Papíron a legkönnyebb

1 pint = 0,568 liter. 1 font = 453,592 gramm. 1 hüvelyk = 0,0254 méter. Ezen tények ismeretében talán már nem is olyan meglepő, hogy a nyitóforduló visszavágója a 26. kanyarban esedékes az angol bajnokságban. Az első játéknap mindig emlékezetes, hiszen (nem számolva az alkalomadtán beeső Community Shield döntőt) akkor lép pályára először tétmeccsen a csapat a szezonban. Így utólag visszagondolva augusztus 18-ára nyugodtan kijelenthető, hogy nagyszerű dolgok indultak el azon a napon. Vissza- és előretekintő alább.

Annyiszor mondták, hogy Mourinhonál mindig a második szezon a legerősebb, hogy az ember elfogadja ezt kész tényként. Pláne akkor, amikor épp egy ilyen idény indul – kedvenc csapatánál. Ráadásul pár forduló után már a saját szemünkkel láthattuk, hogy valóban lehet alapozni erre a próféciára, még ha nem is nagycsapatok ellen taroltunk. De öröm volt nézni, hogy amíg a csetlő-botló riválisok még szeptemberben is a játékukat keresik, addig mi már az első mérkőzés első félidejében üzemi hőfokon működünk. S tettük mindezt tavalyhoz képest olyan extrákkal, mint mérhető csatárteljesítmény vagy tűéles kulcspasszok.

Itt épp Schürrle szerez vezetést Fabregas álompasszából

És mindez a Burnley ellen kezdődött. Már azon a találkozón érződött az a kíméletlen magabiztosság és öntudat, ami ennek a Chelsea-nek az egyik legfontosabb erénye: tudjuk, mit akarunk, tudjuk, hogy érjük el, tudjuk, mi a B-terv. Persze azóta voltak gyengébb etapok, de valahol az is minket jellemez, hogy ezt gyenge játékkal behúzott meccsek szegélyezték, nem pedig pontvesztés-halmok. A lényeg, hogy a Turf Moor-ban élre álltunk, s leszámítva a Tottenham második fordulós, illetve újévi izgágaságát, végig egyeduralkodóként álltunk a csúcson.

Most épp 7 pont fórral, amiről csak annyit tudok, hogy ki kell tartania a végéig. 13 forduló van még, a bajnokság egyharmada tehát. A nehezén már túl vagyunk, ugyanakkor van még hátra pár próbatétel. Szám szerint 13, amiből a mostani papíron a legkönnyebb. Hazai pályán egy gyenge formában (1 pont az utóbbi 4 meccsen) lévő kiesőjelölt újoncot nem elég megverni – ez hadd legyen alap –, muszáj többet is mutatni.

Valljuk be, az utóbbi hetekben döcög a szekér. Nyögvenyelősen jönnek a meccsek, pedig pár sorral feljebb még arról áradoztam, milyen pazar kis repülőrajtot vettünk, s mily töretlenül halad a csapat a megdicsőülés felé. Megizzadtunk a Villa és az Everton ellen is, előtte meg a City ellen illusztráltuk a gátlástalan célfocit, vagyis a Swansea tönkreverése óta gyakorlatilag túlélünk. Persze Fabregas és Costa hiánya, illetve a különböző kupameccsek-jelentette többletterhelés sok mindent megmagyaráz, de akkor is fontos lenne egy látványos győzelemmel előállni.

Costa visszaszoktatása kedden megkezdődött

A Burnley pedig ideális ellenfél ehhez. Szimpatikus galeri amúgy, nagy küzdők, jól mutatja ezt a könnyfakasztóan szép feltámadásuk az Etihadban, vagy a newcastle-i produkciójuk (háromszor egyenlítettek). Nyilván ellenünk is büszkén feszül majd rajtuk a mez, bátran indulnak csatába és keményen küzdenek majd, mert nekik ez a stílusuk. Az ilyen meccseken tudjuk jól, minden perc ajándék, amit nem kőkemény bekkeléssel tölt az ellenfél, szóval ki kell majd használni, hogy a Burnley ellen vélhetően lesz területünk támadni. Túl sok lehetőségünk ez után már nem nagyon lesz gólkülönbséget javítani (persze megköszönöm, ha tönkreverjük mondjuk a ManUnitedet), szóval nagyon remélem, hogy látunk ma valami szépet végre. Jövő héten úgyis nélkülünk robog a mezőny (persze egy kupadöntő sokkal fennköltebb időtöltés). Addig is Blue Is The Colour!