Törékeny egyensúly

Miután az elmúlt másfél hétben körbeutaztuk Európát és Angliát egyaránt, végre ismételten hazai pályán bizonyíthat a csapat. A tét nem kicsi: egy esetleges győzelemmel gyakorlatilag pole pozícióba helyezhetjük magunkat a BL-csoportban.

Sok szempontból titulálhatjuk átmeneti időszaknak Lampard regnálását. Az elmúlt szűk másfél év gyakorlatilag másról sem szólt, mint a kísérletezésről és az egyensúly kereséséről. A legutóbbi néhány mérkőzést nézve szerintem csak kevesen nem tették fel félve maguknak a kérdést: megtaláltuk?

A tények és a számok jól mutatnak. A Lampard-éra során először hoztunk le zsinórban négy meccset kapott gól nélkül, ami bár a Krasznodar-Burnley duó ellenében nem nagy kunszt, a Sevilla és a Manchester United ellen bezsákolt clean sheetek nagyon is megsüvegelendőek – főleg, hogy utóbbi mérkőzéseket (is) 1.0 xGA alatt tudtuk lehozni. Mendy, Thiago Silva és Chilwell egyaránt zökkenőmentesen simultak a hátsó alakzatba, teljesítményükről egyelőre csak szuperlatívuszokban beszélhetünk (leszámítva persze Silva egy hibáját), szóval azt talán kijelenthetjük, hogy hosszú idő után jelenleg a védelem egyik pontján sincsenek személyi kérdések. Egyedül a középhátvédek folyamatos kavarása jelenthet bosszúságot: frusztráló látni, hogy Lampard már a sokadik alkalommal variálta meg hétvégén, hogy Silva és Zouma közül ki melyik oldalt szerepeljen, ez egy olyan pont, amit célszerű lenne minél hamarabb lefixálni – már tavaly is voltak gondok ebből, nem várhatunk középhátvédeinktől kiegyensúlyozott teljesítményt, ha minden héten másik oldalon kell szerepeljenek.

A középpálya viszont továbbra is hatalmas kérdőjel (volt?). A Jorginho-Kanté double pivot relatíve jól működött, amikor kicsit mélyebben húzta meg Frank a védelmi vonalat, de már sokan sokféleképpen megénekeltük, hogy miért nem hosszú távú megoldás a brazil-olasz kétfős középpályán – arról nem is beszélve, hogy ez a páros labdakihozataloknál és a támadóharmadban sem feltétlen nyújt kellő támogatást a társaknak. Itt jön a képbe a támadó nyolcasokkal felrajzolt 4-3-3: a WBA elleni pánikfoci alkalmával már látott trió a Krasznodar ellen akkor állt össze és ölte meg elsősorban átrendeződésekkor a házigazdákat, amikor már épp kezdett nagyon kényelmetlenné válni a meccs, így nem meglepő, hogy a Burnley ellen is nekik szavazott Lampard bizalmat.

A Turf Mooron pedig végre egy teljes mérkőzésen át láthattuk, hogy jól működik a konstrukció. Mount és Havertz rendre könnyedén találta meg a réseket a vonalak között, Tammy visszalépéseivel, illetve Werner és Ziyech folyamatos elmozgásaival kiegészülve pedig egy tetszetős, meglepően gördülékeny támadójátékot kaptunk – főleg annak tudatában, hogy ezek a játékosok most kezdtek először közösen ebben a formában. Az persze még bizonytalan, miképp fog ez működni komolyabb ellenállást kifejtő csapatok ellen, de jelenleg úgy tűnik, ez lehet a legoptimálisabb megoldás a támadópotenciál maximalizására.

Viszont fontos látni, hogy ez az egyensúly nagyon törékeny. A Soton elleni leolvadás már jól példázta, hogy gyakorlatilag folyamatosan egy-két sérülésre/megbetegedésre vagyunk attól, hogy visszatérjen a tavaly megszokott kabaré a hátsó traktusba, ahogy a pálya tengelyében is csak neccesen vagyunk meg – ha a hétvégi formáció mellett tennénk le hosszú távon a voksunkat, akkor gyakorlatilag Mounton és Havertzen kívül senki nem tudja ellátni a nyolcasok feladatát. Loftus-Cheek kölcsönadásával nehéz vitatkozni sérülése után, de – és sose gondoltam volna, hogy ezt leírom – ebben az esetben most jól jönne Barkley rotációs opciónak. 

De hogy az esti meccsről is essen szó: a Mendy-derbi keretében a Rennes együttesét fogadjuk, ami papíron egy bőven megugorható feladat kéne legyen. A franciák előbb döntetlennel kezdtek otthon a Krasznodar ellen, majd szűk, egygólos vereséget szenvedtek a Sevillától, de ránézve a statisztikákra úgy tűnik, ezt inkább csak a szerencsének köszönhették – legalábbis a 2.4-0.1-es xG-mutató erre enged következtetni. A bajnokságban viszont kifejezetten jól állnak a piros-feketék: kilenc forduló után mindössze egy vereséggel a harmadik helyen állnak, három egységgel lemaradva a PSG-től, ami mindenképp tiszteletreméltó teljesítmény. Az viszont mindenképp a mi malmunkra hajtja a vizet, hogy az egész világfutball egyik legnagyobb ígérete, Eduardo Camavinga sérülés miatt kihagyja a mai összecsapást, ahogy korábbi célpontunk, a Juvétól kölcsönvett Daniele Rugani is hasonló okokból fog hiányozni.

Az ezt követő fordulóban a mai összecsapás visszavágójára fog sor kerülni, így a franciák ellen gyakorlatilag el is dönthetjük a továbbjutás kérdését. Fontos lenne hozni a papírformát, hogy a hajrában már „csak” a csoportelsőségen kelljen izgulni. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!