6

Elindult, közben vagyunk, túl vagyunk dolgokon, történt és mégsem, valami és semmi. Szót ejtünk a valamikről, meg egy kicsit a semmikről is, hogy ne unatkozzatok, amíg a nyár nem nyár, de már majdnem, mert ma legalább már még meleg is volt…

 

A posztínséget próbálnám egy kicsit csitítani, elvégre már kinyaraltam magam idénre, ha pedig a munkába visszatértem, akkor hajrá blogpályán is, a brazil világbajnokság árnyékában pedig történt pár dolog a klub környékén, mi pedig a legutóbbi posztig még az előző szezonnal foglalkoztunk, hát most kalandozzunk egy kicsit a jelen összevisszaságában, térjünk vissza a Maracanaból egy kicsit a Stamfordra, a téli Rioból a nyári Londonba, ahol ugyan futballtörténelmi jelentőségű dolgok nem történtek, vagy de is.

Július egyel ugyanis nem egyszerűen kinyitott az ablak, hanem az utóbbi szezonok ‘A’ keret szempontjából legnagyobb mérvű mozgásokkal tarkított napja is beköszöntött. Hivatalosan is lejárt a már megénekelt Lampard szerződése, hivatalossá vált azonban egy kevésbé, de nem sokkal kevésbé meghatározó egyéniség, Ash távozása is, aki a hírek szerint egyre közelebb van Rómához – ezzel már mindössze kettőre apasztva az egykori sikergeneráció tagságát. Ezen felül hosszú évek után búcsúzunk a már hozzánknőtt Hilariótól is, és az 1 szezon alatt közellenségből pajtivá kinövő Eto’o-tól is. Nem különben integethetünk a keretből kikopó, önveszélyes védőbohóctól, Luiztól is, s bár esetében is inkább maradnak kellemesek az emlékek, mint nem, de annyi cashért, amit a PSG leszurkolt érte, magam vittem volna a hátamon Párizsig, ha nemet mond. Sőt, valószínűleg csomagban, masnival átkötve adtam volna hozzá Torrest és Ramirest is.

Beújítottunk a zöld kockába cserébe két relatív megosztó tényezőt, márpedig tetszik nekünk vagy sem, komoly sansszal arra, hogy nem a mosdó, de még csak nem is a padok környékén fognak feltűnni, de a mészcsíkon innen, és gyártatják velünk majd sorjában az „én megmondtam” és „mea culpa maxima” summázású történetek százait.

Ezzel az overview-n asszem át is ugrottunk, értékeljük a nyaralóhelyet hát a megadott kritériumok alapján.

Value: Mindannyiszor, mikor ezzel a témával kezdek foglalkozni, Ballack vigyorgó torzója stroboszkópozik homloklebenyem reszketeg tükrében, meg az, amit valahol az előző szezon elején mondott Joséval és a csapattal kapcsolatban, hogyhátugye beszélgetett ezzel a portugál jóemberrel, és ‘sszátokmeg, hát ez valami világverő csapatot épít ott az SW6-on, és sokan meg fognak lepődni, milyen kevesen lesznek ott a legtöbbünk által kb késznek minősített keretből. Aztán az idő meg jól azt mutatja, hogy a német vagy nem blöffölt, vagy ha mégis, hát baromi jól csinálja, mert jelentősen alakul a keret, méghozzá át. Úgy gondoltuk, tegyem ide jómagam is, hogy ha van olyan sor a csapatban, ami kész, az a Mata, Hazard, Oscar, De Bruyne, Schürrle támadóötös, ehhez képest ez most úgy fest, hogy Hazard, Oscar, Willian, Schürrle, Salah és Fabregas.

Még nincs 1 éve, mikor augusztus 13-án, ’13-ban a szezon közvetlen küszöbén ezt a kérdést tettem fel:

Itt van egy találós kérdés:
Cech, Schwarzer, Hilario, Ivanovic, Cole, Luiz, Cahill, Terry, Azpilicueta, Kalas, Bertrand, Essien, Ramires, Lampard, Mata, Oscar, Mikel, de Bruyne, van Ginkel, Hazard, Torres, Moses, Schürrle, Lukaku, Ba.

Ez 25 ember. Ki az a 7, akik nem fognak beférni a 18 fős hivatalos keretbe se az első meccseinken?

Ehhez képest most, 11 hónappal később a 25-ös keret hét tagja már nincs a Chelsea kötelékében, és talán nem szólok nagyot azzal, hogy ez a szám még bizton nőni fog az idei szezonkezdetig. S hát nem C kategóriás one match hero-k estek ki eddig is, hiszen a Hilario, Cole, Luiz, Essien, Lampard, Mata, de Bruyne névsor még duplavilmos, zé és iksz kategóriás nevekkel kiegészülve is lehozna egy középcsapat színvonalat a PL-ben. Aztán azért abból a 25-ből, illetve a maradék 18-ból erőteljesen kérdőjeles Cech, Bertrand, Mikel, Torres, Moses és Lukaku, meg Ba sorsa is. Úgy válik egyre értékesebbé a csapat, hogy egyre több értéket veszít. Jól csináljuk, mi?

Location: a sikerek megérkezésével kaptunk magunknak a kérdést, ami szezonról szezonra ha nem is egyre égetőbb, de azért érezzük, hogy igényli a változást: kezdjük kinőni a Fulham Roadot, bár ragaszkodnánk hozzá. London történelmi belvárosa azonban nem a stadionfejlesztések jóbarátja, zajlik a bővítés vs költözés vita, tavaly posztoltunk is róla, a Battersea kapcsán, az az üzlet egy maláj hátast dobott, most ismét jön egy tanulmány a bővítésről, hogy hátha megúszhatjuk a vasút befedését annyiból, amennyi 20 év alatt megtérül, ami mégsem negyven év.

Room: to improve. Naná, hogy van. Bár kénytelen vagyok elővenni az „in José we trust”, mert más már nem maradt igazán, merthát GI José idehozta nekünk a branyolt, pedig én nagyon reménykedtem, hogy átgondolja, lehet meg is tette, aztán mégis arra jutott, hogy jó lesz nekünk a spazil, Costa pedig betette a lábát a Stamfordra, mégha egyelőre csak képletesen is. Továbbra is borzasztó deja vuval küzdök az 50 milliós spanyol csatár az Atletiből viszontagság kapcsán, de kénytelen kelletlen szükségességből el kell fogadnom a döntést, ami meghoztattatott a fejem felett. Ijesztően nem vág össze ebben a kérdésben Mourinho és az én elképzelésem, de azért remélem elhiszitek, mennyire szeretném, ha tévednék.. égető szükségünk van egy gólvágóra, és ha JM azt mondja, hogy az Costa, és nem Romelu, akkor legyen. Aztán vagy megmondtam, vagy mea culpa. Velem ellentétben ebbe a döntésbe viszont a portugál belebukhat. Az elmúlt szezon megmutatta, hogy egy szar csatárteljesítmény mire elég, és hova repíthet egy jó. Szerintem vitán felül áll a különbség ebben köztünk és az előttünk végzett két csapat közt. Márpedig 1 trófea nélküli szezont még csak meg tudott magyarázni José, viszont a másodiknál már nehezen hiszem, hogy Abra benyeli az építkezünk, oszt jó lesz még ez magyarázatot.

Cleanliness: évről évre egyre jobbak vagyunk a ballaszt kitakarításában, de azért akad még a keretben sallang, egy jólkereső kiváltképp, és bár nincs napirendben Torres sorsa, pedig lehetne, azért titkon mind azt reméljük, akad végre egy vak és süket kérő, akire rátoszhatjuk a tornádófiút. Senkinek nem jó már ez így, persze eddig sem volt, kivéve talán nandó befektetési bankárát. Ha viszont ő nem Gazprom részvényekbe fektet, akkor Abra is igencsak rághatja a kefét már egy ideje.

Service: hülyén hangzik, de azért csak elsőre, hogy „tavaly sem a kiszolgálással volt baj”. Inkább, hogy nem volt „vendég” elöl, nem volt igazán kit kiszolgálni. A kevés csatárgóljaink többsége az ellen hibáinak kihasználásából (aka Pool vs Ba, Eto’o vs sok példa, mondjuk Schalke vagy Spurs vagy Torres vs City) vagy egyéni alakítások (Eto’o vs ManU) révén akadtak a hálóba, mint egyébként is a góljaink többsége. Itt bizonyára mindannyian, magát a főfővezír José de Mourinhot is beleértve szeretnénk sokkal többet látni, mert jó dolog a kreatív középpálya, de a cél nem önmaguk szórakoztatása lenne, hanem a jóval több, sokoldalúbb és hatékonyabb kombinációs játék. Valószínűleg egyetlen csapatnak sem áll rendelkezésére még egy ilyen, mint nekünk, csak nekünk meg egyelőre majdhogynem hiába van, mert ez kicsit olyan, mint Ferrarit venni Szentlőrinckátán: jó tudni, hogy ott van a garázsban, meg megmutatni a haveroknak, de talán túl értékes ahhoz, hogy a magyar utakon évente egyszer megpörgessük, aztán meg hetekig azt nézegessük, hogy nem lett-e baja, ráadásul bele kell tankolni egy komplett benzinkutat.

sleep quality: az előző szezon 1-2 meccse egészen kiváló volt ilyen szempontból, csillagos hatos, jobb, mint egy 7 zónás memória habszivacs matrac, s csak azért nem több, mert az idegesítő szenvedés képes volt feltornászni a vérnyomásunkat hatezer fölé. Nem hiszem, hogy sokan ellenkeznének, ha azt mondom, hogy a kardio matracot jó lenne már kidobni, aztán jöjjön a helyére a szöges ágy, inkább válljunk egyesével fakírrá, csak legyen rá ok.

subjective opinion:

a vb sok mindent megtanított nekünk általánosságban, ami a futballt illeti. Láttuk az angoloknál, hogy nem elég simán teletöfködni jó és/vagy jó formában lévő játékosokkal a keretet, mert elképzelés és klasszis nélkül az kb semmire sem elég. Láttuk az olaszoktól, hogy a rutinra építés sem elég, mégha a rutin igazán klasszis is. Láttuk azt, hogy egy nagybetűs KLASSZIS, az képes vinni a hátán a csapatot (Argentína, Uruguay, Brazília), ha a resztli legalább B kategóriás, azalatt már mondjuk nem (Portugália). Láttuk azt viszont Costa Ricától vagy Kolumbiától, hogy akár ismeretlen nevekből összeálló, de tudásuk javát nyújtani tudó, saját kereteiket ismerő és feszegető játékosok bármire képesek lehetnek, ha nem roppannak meg a tét alatt. Lényeges a tizenkettedik játékos is, lásd a házigazdát. Az igazán jó (bár nem tökéletes) teljesítményre mégis a németek és a hollandok voltak képesek eddig, had ne soroljam fel, miért. Magunkat leginkább a belgákhoz tudnám hasonlítani. Vannak sztárjaik, de még nem az igazi klasszisok, akiktől komplett szezonban lehetne várni a csodát, viszont egyelőre – hiába írható ez a fiatalság számlájára akár – messze a várható teljesítmény alatt játszanak, még akkor is, ha nyertek, amíg csak tellett tőlük.

Jól látható a VB-n is, hogy a Chelsea játékosok mennyire ki lettek csavarva. Hiába volt Oscarnak vagy Cahillnek egy-egy jó mérkőzése, Schürrlének egy jó beszállása, összességében nézve és alapjaiban is nagyon szar tornát futottak. Hazard gyakorlatilag láthatatlan volt, mint a Chelseaben is március kezdete óta, és Oscar esetében is jól látszik, hogy évek óta egymásba érnek a szezonjai, ahogyan azt tanult kollégám találóan megállapította.

A VB egyébként legalább annyira remek, mint a PL szezon volt. Bár lassan vége, mi pedig megkapjuk a foci helyett az ablakot, ami jóllehet még csak most indult, lévén a VB is elodázta a dolgokat, 2 nagy igazoláson már túl vagyunk, a ManU meghozta a legfontosabbat, a Pool meg lassan megvette a fél Sotont. Megvan már a komplett előszezoni meccssor, amit a Chelsea pont Magyarországon zár, ha nem tévedek, s megvan a szezon menetrendjének nyerspanelje, amit még a TV nem szedett darabokra.

Először úgy gondoltam, hogy írok még pár sort az új érkezőkről, de aztán most minél tovább gondolkodom rajta, annál inkább érzem, egyelőre semmi értelme. Mindenki tudja, kikről van szó, jó eséllyel ha volt véleménye, azt tartja továbbra is. Én is. Érkezésükkel két kérdőjel bezárult, viszont még így is maradt nyitva vagy hetven, de ha minden jól megy, hamarost lesznek válaszok is.

Addig is kitartás, feleim, VB nélkül talán nekem is több időm lesz arra, hogy a nagy poszt nélküli szüneteket rövidebbre fogjam, s amíg ti és a játékosok is a rájuk férő és jól megérdemelt szabadságukat töltik, ne csak a Victoria Secret katalógust tudjátok olvasgatni.