Blog bejegyzés

Szezonrajtok

Pénteken megkezdődött a Premier League 28. idénye, s szerdai Európai Szuperkupa ellenfelünkhöz képest két nap spéttel, de vasárnap késődélután-koraeste mi is megkezdjük a kalandozást. Jó szokásunkhoz híven új edzővel és a változatosság kedvéért idegenbeli rangadóval indítunk. A Manchester United elleni derbire hangolódva elevenítsük fel, hogyan rajtoltunk az elmúlt 15 idényben. Történelemóra és kedvcsináló alább.

 

Spoiler: 12 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség. Ez az elmúlt másfél évtized szezonrajtjainak mérlege.  Azért nézzük meg ezt egy picit közelebbről is.

2004-2005 Chelsea – Manchester United: 1:0

15 idénnyel ezelőtt is egy Vörös Ördögök elleni rangadóval indult a szezon, ami ráadásul José Mourinho első tétmeccse volt a Chelsea kispadján. Érezhető volt, hogy a többek között Cech-vel, Ferreiraval, Carvalhoval és Drogbával megerősített csapat messzire juthat, a kezdés pedig a nagyszabású tervekhez illőre sikeredett. Az első negyedóra végén Gudjohnsen szerzett vezetést, s bár a United igyekezett diktálni a tempót, az egyenlítésre nem igazán volt komoly esélye, így megérdemelten nyertünk. A betonbiztos védekezést később sem adtuk alább: egy vereséggel és mindössze 15 kapott góllal zártuk az idényt a tabella élén.

2005-2006 Wigan Athletic – Chelsea: 0:1

Bivalyerős címvédő egy abszolút újonc otthonában: országos kettes. Mégsem volt ilyen egyszerű a történet, Paul Jewell csapata ugyanis mindent megtett a pontszerzésért, ám hiába küzdöttek hősiesen, a hosszabbításban jött Crespo és egy bődületesen nagy góllal kikaparta a Chelsea-nek a gesztenyét. Szimpatikus vesztes volt a Latics, nekünk pedig nagy lökést adott ez a győzelem, hiszen további nyolc követte, s csupán a 10. fordulóban botlottunk először.

A 2005-2006-os szezon első bajnokiján Crespo bal lába segített minket győzelemhez

2006-2007 Chelsea – Manchester City: 3:0

Harmadik idényét is győzelemmel kezdte Mourinho, ráadásul itt magabiztosan hengereltünk a nyitányon. A lényegi kérdések szűk félóra alatt eldőltek, ugyanis Terry és Lampard is beköszönt már. A hajrához közeledve – már emberelőnyben – Drogba növelte háromra a fórt, ami ki is tartotta végéig. Ekkor még úgy tűnt, öles léptekkel indulunk zsinórban harmadik PL-győzelmünkért, ám a túl sok döntetlen és a gyenge hajrá miatt ez végül nem jött össze, a MU mögött másodikok lettünk.

2007-2008 Chelsea – Birmingham City: 3:2

Nem várt izgalmakat hozott a birminghamiek elleni nyitómeccs. Volt játékosunk, Forssell vezetést szerzett a vendégeknek, ám Pizarro és Malouda góljaival viszonylag hamar sikerült fordítani, így félóra perc után mi vezettünk. Nem sokáig, ugyanis Kapo a 34. percben egalizált, így döntetlennel fordultunk a második félidőre, ami Essiennek köszönhetően gyors góllal indult. Ezt az eredményt már tudtuk tartani, így újfent megvolt a három pont az első fordulóban. Túl jól azért nem indult a szezon, szeptemberben Abramovics kirúgta Mourinhot, Grant pedig rendezte ugyan a sorokat és lehozta vele a csapat veretlenül a tavaszt, mégsem sikerült visszavenni a trónt: ha kevéssel is, de ismét jobb volt Sir Alex Unitedje.

2008-2009 Chelsea – Portsmouth: 4:0

Kifejezetten jól sikerült Luiz Felipe Scolari bemutatkozása a kispadon, hiszen magabiztos győzelemmel rajtoltunk. Ballack jól sikerült kiugratása után Joe Cole szerezte meg a vezetést, majd Anelka fejelt a kapuba közvetlen közelről, egy kezezés miatt megítélt büntetőből pedig Lampard lőtte meg a harmadikat. A második félidő már közel sem hozott ennyi eseményt, de a debütáns Deco távoli bombája révén egy gól azért itt is esett. A folytatásban persze már jöttek a gyenge eredmények és február végén már Hiddink váltotta Scolarit, a csapat pedig a harmadik helyen zárt.

2009-2010 Chelsea – Hull City: 2:1

Carlo Ancelotti személyében ismét új mester ült a kispadon. Ahhoz képest, hogy egy épp hogy bennmaradt és nem túl acélos Hull érkezett a Stamford Bridge-re, sikerült az utolsó pillanatokig nyílt mérkőzést játszani. Szűk félóra után vezetést szereztek a vendégek Hunt révén, igaz, ezt Drogba egy parádés szabadrúgásgóllal viszonylag gyorsan egalizálni tudta. Ám a fordítás csak nem akart összejönni. Az utolsó pillanatokban aztán az elefántcsontparti zseni ismét megvillantotta klasszisát és karrierje egyik legszebb találatával otthon tartotta a három pontot. A szezont végül három ínséges év után ismét a csúcson zártuk, ráadásul a PL történetében elsőként léptük át a százgólos álomhatárt.

2009-ben a Hull ellen Drogba zsenialitása kellett a győzelemhez

2010-2011 Chelsea – West Bromwich Albion: 6:0

Az előző évet egy Wigan elleni 8:0-s bajnokavatással zártuk, az újat pedig Di Matteo WBA-ja ellen egy 6:0-s gálázással nyitottuk. Félidőben Malouda és Drogba révén még csak kettő volt közte, fordulás után viszont beindult a henger. Csatárlegendánk mesterhármasig jutott, második és harmadik gólja közt ráadásul Lampard is beköszönt. A hatodikat a gólcsapot kinyitó Malouda szerezte, így csúnya verésbe szaladt bele az újonc. Az első néhány forduló alapján szinte mindenki biztosra vette, hogy címvédés jön, olyan ellenállhatatlanul játszottunk. Aztán jöttek az egyre érthetetlenebb botlások, egy hatmeccses nyeretlenségi széria, januárban pedig már az ötödik helyen álltunk. A végére ugyan felkapaszkodtunk a második helyre, de Ancelotti nem úszta meg a menesztését.

2011-2012 Stoke City – Chelsea: 0:0

A friss UEFA kupa győztes Mourinho-tanítvány André Villas-Boas nagy reményekkel érkezett, de rövid itt-tartózkodása nagyjából ugyanaz az erőlködés lett, mint első bajnokija. A Stoke ellen csak küszködtünk, nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél harcmodorával, de az sem segített, hogy 75 percig Torres szenvedett Drogba helyén. Ezzel a döntetlennel megszakadt egy remek (kilencmeccses) sorozatunk, ugyanis a 2001-es hazai Newcastle elleni 1:1 után vesztettünk ismét pontokat a nyitányon. Márciusig tartott Abramovics türelme, a Napoli, illetve a West Bromwich elleni vereség után már nem volt maradása Villas-Boasnak. A csapat ekkorra már a top4-ből is kiszorult, s bár oda Di Matteoval sem kerültünk vissza, az emlékezetes müncheni éjszakán végül kiharcoltuk a jövő évi BL-indulást.

2012-2013 Wigan Athletic – Chelsea 0:2

A 2005-2006-os idényhez hasonlóan ezúttal is a Latics otthona volt a helyszín az első játéknapon. Ezúttal finoman szólva sem vártunk a hajráig, sőt, hét perc alatt le is rendeztük a dolgot. A debütáns Hazard egy parádés lefordulás után adott príma gólpasszt Ivanovicsnak a második percben, majd a tarthatatlan belga egy büntetőt is kiharcolt, amit Lampard értékesített annak rendje és módja szerint. Novemberben aztán elődjéhez hasonlóan a korábbi WBA-menedzser Di Matteonak is a The Hawthorns lett a veszte, s november végén már Benitez váltotta őt. A spanyol a harmadik helyen vette át a Chelsea-t, s ennél feljebb nem jutott, de a dobogó (és egy EL-győzelem) azért összejött a végére.

2013-2014 Chelsea – Hull City: 2:0

A kispadra Happy One-ként visszatérő Mourinho hozta azt, amit nálunk mindig is jól csinált: győzelemre vezette a Chelsea-t egy kiscsapat ellen. A vezetést Oscar szerezte meg egy De Bruyne-től kapott nagyszerű passz után, majd Lampard lőtt egy káprázatos szabadrúgásgólt. A végeredmény 25 perc után kialakult. Egész szezonban izgalmas versenyfutás ment az első helyért, s sokáig úgy tűnt, végig tudjuk vinni a dolgot. Szokásunktól eltérően azonban elszerencsétlenkedtük a végét: előnyből kaptunk ki otthon a Sunderlandtől, majd botlottunk a Norwich ellen is, ez az öt pont mínusz pedig két helyezésbe került.

2014-2015 Burnley – Chelsea: 1:3

Nem indult könnyen a találkozó, hiszen Arfield góljával a Burnley jutott előnyhöz, de szerencsére kijózanítóul hatott ez a pofon a csapatra és hamar nekiálltunk focizni. Diego Costa hamar egyenlített, Schürrle pedig egy parádés Fabregas-passz után a vezetést is megszerezte. Egy szöglet után Ivanovics is beköszönt, így bő félóra után már kettővel mentünk. A második félidőben leginkább az idővel játszottunk, okosan pörgettük le az órát. A csapat egész ősszel duzzadt az erőtől, csak a 15. fordulóban kaptunk ki először. Gyakorlatilag rajt-cél győzelmet arattunk. Ez volt az első szezon Lampard távozása óta, vagyis a bajnoki címet már klublegendánk nélkül ünnepeltük.

2014-ben szárnyaltunk a Burnley otthonában

2015-2016 Chelsea – Swansea City: 2:2

Újabb emlékezetes nyitómeccs, bár ezt inkább elfelejteni szeretnénk. Országos egyesnek indult, pontvesztés és balhé lett a vége. Oscar szerzett vezetést egy pontrúgás után, Ayew pedig nem sokkal később egyenlített. Hamar eszméltünk, szinte középkezdésből sikerült ismét előnyhöz jutni. A második félidő elején egy borzalmas kijövetellel Courtois kiállíttatta magát, a megítélt büntetőből pedig Gomis egyenlített. S ha ez nem lenne elég, a hajrában Mourinho idegállapotba került és olyan csúnyán összekülönbözött Eva Carneiroval, hogy a dolognak felmondás, per és kártérítés lett a vége. Az egész szezon egy merő katasztrófa volt, egymást érték a botrányos meccsek és arcpirító vereségek. Mourinho rútul megbukott, utódja, Hiddink a 16. helyről kezdte el feltámasztani a döglődő csapatot. Végül épp, hogy meglett a felsőház és a pozitív gólkülönbség.

2016-2017 Chelsea – West Ham United: 2:1

Izgalmas londoni derbivel indult Antonio Conte chelsea-s karrierje. Egy domináns, ám gólnélküli első félidő után jól indult a folytatás, hiszen az Azpilicueta lerántása miatt megítélt tizenegyest Hazard értékesítette. A West Ham egyenlítése gyakorlatilag a semmiből jött, ráadásul Collins a 77. percben talált be, így kevés időnk maradt jogos jussunk visszaszerzésére. A hajrában aztán Diego Costa egy tőle némileg szokatlan távoli lövéssel juttatta ismét előnyhöz a mieinket – Conte legnagyobb örömére. A kezdetben kissé bizonytalan olasz mester két kijózanító pofon után formációt váltott, amivel egycsapásra leuralta az egész ligát. Egy 13 meccses győzelmi szériának hála nem csak élre álltunk, de biztos előnyt is sikerült kiépíteni. Ez volt az a bajnoki cím, amihez a legkevesebb reményt fűztük év elején – kár, hogy egyben az utolsó is.

2017-2018 Chelsea – Burnley: 2:3

A csapat mintha sportot űzne abból, hogy kell címvédőként érthetetlenül eltaknyolni a nyitányon. Ahogy két éve, most sem volt különösebb előjele annak, hogy így beletörik a bicskánk egy nálunk jóval gyengébb ellenfélbe hazai pályán. Persze a kudarcnak megágyazott, hogy Pawson túltolta a szigort a 14. percben, amikor egyből piros lappal kiszórta Cahillt egy addig teljesen sportszerű összecsapás első kemény szabálytalansága után. Persze erre nehéz fogni azt, hogy félidőben már hárommal(!) égtünk hazai pályán. A duplázó Vokes talán élete meccsét játszotta, a második vendéggólt jegyző Ward pedig karrierje egyik legszebb találatát jegyezte aznap. Térfélcsere után valamit még sikerült kozmetikázni: a csereként beálló Morata törte meg a gólcsendet a 69 percben, pár perccel a vége előtt pedig David Luiz csökkentette mínusz egyre a különbséget (már kettős emberhátrányban). Hiába az igyekezet, ez így is egy védhetetlen eredmény maradt. 18 veretlenül megvívott nyitóforduló után kezdtünk ismét pont nélkül – 1998-ban Coventryben kaptunk ki legutóbb. Ami a folytatást illeti, fellángolásaink ugyan voltak, de egyre inkább fogyott Conte körül a levegő, a bajnokság utolsó negyedére már a top4-ből is kiszorultunk. Odalett a Tottenham elleni 28 meccses hazai bajnoki veretlenségünk, továbbá lemaradtunk a BL-indulásról is, ami Conte állásába került.

2018-2019 Huddersfield Town – Chelsea: 0:3

A tavalyi idényt egy gólerős idegenbeli győzelemmel sikerült indítani, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokáig rezgett azért a léc. Bő félóra szenvedés és szerencsétlenkedés után az új pozícióba zavart Kanté szerzett vezetést a semmiből, a félidő végén pedig Jorginho értékesített egy büntetőt. A harmadikat Pedro szerezte a 80. percben Hazard remek passzából egy kontra végén. Új edzőnk, Maurizio Sarri, valamint rekordigazolásunk, Kepa Arrizabalaga is győzelemmel mutatkozott be tehát. A táv harmadáig minden szépen alakult, tartottuk a lépést a City-Pool kettőssel, de aztán elkezdtek jönni a pofonok. A City elleni hatgólos zakó volt a mélypont, szezon végére már a top4 is veszélybe került. Szerencsére vetélytársaink még minket is alul tudtak múlni, így harmadik helyen zártunk, grátisznak pedig beesett még egy EL-győzelem is.

Tavaly 3 rúgott góllal és 3 ponttal rajtoltunk

2019-2020 Manchester United – Chelsea

Nehéz idény áll előttünk, hiszen egyrészt távozott a csapat zsenije, Eden Hazard, másrészt az átigazolási tilalom miatt erősíteni sem nagyon tudtunk. Persze a már korábban beszákolt Pulisic nem smafu, de a védelem és a támadószekció is kevésnek tűnik. A realitás az, hogy ebből nem lesz top4: Guardiola és Klopp csapata is messze előttünk jár, a Tottenham jól erősített és tavalyhoz képest a MU és még talán az Arsenal is nagy valószínűséggel szintet fog tudni lépni (bár ebből az ötösből az Ágyúsokat érzem leginkább befoghatónak).

Ami minket illet, vegyes a kép. Lampardnak nagyon örülök, bizsergető érzés olyan embert látni a padon, aki tudja, mit jelent a Chelsea-címer. Egy klublegenda, aki mindent elért nálunk játékosként. Egy alázatos profi, akire mindig lehetett számítani. Egy intelligens ember, aki minden bizonnyal adaptálta mindazt, amit korábbi mestereitől hallott és tanult, s remélhetőleg át is tudja majd adni mindezt. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy edzőként még keveset bizonyított, s mi aztán tudjuk jól, nem kell sok az útilapuhoz mifelénk. Nagyon komoly profizmust követel meg egy ilyen meló még úgyis, hogy SuperFrank felé nyilván szolidabbak lesznek az elvárások, mint elődeihez voltak. Kapott egy keretet, amihez nem tudott érdemben nyúlni, amiből kikerült a legnagyobb sztár és amit fiatalítani kell. Nem épp ideálisak a körülmények, de kellő rugalmassággal, alázattal, profizmussal és jó felismerésekkel sokra viheti. Az biztos, hogy a lelátó ott lesz mögötte támaszul. A ligakupában láttuk tavaly, nem ijed meg a nagyoktól sem: a MU-t kiejtették, s ellenünk is derekasan helyt állt a Derby.

Ha csak fele olyan sikeres lesz edzőként, mint játékosként, akkor újra imába foglaljuk a nevét

Az Old Traffordra nem nyerni járunk, utoljára 2013-ban sikerült innen három ponttal távozni, azóta négy döntetlen és két vereség a szerény termés. Legutóbb értékes egy pontot szereztünk Solskjaerék ellen a bajnokság hajrájában, noha a játékunk közel sem volt meggyőző. A fenti felsorolásból kitűnik, hogy bár átlagon felüli hatékonysággal kapjuk el általában a rajtot, viszont legutóbb tizenöt évvel ezelőtt indítottunk rangadóval, akkor is otthon. Mindenképp új élmény lesz ez tehát, de ez nem feltétlen gond. A kezdeményezési kényszer egyértelműen a Vörös Ördögöket nyomja majd, nálunk inkább az lesz a kérdés, hogy a pressingen lesz-e a hangsúly, vagy inkább a kontrázáson. Meglephető a United, talán még az sem túlzás, ha háromesélyesnek mondom a rangadót.

Új korszak kezdődik, s mi izgatottan várjuk. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com