Szolid kitavaszodás

Furcsa, bizsergő érzés keríthette hatalmába a csapat szurkolóit az utóbbi napokban-hetekben, hiszen olyan, már-már elfeledett vagy újszerű dolgoknak örülhettünk, mint győzelem (ráadásul már három is egymás után), vagy továbbjutás egy kupában. Óvatos derűlátás lépett tehát az apátia helyébe, ami ránk fért már így tavaszra. Folytatás az Everton ellen, plusz még a BL-ben is sorsoltak, szóval van mire kitérni alább.

A Dortmund elleni visszavágó előtt elhangzott, hogy egy fontos találkozó megnyerése komoly változásokat hozhat hitben, önbizalomban, ami aztán képes lehet jó irányba terelni a dolgokat. Nos, ha át nem is gázoltunk ellenfelünkön, de továbbjutottunk, ráadásul úgy, hogy annak jogosságát – akár a visszavágó, akár az egész párharc vonatkozásában – nehéz lenne vitatni. Az pedig mindenképpen becsülendő, hogy ennyi blama, pofon, kudarc és jogos kritika után, illetve ellenére is volt tartása a csapatnak, pláne annak tükrében, hogy addig milyen jó szériát is futottak Edin Terzicék. Már Dortmundban is fontos szerep jutott a helyzetpocsékolásnak és a balszerencsének, a kapufák ráadásul Londonban sem velünk voltak. Vagyis lehetett volna ez simább is és akkor nem egy újrarúgatott büntető dönt, hanem a három-négy komoly helyzet valamelyike.

Az biztos, hogy ha akarunk valamit kezdeni ezzel a továbbjutással, akkor fel kell kötni a gatyát. Azon a Real Madridon kéne túljutni, amelyik egyrészt címvédő, másrészt csak úgy pusztítja az angol csapatokat az útjából (ki ne emlékezne a tavalyi párharcunkra velük, azóta kiejtették a Cityt, verték a Poolt a döntőben, idén pedig oda-vissza büntették Kloppékat). A személyes ellenszenv miatt nálam ez becsületbeli ügy, szóval ha mást nem is villantunk idén, ezt a párharcot muszáj nyerni.

A leicesteri meccs, noha a harmadik zsinórban megnyert találkozó volt, megmutatta, hogy azért korai lenne még megtáltosodásról beszélni. Miközben Wardot időnként naggyá tettük (főleg a második félidő elején), Kepa megmutatta, hogy nincs feltétlen köszönet abban, ha kimozdul a vonalról (miközben a kapuban állva ő is védett szépeket). Ikszes meccs volt, hátul időnként hajmeresztő megoldásokkal, elől viszont életjelekkel. Szóval ahhoz képest, milyen ínséges volt a februári gólszépségverseny, márciusra már most van minőségi és mennyiségi kontent is.

A hétvégi bajnoki annyiban mindenképp hasonlítani fog az előző kettőhöz, hogy ismét egy kiesés elől menekülő gárda vár ránk. Mivel rangadókon továbbra is hitvány a formánk, muszáj legalább ezeket a meccseket hozni – no meg a Southampton elleni szégyent sem kéne újraélni. Jól mutatja középszerűségünket, hogy két győzelem ellenére is maradtunk a tízedik helyen, vagyis még ez a kis formajavulás sem volt elég a felkapaszkodáshoz.

Tizenkét bajnoki és legalább két BL-meccs van még a szezonból. Túl nagy csodák már nem várhatók, küzdeni természetesen van miért. Jó lenne győzelemmel vonulni szünetre, hogy kivételesen várjuk a csapat visszatérését. Továbbra is Blue Is The Colour!