SzevaStoke

A meccs alatt éppen Budapest felé tartottam, hogy méltóképp ünnepeljem 2016 lezárását – no meg, hogy aztán 2017 első napját éber kómában töltsem. Így sikerült megtekinteni a Sztók elleni mérkőzés csodáját, pedig még a videjótéka is úgy érezte magát, mint én – szakadozott, és időnként lefagyott.

Node először is: bravó! 13, hát hűű. Asszem ezzel Conte megvalósította a valószerűtlenség minimum középfokát, hiszen egy-két igazán elvetemült szurkert leszámítva senki nem gondolhatta komolyan, hogy a Chelsea, amelyik a 15/16-os szezont épphogy felsőtáblásként, éppen amögött a Stoke mögött fejezte be, amelyikkel most találkozott, na, hogy ez a Chelsea ennyire magabiztos sorozatra is képes lesz ily rövid alatt, és stabilan vezeti majd a PL-t. Contemedzsik.

A rituális magic-tánc egyik eleme

Másrészt viszont, de inkább másodsorban, mivel a csapat gerince kb ugyanaz, mint aki az előző szezonban Joséval úgy fúrta magát a földbe, mint aki meg sem akar állni a Föld középpontjáig, hát egy-egy pofon kijárna azért a gyalázatért, mert focizni láthatóan nem felejtettek el egyiken sem, pedig csúfolták a focit rendesen.

Még mindig felbasz

A meccset már az eredmény ismeretében sikerült csak megnéznem, a házigazda volt olyan kedves, hogy nem hagyott kétségek közt az év végére, nem tudom, beléptem-e már a lakásba, de amennyiben igen, a kabát még nyilván rajtam volt, mikor vigyorogva közölte velem az én derék cimborám a négykettőt. Ennek ugye úgy annyira nem örültem, de az eredménynek igen. Némileg furcsálltam, hogy 2 gólt is beszedtünk, de tekintve, hogy én ikszre számítottam, hát bánta a franc, aztán meg egy kellemes Cserszegi fűszeres landolt a kezemben, onnantól meg hát mégúgyse.

Hazaérkezés után aztán este csak rávettem magam arra, hogy megnézzem a meccset, és ez most egy kicsit tényleg küzdős volt, eléggé romon voltam, hogy az alvást válasszam, de aztán csak győzött a kíváncsiság. Maga a mérkőzés egyébként szépen leképezte, és keretbe foglalta 2016-ot, talán csak akkor lett volna pontosabb a dolog, ha a fazekasok szerzik meg a vezetést. Szenvedés az elején, nagy nehezen megszerzett vezetés, majd kétszer is egyenlített a Stoke, de a vége, na az parádés lett.

Kwai Chen ‘Deadly Costa – senki sem úszhatja meg 🙂

Nem annyira szívesen, de akkor is szólni fogok ismét az FA küldötteinek kib*szott alkalmatlanságáról, amit Madleyék műveltek, arra ismét nehéz szavakat találni, még úgy is, hogy kimenetelt befolyásoló döntés nem született. Szívem szerint a jelenleg összes aktív bírót elhívnám a Bridge-re egy év eleji partyra, de ez csak álca lenne, minden belépőt már a bejáratnál elkloroformosítanának, majd egy sötét szobába zárnának. Előttük óriásképernyő a meccsünkkel, rajtuk egy hazugságvizsgáló, illetve a szerszámra egy ZIL akksi, amit a hazugságvizsgáló aktivál, és megkérdezném mindtől, a meccset végignézve, hogy a viharba lehet az, hogy a meccset a Stoke kevesebb sárgával úszta meg, mint a Chelsea….. Alapjában véve nem a mi lapjainkat reklamálom. Általánosságban sem, nem csak ezen a meccsen. Adhatóak. Ami igazán érdekes, hogy az ellenfeleink viszont ugyanazokért rendre nem kapják meg ugyanazokat a lapokat. 42 sárgánál tart a Chelsea, amivel 14. a vonatkozó listán, miközben a Swansea a második helyen, egyetlen sárgára a(z elvileg) leg-fair-ebb Pooltól, de a Stoke is középmezőnyös… hát ha ez reális, lefosom a bokám bazzeg. Értem én, hogy szarni kellene erre, amíg mi vagyunk az elsők, de akkor is. Madley az egyik legfoglalkoztatottabb játékvezető a szezonban (16 meccs), ő szórta ki a legtöbb sárgát (69), ehhez képest… áh, mindegy, elengedem. Hátha 2017-ben minden más lesz (kacsint).

Süt az értelem

Maga a mérkőzés nem okozott nagy orgazmust, bár ebben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy küzdenem kellett az ébrenmaradásért, amit persze a meccs is elérhetett volna, és ha nem tudom az eredményt, még az sem kizárt, hogy az is eléri, de így egy ilyen furcsa izé lett csak belőle. Ez a Stoke egy elég semmilyen csapat, vezényelt már Sparky ennél sokkal effektívebb csapatot, jellemző viszont, hogy mennyire nincs jól fejelő ember a csapatban, hogy ez a beívelésekre, és alapjába az „Adam felrúgja Crouchra” játszó Stoke is megfogott bennünket (kétszer is megettük ezt), mondjuk némi elégtétel, hogy fejesgólt továbbra sem szereztek ellenünk, míg Cahill elemi erejű fejesével vezettünk. Mindazonáltal a védelem fejében is már a pezsgősdugók durrogtak, akkora bakikat vittek be. A kapott gólokat leadhatta volna a Sas-Kabaré is, főleg a másodikat, ott szerintem még a kint lévő, mérkőzést élőben követő Chelsea szurkolók is röhögtek, mást nem lehet. De ez a Chelsea már nem AZ a Chelsea, ami elengedte volna a meccset, pedig ilyen gólt kapni több, mint demoralizáló. Amikor az előző szezonunk csendben elmúlt, azt írtam, hogy ki kéne józanodni. Nos hát, a poszt végén legalábbis ugye ez volt a lényeg. Jelentem, Conte jó detox-asszisztensnek minősült, Will pedig gyorsan felébredt, pacsi érte, ha nincs meg azonnal az újabb vezetés, a Stoke pedig beült a tizenhatosra, nyögősebb lett volna a vége. Az elején a szemünket is kifogó Grantből meg bohócot csináltunk, harmadjára és főleg negyedjére, az ötös mind a két sarkáról kapott egyet a szeme közé. Costa ezzel 14 gólos féltávnál, és egyre reálisabb a kép, hogy végre ismét a Chelsea adhatja a gólkirályt (is).

Ha egyszer eléred a tökéletes ZEN állapotot, akkor nincs megállás, mindenre képes lehetsz

Azt továbbra sem tudom, hogy merek-e már hinni a bajnoki címünkben. Meglepő módon, a nem-Chelsea szurkoló haverjaim már sokkal inkább elkönyvelték ezt a mi szezonunknak. Azt hiszem, ha nem olyan mélyről jönnénk, mint amennyire igen, nekem sem lennének fenntartásaim. Persze mélyről indulva lehet nagyot hasítani, de mégsem tudom ilyen könnyen venni. A csapattagok 1-2 kivételtől eltekintve ugyanazok, akik a tavalyi gyalázatot produkálták, a keret pedig szűkebb, mint egy jóféle thermo alsónemű. A december eleji megingást követően pedig Kloppoék is visszataláltak a győzelem ösvényére, még Pepi sem fogta meg őket a Cityvel most. A City pedig tényleg a Uniteddel fog küzdeni, ahogyan jósoltuk sokan a szezon elején, csak nem a PL elsőségért, hanem az EL-helyért. Manchester egyik felén sem igazán így képzelték el a 16/17-es szezont, az is biztos. Persze még annyi van hátra, amennyi lement, fordulnak majd még a kockák, de a lényeg, hogy jelenleg kellemes előnnyel megyünk elöl, a soron következő Spurs letúrása pedig óriási fegyvertény lenne. Pochettinoék a kettős terheléssel abszolut nem tudtak mit kezdeni, de amióta elengedték a BL-t, már megint elfelejtettek veszíteni, legutóbb a Szenteket és a Watfordot pedig egyaránt egy négyessel hagyták otthon.

A rangadó után jön egy könnyebb menet január végéig, ott aztán sokat segíthetünk magunkon a hihetetlen célunk elérésében: január 31-én megyünk a Poolhoz, majd fogadjuk az Arsenalt, a két közvetlen üldözőnket.

Hát Hölgyek és Urak, boldog BÚÉK-et mindenkibe, jó utat, legyen 2017 egy sokkal jobb évünk, mint 2016, magányemberként és szurkerként is, meg egészség legyen, meg békefabéke, love, peace, unity.