Szezonvéleményező

Ami bevált, azon nem változtatunk, márpedig a szezon eleji és a szezonzáró véleményösszegzéses posztok ilyenek, így, ahogyan nyitottunk, úgy zárunk is. Most ugyan csak négyünket bírtam szóra a szezon kapcsán, ami fájó, elvégre ki az, aki ne kapna az alkalmon egy ilyen remek etap után, de ez van kérem, változunk.

Azért Kdako és Zsoca is becsatlakozott a két rendszeres blogger mellé, ami még így is pofás, úgy gondolom; kevesebb embernek legalább lehet több kérdést feltenni. Így láttuk mi, fent a miénk, lent tiétek a pálya.

Nem lehet más az első kérdés, mint a nyilvánvaló: elégedett vagy a szezonnal összességében?

Kdako: Igen, természetesen. Előzetesen is elégedett lettem volna két trófeával, így nem is lehet is panaszkodni, egyedül a BL-kiesés módja ad keserű szájízt. Ezen azonban kár keseregni, inkább abban bízom, hogy tanult belőle a csapat.

Wudigessboi: Összességében igen. A BL-t és az FA kupát csúnyán eltoltuk, a bajnokságot és a ligakupát viszont szépen végigvittük. Két trófeával zárni az évet pedig nagy szó.

Zenzo: Mindenképpen. Egyetlen komoly elvárásom volt, az pedig a bajnoki cím. Rajt-cél győzelem. Egyebet nem tudok elmondani…

Zsoca: Persze. Voltak csalódások, voltak dolgok, amik zavartak, de ilyen dolgokkal minden évben szembesülünk és csak a nosztalgia fedi el őket.

A trófea nélkül zárt szezon után duplázni tudtunk. Bravó?

Kdako: Az előrelépés, a fejlődés egyértelmű eredményességben, tudatosságban és a játékban is.

Wudigessboi: Bravó! Gyengébb meccsek-periódusok mindkét fronton akadtak, de a kupát (és azon belül a döntőt is) magabiztosan húztuk be és a bajnokságban sem hagytuk sokáig nyitva a kérdést. Az angol bajnokságot megnyerni már eleve komoly tett, az meg, hogy mindezt rajt-cél győzelem formájában, erős rangadózással és nyolc pont előnnyel (ami több is volt) hoztuk, megérdemli a tiszteletet és az elismerést.

Zenzo: Bravó ám, bizony. Egy trófeát – PL- vártam, kettő lett belőle. José lemásolta a legelső szezonját, Ligakupa, és magabiztos bajnoki menetelés, majd győzelem. Azt hiszem, ennél többet kívánni sem lehetett. Na jó, nanáhogypersze, de új, szétfiatalított csapattal, remek igazolásokkal José lerakta egy új Chelsea garnitúra alapjait, és ez már a második szezonjában eredményt produkált. Bravó ám, bravó bizony.

Zsoca: Abszolút, egyértelmű. A duplázás kivételes teljesítmény takar természetéből fakadóan, tök egyértelmű.

Kit/mit, kiket/miket emelnél ki a szezonból?

Kdako: Terry, Matics, Fabregas, Hazard, Costa. Külön öröm, hogy a két spanyol ilyen gyorsan és jól illeszkedett be a rendszerbe. Igazából mindenkinek volt olyan meccse, amelyen hozzátett valamit a bajnoki címhez – Willian gólja az Everton ellen, Zouma remeklése a MU ellen, Courtois bravúrjai. Természetesen a kitűnő rangadózást lehet még kiemelni, mégha a játék miatt voltak is fanyalgók, és a City elleni hazai döntetlen után én sem voltam boldog. És azt is érdemes megjegyezni, hogy mennyit tanult José az első év hibáiból, és a kicsik elleni meccseken is jóval több pontot hoztunk.

Wudigessboi: Elsősorban Mourinhot a remekül összerakott csapatért és a kíméletlen magabiztosságért. Játékosok közül leginkább a Terry-Iva-Fabregas-Hazard négyest, a legtöbbet talán nekik köszönhetünk. Nagyon büszke vagyok mellesleg a hazai bajnoki veretlenségünkre, a kiváló rangadózásunkra (ismét veretlenség a top4 tagjai ellen) és a BL-csoportkörös gólparádékra.

Zenzo: Két dolgot jelöltem meg erősségként a szezon elején: hogy mennyire leszünk képesek ennyi fasza játékossal csapatként dolgozni, valamint, hogy az előző szezonhoz képest mennyivel tud többet hozzátenni az egészhez az Ázár-Oscar-Fabregas trió. A szezon végén meg azt válaszolhatom, hogy mivel a csapat csapatként volt erős, nem emelnék ki senkit, mert hiába Terry, vagy Ázár kiváló formája, vagy Mou nem is tudom, mije, zsenije, ha nincs egy Matics, vagy Ápi, vagy Iva, vagy feljavuló Will, vagy padozás ellenére bármikor jól beszálló Remy vagy Cech, akkor b*szhatjuk az egészet. Egyszerűen veszettül klappolt minden a szezonban, jól és gyorsan épültek be az igazolások a Vb ellenére, Ázár lenyomott egy klasszis szezont, nem érződött meg Cech padra vágása, stb, stb.

Zsoca: Ha személyeket mondok, akkor Cesc „Magic Hat” Fabregas, Hazard, Terry, Mourinho. Ha máshogy nézem, akkor a csapat kitartását, hogy a végén, a döcögős hetekben is hozták a 3 pontokat (a QPR elleni meccs megmarad az emlékeim között, lélekben onnantól volt mindenki 100%-ig biztos abban, hogy bajnokok leszünk – szerintem). Azt sem szabad elfelejteni, hogy az év elején milyen jó focit nyomott a csapat – persze ha az ex-liverpooli pöcsfejekkel felálló média mást szajkóz, az a közhangulatra is erős hatással van.

Mi okozta a legnagyobb csalódást?

Kdako: A BL-kiesés, az a két meccs szörnyű emlék marad. Nem hiszem, hogy az elődöntőnél idén tovább jutottunk volna, a végső győzelemhez rövid a kispad, de így, egy ilyen PSG ellen kiesni fájó. Valamint a Spurs elleni vereség is bosszantó, bár nekik legalább a Ligakupa-döntőben visszavágtunk.

Wudigessboi: A Bradford elleni blama, a PSG elleni kiesés (alapvetően annak módja miatt), valamint a megannyi kapura veszélytelen periódus, ami főleg februártól volt látványos.

Zenzo: a dicstelen tavaszi hadjárat. Megvan az az előnyöm, hogy posztolóként már előre látom a többiek válaszait, valahogy sejtettem, hogy többnyire a BL kiesés szerepelni fog mindenhol. Én ezt már igyekeztem nyilvánvalóvá tenni akkor is: számomra az nem egy fájdalmas dolog. Büszke nyilván nem vagyok rá, ahogyan a Bradford meccsre sem, de ezeknél sokkal fájóbb emlék az újévi halálunk a Spurs ellen. De amíg 1 ilyen meccsünk van a szezonban, utólag azt mondom, egyszer lehet nekik is karácsony. De számomra sokkal rosszabb volt látni a tavaszi, ugyan magabiztos és sikeres, de sokszor nézhetetlen faszomságokat, amiket meccs címén lehoztunk. Akkor in progress azt mondtam, hogy nem érdekel, hogyan, csak húzzuk be, ami igaz is, de ha meg kell jelölni fájó pontot, ez azért az.

Zsoca: Számomra a PSG elleni kiesés. Természetesen nem maga a kiesés, hanem annak módja: nyert helyzetből, a nyeregben ülve estünk pofára. Mourinho csapataira nem jellemző az ilyen, de bízzunk benne, hogy ez a fiatal játékosok számára egy komoly lecke volt.

Kell-e, s ha igen, miben kell még fejlődnie a csapatnak a címvédéshez, és a következő lépcsőhöz (mit vársz a nyártól)?

Kdako: Idén láttuk a csapatot sokszor szarul játszva is nyerni, ami nagy erény, de jó lenne, ha szép játékkal is tudnánk, vagy legalábbis nem menne az eredményesség rovására. Ezen igazából az összeszokottság sokat javíthat. Az alapcsapat rendben van, inkább hasznos kiegészítő embereket kellene keresni, akik bírják a padozást.

Wudigessboi: Néhány poszton vészesen szűk a keret. Tudom, hogy ez José heppje, de ez gyakran ment a teljesítmény rovására: nem volt minőségi pótlása egy kidőlő alapembernek, illetve nem lehetett eleget pihentetni a kulcsjátékosokat. Főleg a csatár mögé kéne még valaki vagy valakik, mert ott bizony gyakran voltunk lendület és kreativitás híján. (Egyébként a két francia, Zouma és Remy egyaránt jó vétel volt ebből a szempontból: tűrték a padozást, pályára dobva viszont nem voltak gyenge láncszemek, sőt, tudtak segíteni a csapaton).

Zenzo: Kell fejlődni, mert van hol és van hová. Egyrészről remekek a rangadó-mutatóink, de én itt simán látok még potenciált: a City meccs mindkétszer nyerhető volt, mégis két ikszet hoztunk ki belőle, stb. Szintén meg kell említenem a fájó pontomat előbbről: jó lenne minimálisabbra szorítani a nézhetetlen játékot. Nem zavar, ha 1-0-ákkal hozzuk a meccseket, de a céltalan lődörgést, pöcsvakarászást, nemtörődömséget jó lenne kizárni. Részben ez nem csak rajtunk múlik, de azért megemlítem: jó lenne, ha oda tudnánk figyelni a lapokra – nagyon sok buta lapot szedtünk be idén, és nem egyszer kellett számolgatni, hogy ha X szerez még egyet, akkor.. És utolsóként azért megemlítem, hogy még mindig van fejlődési lehetőség az egyértelmű meccsek lezárásában. Nem rágtuk annyit a körmünket, mint az előző szezonban, hogy na akkor most már húzzuk ki a végső sípszóig, de még így is többször, mint egy ilyen sima szezon indokolta volna.

Zsoca: A csapat szerintem eléggé rendben van, pár dolog fontos, amiben előre kell lépni: Williantől (még) többet várnék. Főleg „számokban”: gólok, gólpasszok. Costa is lehetne kevesebbet sérült 🙂 Illetve jó lenne megtölteni a keretet olyan játékosokkal, akikben José bízik és többet rotálni jövőre. Emiatt azt várom a nyártól, hogy lesz 1-2 igazolás, de (sok-sok év várakozás után) fiatalok is betölthetnek egy-egy lyukat a kereten.

Vélemény a mutatott játékról?

Kdako: Egy időben gyűjtöttem a jobb meccseink felvételeit, de az idei szezonból sokat nem kellene letöltenem. Mourinho néha már trollkodásig vitte azzal, hogy egygólos vezetésnél szinte minden támadóját lehozta, és egy erős Matics-Mikel-Zouma középpályával őrizte az eredményt. De ahogy írtam korábban is, el lehet viselni, ha stabilan gyűlnek a három pontok, az mindegy, hogy 1-0-kkal vagy 6-1-kkel. Jövőre beérem 2-0-kal is, na jó.

Wudigessboi: Ötösöket-hatosokat rúgtunk, magabiztosan hoztunk le fontos meccseket, ezeket nagyra tartom. Viszont februárra elfogytunk, sokak (pl. Matics, Oscar, Fabregas) teljesítménye visszaesett, amit elsősorban a támadójátékunk sínylett meg.

Zenzo: elég vegyes érzések. A szezon eleje remekül sikerült, a 6-3 igazi klasszikus lesz immáron a Chelsea és az Everton vonatkozásában is, de összességében a bajnokságban a novembervégi Sunderland elleni szerencsétlenkedésig csak a City ellen nem lőttünk legalább két gólt, és ezek többnyire szép játékkal is párosultak; a Swansea 5-0 után viszont.. összességében, a szezonra vetítve így is azt mondom, több, mint amit Josétól vártam, de kevesebb, mint ami a keretben van.

Zsoca: Nagyszerű kezdés, izzadós befejezés. Még rövidebben: bajnoki forma.

Örökös téma, vesszőparipa, izébigyó: van egy jó és sikeres utánpótlásunk. Mi lesz velük?

Kdako: Talán, talán, de két embernél többre nem számítok a bő keretben. Loftus-Cheek biztató, de José már tőle is többet várna, az ausztrál meccs után alaposan leszúrta. Rengetegen szerepelnek jól a kölcsönjáték során is, de azért egy Boro vagy Vitesse messze nem az a szint.

Wudigessboi: Az a baj, hogy nem vagyunk az a fiatalokat beépítgetős csapat. Nyilván bennünk van a szentimentális vágy, hogy Christensen, Chalobah, Loftus-Cheek, Solanke, Boga vagy Bamford legyen a jövőnk, de ezt minden évben eljátszottuk eddig is, csak van Aanholttal, McEachrannél, Sinclairrel… Mivel az átmenetet nem látom (mármint hogy ott van a srác, majd’ minden meccsen leülhet legalább a padra, időnként be is állhat 20-30 percekre), nem merem beleélni magam abba, hogy komolyan szóba jöhetnek a csapatnál.

Zenzo: Nehéz megtalálni a határvonalat, hol végződik a racionalitás, és honnan kezdődik a saját magam hitegetése, de ez most megint egy olyan helyzet, mikor minden eddiginél erősebben érzem, hogy „mikor, ha most nem?”. Ebben az épp „megérő” U generációban ismét benne van a potenciál, Loftus-Cheek, Brown, Boga, Baker, Palmer, Aina, Solanke, stb, mégis, 1 már jó, 2 ember beépítése siker, 3 (szinte) kizárt. Egy 11 fős keretbe beférni egy Chelseaben nagyon kemény, és bár nem járta végig az U-kat, de valamilyen szinten már saját nevelésnek tekinthető Courtois beépítése. Na, az ő példáján lehet jól lemérni, hogy mennyi a különbség fiatal és fiatal között. Lehet azt mondani, hogy mázlija volt, meg megkapta a lehetőséget és élni is tudott vele, de egy olyan ember fért épphogy be a keretbe, aki 22 éves kora ellenére már spanyol élcsapattal bajnok lett, és bajnokok ligája döntőt játszott… nagyon komoly színvonalat kell képviselni ahhoz, hogy valaki a Chelsea kezdője körül sertepertélhessen, a bekerüléshez pedig kell némi szerencse, és a csillagok megfelelő együttállása.

Zsoca: Hiszek abban, hogy most tényleg kapnak páran lehetőséget. Nem szabad túl sok befutóra számítani: 1, esetleg 2 játékos ha odaér, az már csodálatos lenne. Ha őszinték vagyunk, akkor tudjuk, hogy az utánpótlásunk mostanra ért el arra a szintre, amikor valóban tud segíteni a csapaton. A pár évvel ezelőtt beharangozott arcok közül (Ben Sahar, Sinclair, Kakuta, stb) senki sem futott be nagy karriert, nem véletlenül – mi, szurkolók akartuk hogy jók legyenek, de nem voltak elég jók. Azt hiszem, hogy ez mára megváltozott, és most már végérvényesen José térfelén pattog a labda: ha Loftus-Cheek valóban olyan jó, kapjon esélyt. Bamford szintén. Meg lehet spórolni sok-sok milliót, tegye meg a klub. Reménykedek.

Bármi, amit, ha nem osztanál meg, nem tudnál aludni éjjel?

Kdako: Csapjuk meg az Arsenalt a Community Shielden, csak úgy gálánsan, mielőtt még azt hinnék, hogy igazán komoly csapatuk van.

Wudigessboi: Remélhetőleg nyugodt nyarunk lesz. Cech nagy dilemma előtt áll, bízom benne, hogy jó döntést hoz. Van egy csapatunk, ami kész van, minden posztra van minőségi játékos, úgyhogy vélhetően nem tőlünk lesz hangos a piac. José is hangsúlyozta, hogy most a megtartás a lényeg, így látom én is. A hátországot azért erősíteni kellene: versenyhelyzet teremtése, minőségi cserék, miazmás. Ja és a bedobom a dilemmámat is: a végére picit elbizonytalanodtam abban, hogy Costa tényleg annyival jobb, mint Remy. Lehet, hogy jövőre meg kéne piszkálni kicsit ezt az ügyet.

Zenzo: Sosem lehet tudni, úgyhogy leírom: remélem Abramovics is elégedett. A legtöbb szempontból jó irányba tartunk, jó lenne nem felrúgni a homokozót. Elkezdtünk valamit, ami már jó, de fenn is kell tudni tartani, és tovább kell vinni: Drogba ment, Cech valószínűleg megy, Terry menni fog. Bőven van még feladat.

Zsoca: Üzenném Madridba: beszélhetünk róla, fiúk-lányok.