Player Profile

Thiago Silva 6

Felnőtt keret Középhátvéd

Nemzetiség :Brazil
Születési dátum :1984.09.22.
Magasság :183 cm
Súly :79 kg
  • Pozíció
  • Games Played
  • Minutes Played
  • Starts
  • Substitution On
  • Substitution Off
  • Passes
  • Passing Accuracy
  • Passing Accuracy opp. Half
  • Duels Won
  • Duels Lost
  • Duels Won (%)
  • Aerial Duels Won
  • Aerial Duels Lost
  • Aerial Duels Won (%)
  • Recoveries
  • Tackles Won
  • Tackles Lost
  • Tackles Won (%)
  • Clearances
  • Blocks
  • Interceptions
  • Penalties Conceded
  • Fouls Won
  • Fouls Conceded
  • Yellow Cards
  • Red Cards
  • Goals
  • Penalty Goals
  • Minutes Per Goal
  • Total Shots On Target
  • Total Shots Off Target
  • Shooting Accuracy
  • Successful Crosses
  • Unsuccessful Crosses
  • Successful Crosses (%)
  • Assists
  • Chances Created
  • Penalties Won
  • Offsides

Ő volt az egyik legnevesebb azon hét játékos közül, akiket 2020 nyarán megszereztünk. A brazil középhtvéd leigazolásáért egy shillinget nem kellett fiztetnünk, ugyanis lejárt a szerződése augusztusban a francia PSG-nél. Thiago Silva azonban 2-3 évvel a Krisztusi kor után is érez magában még motivációt, így átköltözött a La Manche-csatorna túloldalára. Szerződése egy évre szól, de van opció még további tizenkét hónapra is.

Sokáig a világ egyik legjobb középhátvédjének számított: sikeres volt a brazil, az olasz és a francia klubfutballban, valamit a nemzeti csapatában is. Hazájában és a francia sajtóban egyszerűen csak „Szörnynek” becézték, hiszen minden olyan tulajdonsággal megáldotta őt a sors, amivel egy középső védőnek rendelkeznie kell: gyors, erős és a mostani trendeknek megfelelően a labdával is jól bánik. Amellett, hogy halmozta a sikereket az AC Milan, a PSG és a brazil válogatott színeiben, csapatkapitány volt mindenhol, mikor karrierje kiteljesedett. 

Sikerei ellenére későn érő típusnak nevezhető és pályafutása nem mindig volt fenékig tejfel.

Rio de Janeiro szülötte és a Fluminense akadémiáján nevelkedett. Tinédzserként a brazil amatőr ligákban serénykedett, mielőtt megkapta volna első profi szerződését a harmadosztályú RS Futebolnál. Itt még középpályásként játszott, de kivette a részét abban, hogy egy osztállyal feljebb jusson a csapat. 20 éves korában átigazolt a Juventudéba, itt vált középhátvéddé és kezdte el felemelkedését Braziliában. 2004-ben érkezett az első meghívó Európából, mégpedig a Porto révén, ám nem tudta megszokni az új kontinenst, nem jutott a B-csapatnál messzebb a „Sárkányoknál”. A portugál klub éppen ezért kölcsönadta a Dinamo Moszkvának egy év után. Oroszországban azonban egy olyan problémával kellett szembenéznie, ami túlmutatott labdarúgó mivoltán is. Influenzás tünetei voltak, melyek nem akartak elmúlni. Az orvosok az akár halálos tuberkulózis (TBC) betegségét állapították meg nála. Féléves kórházi kezelés után meggyógyult, de fennált a veszélye annak, hogy ideje korán véget érhet a pályafutása.

Nevelő egyesülete azonban 2006-ban megadta neki az újrakezdés lehetőségét.

A Fluminensében eltöltött próbajáték során visszanyerte testi, illetve lelki erejét is. A vörös-zöldeknél pedig hamar a csapat vezére lett. Visszatérése után egy évvel már a klub történetének első Brazil Kupa-sikerének volt fő letéteményese, majd azon három év során, melyet itt töltött el, volt az év játékosa az első osztályban (szurkolói szavazatok alapján) és innen verekedte be magát a nemzeti csapatba is. Idő kérdése volt, mikor figyelnek fel rá újra az Öreg Kontinensen, 2009-ben mondott igent végül az AC Milán hívó szavaira.

Ezúttal már semmi nem vetette vissza. Itt sem kellett sok idő, hogy letegye névjegyét. Félévszázad után az első nem olasz csapatkapitánya lett a piros-feketéknek, és a klub, illetve a hátvéd poszt olyan legendáitól kapott elismerést, mint Franco Baresi, Paolo Maldini vagy éppen Alessandro Nesta, 2011-ben magasba is emelhette a Scudettót. Milánói évei alatt vált a válogatott alapemberévé, a pályán élhette meg a Selecao legfontosabb történéseit: Olimpiai ezüst (2012) Konföderációs Kupa-győzelem (2013), Copa America-győzelem (2019). Egyedül a 2014-es hazai rendezésű Világbajnokságon nem tudott segíteni, mikor igazán kellett volna: a Kolumbiai negyeddöntőben kigyűltek a sárga lapjai, így a házigazdáknak nélküle kellett kiállnia Németország ellen – ahogy mondják, a többi történelem.

Időközben (2012-ben) átigazolt a Paris Saint-Germainbe, ahol a legtöbb időt töltötte el klubjai közül. Nyolc év alatt 23 francia trófeát nyert a „Fények városában”, de a katari projekt beteljesülése, ha egyszer megtörténik, az már nélküle fog. Utolsó mérkőzése PSG-mezben az augusztusi BL-döntő volt a Bayern München ellen, amit 1-0-ra veszítettek el, kora miatt pedig már nem számoltak vele a továbbiakban.

Habár tényleg nem nagyon dolgozik már neki az idő, de karizmájával ideiglenes megoldást nyújthat arra a problémára, mely a Chelsea számára a legnagyobb volt a 2019/2020-as szezonban: a védelem megszervezése. Fizikálisan talán már megkopott a formája, de a játékintelligenciája nem változott, láthattuk is pár meccsen már, milyen, ha van egy vezér a hátsó szekcióban.

 

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com