Pontrúgásból erős

Azt hittük már majdnem, hogy akkor sétagalopp, aztán a fagyi visszanyalt. Na nem a tegnapi, hanem az, amit Portoban meg Kijevben ettünk. Megtettük, amit meg kellett, viszont mivel a Kijev szívósabb, mint szempontunkból kellett volna, így minden kérdés nyitott az utolsó körre fordulva. December 9. dönt majd – mehetünk tovább elsőként, vagy EL várományosként.

A játékunk továbbra sem lehengerlő, de azért 4-0 után, ráadásul úgy, hogy egy tét nélkül játszható Maccabi ellen hoztuk le, ne kelljen már magyarázkodni, főként, ha oda-vissza megcsináltuk őket. Kellett hozzá az is, ha nagyon komoly akarok lenni, hogy az FA keze ne érjen el a BL-ig, mert a török bíró, még ha hozott is itt-ott fura ítéleteket, megadja a tök jogos pirosan Ben Haimnak, viszont otthon, legfőként Costa ellenében nagy tétben mernék fogadni, hogy lehet a sípjába sem fúj a bíró, nemhogy lap nem kerül elő.

Összességében eleve vezettünk, jól is kezdtük a meccset, de bedarálni csak a végén sikerült a hazaiakat, ami köszönhető volt annak, hogy a játékunkat (mármint azt a részét, ami van belőle) javarészt megölte a mély és rosszminőségű pálya (Terryt és Ramirest konkrétan is), ezért konkrét veszélyt, és gólt is főleg pontrúgások után jelentettünk a kapura. Szemmel látható volt, még a pokrócz-koczkás streamen is, hogy mennyire lassú a játék, olyan volt, mintha az egész meccset egy 85%-on játszották volna vissza. Nem csak, mintha mindenki mézben futna, de még a labda is úgy pattant, mint a strandon a homokban.

Ez persze előhozza a Costa mondakört, illetőleg azt, hogy mennyire hiányzik, hogy nincs csatárjátékunk. Nem is igazán a csatárjáték hiányzik, hanem a centerjáték. Ezt konkrétan Mou is nekiszegte a branyolnak, már az első félidő elején, még mielőtt eltűntek volna az öltözőhöz vezető alagútban volt egy baráti csapásváltás, amit puszi és öli követett az öltözőben, de azért annyira komoly nem lehetett, ha a spazil befejezhette a pályán a meccset, pedig még Remyt is becseréltük a végén. Csatárgól mondjuk vele sem lett több, bár mire a fhanszia érkezett, addigra már csak 10+ perc volt vissza, és különben is hárommal mentünk.

José azért lenyomott még egy lelki kokit Costának a meccs végén is, mikor közölte a meccsutániban, hogy azért örült Oscar góljának, mert volt végre valaki, aki érkezett középen. Elférne ide egy szmájli, de ilyesmivel továbbra sem fogom rondítani a posztokat. Mondjuk nem tudom, Oscarnak is mennyire esett ez jól, de valószínűleg pont leszarja a brazil, ő megszerezte a gólját, azt viszlát, a játékával meg egyébként is csak a kivételezetteknek volt baja, meg vagy ő dugta meg Remy nőjét, vagy nem, de valakinek gyereke lesz, az biztos.

Elvileg ahogy kimatekoztuk tegnap – na nem én, én már addigra vagy kétszer nem értettem, mi van – egy biztos: ha nyerünk a zárókörben otthon a Porto ellen, akkor kugli meg néptánc, megyünk az első helyen a tovább. Ha kikapunk, akkor Hello EL, asszem ez is tiszta. A félreértéseket alapvetően az az előállható helyzet okozza, amit a mi ikszünk, illetőleg az ukránok győzelme hozna elő, három darab 11 pontos csapattal. Mi arra jutottunk tegnap, hogy ezesetben a Kijevvel karöltve megyünk tovább, szopóágon meg a Porto zuhan tovább egy másik világ valóságába, viszont én még ma is olvastam angol sportoldalakon olyat, hogy „they now need just a point in their final match against Porto to finish top of the group”. A ‘they’ az értelemszerűen mi vagyunk a mondatban, viszont így már értelemszerűen nem vágom, hogy mi van. Mivel José is annyit mondott, hogy fingja sincs róla, így maradjunk annyiban, hogy krvára be kell húznunk a meccset a Porto ellen, aztán tánc meg zárcsökkentés.

Super Mario segíthet; hasít, mint égen a Willian

Mindent összevetve jó kis móka kerekedett itt a langyinak vélt csoportban, míg mondjuk halálcsoportnak aposztrofált kvartettek meg lesimázódtak, mint a nagyalföld. A Mac Tel Avi megtette a magáét, amit kellett, tőlünk oda-vissza kiszívtak, a stadionnal szemben a szurkolóikat sem érheti szó, tegnap még a 4-0 után is zengett a stadion, kiélvezték a BL minden cseppjét, ha pedig az utolsó meccsen még megcsapnák a Kijevet is… az csinos lenne.

Minden esetre nem elvetendő gondolat, hogy az első helyen menjünk tovább. Nem mintha jelen formánkban nem feltétlen lenne mindegy, hogy a top csapatok közül ki jön szembe, de addigra majdcsak tovább javulunk, és mégiscsak jobban mutat egy Gent vagy Olympiakos, mint egy Barcelona vagy Bayern. Persze még elsőként is kaphatunk a másodikosok közül egy Atleticot, vagy akár jöhetnek ismét Blancék is szembe, de egyelőre csak jussunk tovább, aztán majd dörzsölgethetjük a hidegen izzadó tenyerünket a dec 14-i golyóhúzón, amit én mondjuk pont nem fogok látni, mert épp Hollandia felé repülök majd, a jól megérdemelt év végi céges ételezésre és italozásra.

De ne szaladjunk el ennyire előre, van itt még mit tenni addig. Kapásból itt van nekünk a szörp a hétvégén, ami a bajnokságban kb jelenleg 1 hónapon belül a legkeményebb meccsünknek ígérkezik, és hát jelen állás szerint Terry, aki egyébként nem tudom, figyeltétek-e, de szintén az ‘egyre jobbak’ csapatát erősíti, hát ő nagy valószínűséggel pont nem lesz ott. Nagy előrelépés lenne, ha a sarkántyúsokat is megcsapnánk, és némileg nyugodtabb körülmények közt látnánk neki aztán a Porto meccset körülölelő hazai Bombi és idegenbeli Vardy csörtéknek. Az ünnepeket egy kellemes hazai Sunderland-Watford párossal üljük meg, hogy aztán az évet az Old Traffordon zárjuk. Na, csak messzire szaladtam végül.

Igazából azt már ismét csak a rend kedvéért írom ide, hogy az őszi barbárkodásunknak hála minden meccs must-win kategória, de hát a december összességében nem vészes, pláne ha tudjuk tartani a formajavulásunk ívét. Persze északhoni kőszáli mohacsomó legyek, ha 100%-kal vesszük a decembert, de maradjunk annyiban, hogy ilyen áron szívesen kipróbálom a szobapáfrány életet és a fotoszintézist. Szerintem csak a vak nem látja a javulást a játékunkban, ennek lassan, de inkább előbb, mint utóbb az eredményekben is jelentkeznie kell. Nem kell feltétlen emberéletért kiáltani, ha nyerünk négy góllal, de nincs közte csatáré, bár nyilván senki sem bánná már, közéjük értve jómagamat is, ha Costa, és tágabb értelemben véve a csatárt Ázár is nekilátna gólokat lőni, mert lassan már mindenki lőtt, csak ő(k) nem. Ettől nem fogok ott állni mindenki mögött egy fegyvernek látszó hurkatöltővel, míg mástól pedig nem gond, ha igen, és lövöldözik vele égbe-világba a fikagalacsinokat, de azért minimum érdekes olvasni egyes véleményeket, a másokról elmormolt hozsannák tekintetében. Igen, kicsit mélyebbre szaladt a kés, mint számítottak, számítottunk rá, ezt JM is elmondta ismét a BL meccs előzetesében is, ezért már egy ideje ott tartunk, hogy mostmár váljon el a szar a víztől, de a lényeg még most következik. A hosszú szünettel meggyőződésem, hogy a decemberre való csúcsra pörgés volt a cél. Magyarán mondva ha lassan elkezdünk nyerni is, meg játszani is, nem fogom véletlennek tekinteni. Ehhez jó alapot szolgál, hogy most már jól játszva kaptunk ki, dominálva nyertünk kevés góllal, valamint nem fergetegeset alakítva is nyertünk sok góllal. Jöhet a jó játékkal sok gól. Kacsintás.