Schürrle vs Willian – a megosztók harca

Dilemma posztsorozatunk következő állomása érlelődött már bennem egy ideje, a válogatott szünet pedig adta magát, hogy megérjen. A jelenlegi keretben talán egy olyan poszt van, ami kérdőjeles még teljes rendelkezésreállás mellett is, jobbegyben ugyanis nincs kifejezetten preferált játékos. Két olyan jelöltünk van erre a posztra, akik több okból és vonatkozásban is küzdenek az állandó kezdő pozícióért, megítélésük azonban korántsem egységes.

Mégha elvonatkoztatunk a szélsőségesen markáns véleményektől (ti. hányinger, elb*szott, undorító, miegymás), akkor is igen széles skálán mozognak a német és a brazil játékosról alkotott vélemények, ki egyik, ki másik mellett teszi le a voksát, vannak, akikből süt a gyűlölet mindkét irányban, míg a racionálisabbak (és mi vagyunk kevesen) mindkét jelöltben látják a pozitívumokat, és nem űznék szöges csalánostorral a Marsig egyiket sem.

Teee, bazzé, ‘Nalo, melyik legyeeeen???

A két egység bár egy poszt, lényegesen különböző stílust képvisel. Az „egy poszt”-ot persze helyén kell kezelni, elvégre leginkább azt lehet rájuk sütni, hogy a támadósorban, a 4-2-3-1 hármasában lényegében bármely pozícióban képesek játszani, de a Chelsea keretét, Ázár és Oscar helyét biztosnak tekintve egyedül a jobbszél a kiadó, amiért ők ketten próbálnak megküzdeni, tegyük hozzá, hogy nem feltétlenül sok sikerrel.

Megítélésük jobbára azért felemás, mert érkezésük óta ugyan mindketten képesek voltak már világklasszis teljesítményre, ellenben adósak többnyire a konstansan jó játékkal, nem véletlen, hogy egyikük sem tudott huzamosabb ideig megragadni a keret kezdő névsorában. Mivel két eltérő típusú futballistáról beszélünk, lényegében még azt is nézhetjük, hogy legalább ellenféltől függően tehetjük ki vagy be a kezdőbe őket, de azért talán egy fokkal jobb lenne, ha valamelyikük, urambocsá’ mindkettejük képes lenne egy állandó, legalább jó játékra.

Kezdjük a sort a „kicsivel”, Schürrle ugyanis még 23, novemberben üti meg a 24-et. A német eddigi legjobb szezonja a 12/13-as volt, ezt viszont még a Leverkusennél húzta le, és részben-egészben ezért hoztuk el. Csapata akkori legjobbja volt Kiessling mellett, 33 meccsen 11 gól és 7 assziszt fűződött a nevéhez. A német együttesben 4-3-3-ban a balszélen szerepelve hozta össze ezeket a mutatókat. A Chelseaben a bajnokságban feleennyi lehetőséghez jutott a támadósor random posztján, José az előző szezonban gyakrabban variálta a játékosokat az oldalakon, de játszott ritkán (és eredménytelenül) Schürrle még csatárt is. 15+15 mérkőzésen még így is kijött belőle 8 gól, valamint 2 gólpassz, legjobb meccse pedig a Fulham elleni volt, amikor mesterhármasával egymaga döntötte el a három pont sorsát.

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=3L8iSrBxP-I]

A germán viking játéka alapvetően épül a sebességére, robbanékonyságára, kétlábasságára (bár alapvetően jobb lábas) és arra, hogy jól fut be üres területre (lásd idei szezonbeli első gólja). Bár magas, fejjátéka nem erős, és védekezési képességei átlagon aluliak. José kezei alatt érkezése óta rendkívül sokat fejlődött, főleg fizikálisan, erőnlétben. védekezésben viszont továbbra is egy nedves vattacukor keménységével vetekszik.

Pozitívum, legalábbis számomra, hogy támadásait sok esetben vagy kulcspasszal vagy lövéssel zárja le, SpG értéke közelít a csatárokéhoz, és rendkívül hajtós játékos, olyan, aki számára a 89. percben sincs elveszett labda, befut mindent, emellett egészen jó passzhatékonysággal is rendelkezik.

Negatív tulajdonságai között a már említett gyenge védekezési képességeit lehet említeni, valamint még két olyan tulajdonságát, amit nehéz belőni igazán, de esetében feltűnő, hogy ha nem megy neki egy meccsen, akkor nagyon nem megy, könnyen elveszik a semmi valamijében, és csak negyed óra múlva tűnik fel, hogy egyáltalán pályán van, ráadásul a küzdőszellem és a hév akkor is elragadja, ha épp nem megy neki (lásd mondjuk a Bolton ellen), bizonyítási vágya nem engedi, hogy ilyenkor háttérbe vonuljon, ez viszont kontraproduktív ezen esetekben.

Párja, Willian egy jóval inkább összetett játékos. Az ő esete azért fura, mert korábbi, Sakhtaros önmagához képest szinte teljesen más játékos nálunk. Az egykori villámgyors kontrajátékosból egy megfontolt, visszafogottabb brazil született Kékben, és Schürrlével szemben pont védekezési képességei helyezik előtérbe. Valamivel több, mint két évvel idősebb a németnél, ergo jelenleg a 26 évével a legjobb futballista korban van. Az előző szezonban 18+7 mérkőzésen lépett pályára, mégis valamivel több játékpercet produkált, mint a német társ. 4 gólig és két gólpasszig jutott, ez is mutatja, hogy José inkább védekezésbeli hasznossága miatt jelölte a kezdőbe. Védekezésben szinte kivétel nélkül jobb statokat mutat fel mindenben, mint Schürrle, támadásban viszont a német az, aki többségében jobb mutatókkal rendelkezik, ráadásul a játékukban a gyorsaság szemmel látható különbség, méghozzá André javára. Williant gyakran éri kritika amiatt, hogy a támadásokat lassítja, ráadásul jogosan, hacsak nem villámkontráról van szó, mozgása inkább horizontális a pályán, valamint cselei közül azt az egyet, ami van, egyre gyakrabban nem eszik meg ellenfelei.

Willian a Sakhtarban számított igazán nagyágyúnak, bár ott sem a góljai tették igazán naggyá (221 mérkőzésen 37 találat), hanem a gólpasszai (63 asszisztot jegyzett). Kulcspasszokat tekintve az előző szezonban Hazard után a legjobbunk volt, 2,6 / meccs átlagban, az már inkább a csatársorunkat minősíti, hogy ebből mindössze 2 gólpasszot sikerült összehozni. Ergo, mindketten jól látnak a pályán, jól olvassák a játékot, de míg a német az üresbe futásban és a befejezésben tud inkább csillogni, addig a brazil ebbéli képességét sokkal inkább mások helyzetbehozásában tudja kamatoztatni. Emellett Willian képes piócaként lekövetni az emberét, Schürrle viszont sokkal gólerősebb, és amit még nem említettünk: távolról is hatékony.

 Szerintem korántsem kérdéses, hogy mindkettejük zseniális játékos, és helye van a Chelseaben. Amíg ilyen felemás teljesítményt adnak le, addig gyűrjék csak egymást. Valamelyikből csak kijön a folytonosság, előbb vagy utóbb. Az új felállás Fabrégassal első blikkre Schürrlének kedvez, de második blikkre még mindig ott tartunk, hogy ha némileg deffenzívebb játékot akarunk játszani, a brazil a jobb választás. És, lényeges az is, hogy akár sérülés, akárcsak pihentetés céljából jó alternatívát jelentenek Oscar vagy Ázár helyén is. Mindketten beleillenek a José által megálmodott Chelseabe, mégha jelenlen két apró mozaikkockának tűnnek is a nagy kirakósban. SZVSZ Willian egy kellemes vízhordója lehet a csapatnak hosszabb távon is, míg a németben inkább benne van, hogy nagyot robbant nálunk, ehhez viszont vagy halálosabb befejezőnek kell lennie, és/vagy meg kell tanulnia védekezésben is többet mutatni, mint egy bowling-bábu. A brazilnak egyszerűbbnek kellene lennie nagyot villantani, elvégre a csapat tele van spanyol és brazil játékosokkal, a németnek talán egy picit idegen lehet „egyedüliként” a csapat, mégha ez a pályán nem is feltétlenül látszik, de azért kell mindenkinek egy barát, akivel szorosabb a kapcsolat, Schürrle szeptemberben a Chelsea tv-ben azt mondta, hogy neki Bertrand volt az, aki most a szenteknél szerepel kölcsönben. Londonban persze nem kell feltétlen messzire mennie, hogy a földijeivel találkozzon, hiszen Özil, Mertesacker vagy Podolski egy köpésre vannak, de ők mégsem csapattársak. Így vagy úgy, én benne nagyobb potenciált látok összességében, aztán majd az idő eldönti, hogy igazam van, vagy tévedek.