Tétmeccs, vagy nem tétmeccs?

Szentpétervárott zárul a Chelsea számára az idei BL-csoportkör. A tavaszi szereplést már nem veszélyezteti semmi, ám annak kimenetelét akár befolyásolhatja a Zenitnél tett látogatásunk…

Biztossá vált két hete, hogy nem ismételjük meg a kilenc évvel ezelőtti fiaskót, vagyis a Bajnokok Ligája címvédőiként nem esünk ki a következő kiírás csoportköréből. A Juventus négygólos kiütésével bebiztosítottuk helyünket a legjobb 16 között, így a „H” jelű kvartett utolsó fordulója inkább már csak formalitásnak tűnik. Első ránézésre. Egyelőre ugyanis csak az dőlt el, hogy ki jut tovább. A Zenit Szentpétervár hátránya már behozhatatlan a Chelsea – Juventus párossal szemben (4 pontot szereztek eddig), a torinóiak és a londoniak között pedig pontegyenlőség van (12-12 pont), de szerencsére az egymás elleni mérleg felénk billen, vagyis jelenleg mi vezetjük a csoportot.

Az első és második hely kérdése azonban korántsem elenyésző tényező. A nyolcaddöntőkben csoportelsőket sorsolnak össze csoportmásodikokkal, de ugyanabból az országból és csoportból egyik klub sem kaphat ellenfelet – továbbá a csoportelsők játszák hazai pályán a visszavágót. Ennél fogva el lehet kezdeni kalkulálni, melyik esetben, melyik csapatokra számíthatunk tavasszal. A helyzetet tovább könnyíti az is, hogy a csoportok felénél már kialakult a végeredmény.

Habár az első hely imponáló és papírforma is, de az idei izgalmas kvartetteknek köszönhetően igencsak sok lett a nagynevű csoportmásodik. Közülük is kiemelkedik a galaktikus kerettel felvértezett Paris Saint-Gerimain. Bár még taktikailag nem állt össze a csapat Mauricio Pochettino keze alatt, de ahol Messi, Neymar és Mbappé mögött egy Ángel Di Mária is másodhegedűs tud lenni, az minden, csak nem lenézendő ellenfél. Ahogyan az Atletico Madrid sem: a „Matracosokkal” tavaly is a 16 között mérkőztünk meg, viszont a magabiztosan megnyert párharc ellenére a spanyol bajnok notóriusan szívós csapat, a Tuchel-féle Chelsea kriptonitja pedig kétség kívül a felállt védelem. Az olasz bajnok Inter átalakult a nyári edzőváltást követően, de Simone Inzaghi bátor futballja ugyanúgy éberségre adhat okot, ha a Nerazzurrival hoz össze minket a sors. A Barcelona – Benfica, illetve az Atalanta – Villareal kettős valamelyike, a Sporting Lisszabon és a G-csoport bármelyike (Lille, Salzburg, Wolfsburg, Sevilla) esetén kicsikét fellélegezhetnénk.

Amennyiben az utolsó fordulóban a Juventus több pontot szerez nálunk, akkor a csoportgyőztesekkel kell számolni. Ebben az esetben kétség kívül a Bayern München lesz az, akit a legkevésbe szeretnénk. Pikáns lenne a tavalyi elődöntő visszavágója a Real Madrid ellen, ahogyan az ismét brillírozó Ajax-szal szemben is ajánlott lesz felvértezni magunkat. S mivel a többi három angol csapat (a manchesteriek és a Liverpool) egyaránt megnyerte a négyesét, így be is zárul ez a kör a „G” jelű négyes csapataival.

Persze nagyon csalóka dolog a sorsolás pillanatában rögtön jóslatokba bocsátkozni, mert a csoportkör vége és az egyenes kieséses szakasz kezdete között közel három hónap telik el, azalatt pedig sok minden megtörténhet egy csapattal, jó is, rossz is: edzőváltás, sérüléshullám, formajavulás- netán hanyatlás, s akár kukába is lehet dobni mindazt, amit decemberben gondolt az ember. Gondoljunk csak éppen a tavalyi szezonunkra, Frank Lampard leváltására és Thomas Tuchel megérkezésére.

Az viszont fix, hogy kissé megfeneklett a Chelsea hajója – legalábbis ahhoz a nívóhoz képest, amit a klub saját magáról épített fel ebben a naptári évben. A Manchester United ellen a helyzekihasználással, a Watford ellen a mezőnymunkával, a West Ham ellen a koncentrációval voltak problémák, s lám, rögtön üldözővé lettünk az üldözöttből a bajnokságban. Nehéz azonban ettől elvonatkoztatni a jelenleg is fennálló sérülés- és balszerencsehullámot. Ben Chillwell hosszú- , Reece James rövidtávra dőlt ki. N’golo Kanté sérülékenysége nem szűnt meg, Mateo Kovacicot a felépülés után egy pozitív covid teszttel „ajándékozta meg” a sors, Jorginho formája pedig egyrészt kicsit visszaesett, másrészt pedig kisebb hátproblémák miatt nem utazott el a csapattal Oroszországba.

Így ismét a Loftus-Cheek – Saul páros bevetésére lesz a legnagyobb esély a középső középpályán. Ez az összeállítás azonban nem sült el valami jól a Watford otthonában, az Atletitől kölcsönvett spanyol játékost ugyanis ismét lecserélte Tuchel a szünetben, ahogyan ősszel még az Aston Villa ellen. Ez természetesen igencsak kétségbe vonja Saul rátermettségét, de Tuchel nem mondott le még róla, híresztelések szerint bal oldali szárnyvédőként is ki szeretné majd próbálni őt, akár már a soron következő mérkőzésen. Ha pedig így lesz, akkor az a két játékos állhat majd a védelem előtt, akiket a sajtó már „kölcsön adott” a nyári átigazolási ablak végén: Loftus-Cheek és Barkley. A két angol középpályás Maurizio Sarri idején játszott együtt sokat, de akkor sem egymás mellett, hanem Jorginhót fogták közre a 4-3-3-mas felállásban. Jelen forgatókönyv esetén viszont új feladat előtt állhatnak majd.

De vajon, mekkora kockázatot hordoz magában ez a megtépázott keret egy olyan Zenittel szemben, akinek a csoport harmadik helye és az ezzel járó Európa Liga-szereplés sem forog veszélyben? Londonban nagyon stabilan védekeztek és Lukakunak 70 percnyi türelemjáték után sikerült megtörnie a jeget. Más játékfelfogás volt, mint amivel a Watford „zargatta” a tartalékos középpályánkat, azonban fog-e elvárni bátrabb játékot Szergej Semak a csapatától a tét hiányában?

Számos érdekesség, megannyi kérdés, de azzal kapcsolatban talán megvan a konszenzus, hogy így vagy úgy, de illene megnyerni ezt a mérkőzést, mert akkor teljesen mindegy, hogy a Juve mit játszik az újbóli svéd bajnok Malmövel. Első ránézésre a csoportmásodikok között vannak komolyabb ellenfelek, de a számmisztika alapján kisebb valószínűséggel foghatjuk ki őket, míg a csoportelsők közül kevesebb az opció, így pedig könnyebben összesorsolhatják a Chelseat a Bayernnel.

Estére már kicsit okosabbak lehetünk e kérdésben. Kezdés magyar idő szerint 18 óra 45 perckor.