Blog bejegyzés

Osztálykülönbség

Azt hiszem, erre mondják, hogy rutinmunka. Őszintén szólva meglepett, hogy ennyire simán ment a dolog, ebben persze a vendégcsapatnak is oroszlánrésze volt. Az eredményt végül a két csapat közti osztálykülönbség adta ki, a 4-0 pedig ezesetben önmagáért beszél.

Ahogyan az várható volt, Conte pihenőre száműzte a PL csapat java részét, bár, hogy némileg aláhúzza, hogy valamelyest tényleg komolyan vesszük a továbbjutást, a padot azért telepakolta velük. A kezdőben végül három, vagy, ha úgy tetszik, három és felen kaptak lehetőséget, Azpilicueta, Will és Pedro mellett Fabregas is a kezdő sípszó előtt futhatott ki a pályára.

Magáról a meccsről nem sokat lehet mondani, aki látta, tudja miért, aki meg nem, nézzen meg egy összefoglalót, abban benne lesz minden. A mérkőzést kb 90%-ban uraltuk, de úgy teljesen, azt, hogy a B csapattal álltunk ki, és azért a rendszerben benne van a falióra generális, nagyjából a 40-50. perc közötti jelenethalom okozta.

Lényegében akkor jössz rá, hogy telnek az évek, amikor előkapsz egy mementót az emléktáradból, megvillantod, és a legtöbben bárgyu-bamba tekintettel néznek rád, hogy tulajdonképpen akkor most beszóltál nekik, vagy ez dícséret voltaképpen. No most, akinek volt szerencséje Win95-tel, vagy akár Win98-cal dolgozni, annak most nem mondtam semmi ismeretlent – a többieket had vigyem be kicsit a sűrűbe. Falióra generális lényegében az a haverod, akit nem látsz látsz szívesen, mégsem tudod kikerülni. Tulajdonképpen az akkori számítógépes élethez hozzá tartozott, az először csak rettegett, majd jó ismerőssé váló windows feature, akit tulajdonképpen azok, akik akkoriban rendszeresen dolgoztak számítógépen, szerintem családtaggá fogadtak: a rendszer-szintű kék-halál, aki bármikor, a legváratlanabb helyzetekben is fel tudott bukkanni, és mégsem tudtál tenni ellene semmit, csak annyit, hogy elfogadtad, üdvözölted, először talán alpári módon káromkodtál, ám mivel idővel felfedezted a tizenötmásodpercenkénti mentés csodáját, csak egy elfojtott „nem igaz, hogy már megint” szaladt ki szájad szélének szegleténél, majd a reset gomb után nyúlva kimentél főzni egy teát, a 20 perces rebootba úgyis belefért.

No most lényegében falióra generális támadta meg a Chelseat is. Hibás input volt bőven, így – akárcsak a kékhalál esetében – soha, senki nem fogja megfejteni, mi is volt ténylegesen a kiváltó ok: egyik, másik, vagy az összes együtt. Tény, hogy az első feles végére felkeményedett a Brentford játéka, amit a második félidő elején további taplósággal tetéztek, ez azonban mégse legyen már kifogás a Chelsea számára. Eleve a seniorjaink viselkedését sem érteni, Willian, meg Fabregas is dőlt-borult, ha kellett, ha nem, majd integetve üldögéltek a földön. Bizonyára egyes játékosok meccshiányossága is közrejátszott, hiába látszott az előző meccsnél jóval magabiztosabbnak JT vagy Zouma, akkor bizony erősen részt vállaltak abból, hogy a Chelsea vette át a vendégek labdanyomozó-pánikoló képességét. Kérdés továbbá, hogy a véletlen, vagy akár edzői utasítás hozta úgy, hogy ebben a szakaszban mintha Zouma és Pedro helyet cseréltek volna, de ez kétségkívül megtörtént. Azaz, hardware és software hiba is jelen volt, aztán tessék, programozók a kispadon, kapnak egy órát a megfejtésre. Mindazonáltal a kékhalál beállta nem volt teljes fagyás, melegindítással még menthető volt a dolog – most nevezzük úgy, hogy Begovics. CS saved.

Aztán, ha már a meccset letudtuk, beszéljünk a lényeges dolgokról, ami nem a hüvelygomba, hanem az, hogy alkalomadtán a jelenleg pályáralépők hogyan és mennyiben tudnák helyettesíteni a jelenleg A-ban hasító társaikat. Mondanám, hogy az egyszerűség kedvéért állítsunk fel három kategóriát: jól, valahogy és sehogy, de mivel értékítéletem szerint utóbbiba nem kell sorolni senkit, így azt mondom, nézzük azt, kinek van esélye a kerettagságra fent, és ki az, aki megmarad (egyenlőre) vésztartalék B-nek. Na ez már keményebb dió. Sajnos, nem azért, mert sokan kerülnének az első halmazba…

Kezdjük a sort máris JT-vel, a captain jóval sallangmentesebb meccset hozott le, mint legutóbb – persze a kiállításnál nem volt nehéz jobbat produkálni – ez viszont legnagyobbrészt azért jöhetett össze, mert a védekezőképességét és sebességét nem igazán tette próbára szinte egyszer sem a Brentford. Amikor meg igen, akkor elhasalt. Ezt leszámítva szépen gurigázott hátul, a nem vészes akciókat remekül, és higgadtan oldotta meg a társakkal, ámbátor eddig is tudtuk, hogy John nem a jövő, és ha őszinték akarunk lenni, akkor Conte rendszerében még csak a jelen sem. JT játékoskarrierjének a Chelseaben nagyjából vége, epizódszerepek még juthatnak neki a szezonban, de folyamatosan már csak csúnya sérüléshullám esetén fogjuk látni kezdeni.

Folytassuk a sort a másik nagy öreggel, ha már pályára lépett – Ivanoviccsal. A mimikájából, testbeszédéből is látványos volt, hogy vagy most a télen, de legkésőbb nyáron elbúcsúzik tőlünk. Hibáztatni nem lehet, a megannyi remek év után botrányos előző szezont produkált, ilyen szintű visszaesést pedig egy top csapat nem bír el. Tegnap este azért egy olyan teljesítményt kapott elő, amit már régen láttunk tőle, remek elfutás után gól, pedig alig volt 5 perce a pályán, majd egy erős 10 perc múltán pedig még egy büntetőt is kiharcolt. Ráadásul még 1-2 forintos labda is belefért neki – ez alapján a meccs alapján senki nem mondaná meg, hogy az elmúlt szezonban ez a figura volt az, aki úgy szedte le beadásaival a bábukat, minthacsak a hárompálcást lőné a búcsúban. Még a gólöröme is amolyan búcsúzós volt – nem lepődnék meg, ha kedd este előtt még várna egy hír a .com-on, hogy elszerződött.

Ugorjunk az ifjabb korosztály képviselőire, s figyelő tekintetünket máris fordítsuk zuzu irányába. A hombár testfelépítés ellenére mozgékony francia azért mindannyiunkra ráhozta a frászt úgy istenesen, úgy hiszem, mikor egy szerencsétlen földetérés után a földön maradt, az egyetlen vigasz az volt másodperc múltán, hogy nem a térdéhez kapott, hanem a csípőjét masszírozta. Neki ez határozottan egy jobb meccse volt, végre ismét látni, miért is volt már majdnem teljesjogú helye az A keretben a sérülése előtt. Erőteljes, határozott, magabiztos, és gyors: neki lesz helye Conte védelmében, ebben biztos vagyok. A Brentford ellen még azért akadt egy-két elkapkodott momentum a játékában, túlzottan is igyekezett, és mintha ráfutott volna önmagára időnként. Ha a sérülését sikerült a háta mögött tudnia, akkor ő erősítés a „nagy” keret számára.

A sort azzal az ifjú titánnal folytatnám, akiért egy kisebb valag pénzt adtunk a nyáron: Batshuayi. Sajnos az még nem dőlt el, milyen titán (az „ifjú” mellett). Egy jobbik fajta, vagy az a fajta, akivel ti tán tudtok mit kezdeni, de mi…. azt nem lehet elvenni tőle, hogy Michy rendkívül igyekezett. Ott volt mindenhol, futott, ütött, csípett, harapott, csak mutathasson valamit. Nagyrészt viszont pont ez a nagy igyekezet akadályozta meg abban, hogy valóban tudjon is mutatni valamit. Rendre rossz megoldásokat választott, s talán rajta látszott leginkább, illetve a mozgásán, hogy mennyire nincs összhangban a többiekkel. Nem jól mozgott velük, nem nyitotta meg a passzsávokat, sőt, néha bebújt a védők mögé, nem jól mozgott el, nem jelentett összjáték-lehetőséget, nem vitte el az embert a labdásról kontránál, és bár statjai miatt a whoscored a meccs emberének választotta, a játéka szemmel láthatóan még nem érett meg. Sokan szeretnénk, de jelenleg a belga még nem reális alternatívája Diegoalnak. Persze nem tudni, mit mutatna, ha Pedro mellett Kanté, Matics, Hazard és Moses robogna mellette, de egyelőre minél többet látni a játékát 90 percen keresztül, annál érthetőbb, miért jegeli őt Conte. Nem akarom elvenni tőle: potenciál az van benne, látszik, hogy nem varázsbabra fizettük ki azt a 30+ milliót, de van még min dolgoznia, hogy Conte reálisan számbavehesse, amikor a PL keretet jelöli ki a hétvégéken.

S ha már a megosztó személyiségek kerültek képbe, akkor folytassuk a katalán passzkirállyal. Fabregas relatív jó meccset tudott le ismét. Uralta és dirigálta a középpályát, átadásai pedig továbbra is élményszámba mennek, a labdáit mintha katonai lézerrel mérné be – fantasztikus. Viszont ehhez kellett az is, hogy a vendégek valamilyen okból kifolyólag úgy vélték, rá nem kell figyelni, és a labdákat többnyire senkitől sem zavartatva, a nyugalom szigetén vehette át, sokszor még gondolkodnia is volt idő az átadás előtt. Őszintén szólva ha Bats nem akar annyira bizonyítani, hogy elbarmol mindent, legalább 2 asszisztot jegyzett volna. De ez a része rendben is van, senki nem vonta kétségbe úgy vélem, hogy he wears the magic hat. Viszont… a csapat védekezése jobbára nem volt épp komoly nyomásnak kitéve (kivéve azt a szégyenletes 10 percet az első feles végén, a második elején), de az most is látszott, még egy champo középcsapat ellen is, hogy védekezésben nettó emberhátrány. Márpedig abban biztos lehet mindenki, hogy Conte a 3-4-3-ban középen még Kanté mellett sem fogja huzamosabb ideig megkockáztatni azt, hogy a védősor előtt nincs két olyan játékos, akik erőteljes védekezésre képesek. Többször olvastam már kommentmezőben is, hogy értetlenül álltok az előtt, az olasz miért nem kezdeti többször a katalánt – szerintem ez evidens, és szemmel látható. Conte pedig olasz, aki eleve véréből fakadóan picit túltolja a védekezést, másrészt a habitusából is adódik, nem véletlen, hogy a szezon elején mennyiszer hangsúlyozta, hogy milyen sok gólt kapott az előző szezonban a Chelsea, és először ezt kell rendbetenni. Ez pedig most rendben is van, a rendbenlevésnek pedig alkotóeleme az, hogy Fabregas nincs pályán.

Maradt a végére a három ifi jómadár: Chalobah, Aké és Ruben. Először a rettenetes kinézetű angol ifiről ejtenék szót. A játéka sallangmentes, letisztult, domináns. Gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a meccset, és annyira érett a játéka, hogy szerintem lassan Matics reális alternatívájaként számolhat vele Conte. Chalo minden szinten pozitív meglepetés. Aké 90 perce is igazán jól sült el, Conte valószínűleg nem bánta meg az fa meccs után sem, hogy visszahozatta a hollandot. Jó meccset hozott le wingbackként, viszont a Brentford nem igazán tette próbára az ő védekezési képességeit sem, Ápival a háta mögött meg bárki bátor ember. Maradjunk annyiban, hogy egyelőre bíztató.

S végül – és nem véletlenül hagytam a végére Rubent. Megmondom őszintén, nem tudom hova tenni. Az egyik percben fut, igyekszik, akar, küzd, aztán meg látod sétálni a pályán. Igaz, Ázár helyén kezdett, és ilyet a belgától is látunk, de még neki sem nézzük el jó szemmel – hát még Loftus-Cheeknek. Rendkívül vegyes meccse volt. Ha időnként nem lett volna olyan önző, még akár a jóba is hajlott volna a teljesítménye, így viszont abszolút megállt a közepesnél a mutató. Márpedig amíg ez így marad, nem lesz reális esélye arra, hogy a padnál közelebb kerüljön az A kerethez. Többek közt a kapufája jelezte (ami gólt érdemelt volna amúgy), hogy nem kutyaütő ám, és ha akar(ná), odaér(het)ne. A flegmaságát viszont gyorsan ki kell nőnie, mert anélkül nem fog menni. Egy jó kis all-round player lehetne, akivel több poszton is számolhatna az edzője, de amíg ilyen attitűdbéli hiányosságokkal küzd, sajnos nem lesz több egy tehetséges tartaléknál.

A Brentford számára hogy is mondjam, nem igazán találom a jó szót ide, szóval valami olyasmit akarok mondani, hogy a fiataljaink számára a Brentford olyan ellenfél, akikkel reálisan tudták felvenni a küzdelmet, a meccset viszont a két csapat közötti osztálykülönbség, a seniorok skilljei döntötték el. Willian szabadrúgása, Pedro gólja és gólpassza, gólpasszából Ivanovics gólja – és a szerb kiharcolt büntetője.

Következő állomás az Anfield, ahol egy morálisan odabaszott Klopp-gárdát kell majd végleg a földbe döngölni. Addig a hét közepéig még az tartja majd izgalomban mindannyiunkat, hogy a két ex-jugó származék sorsa mi lesz, Branislav és Begovics megy, vagy marad. Ivanovics sorsa valószínűleg hatással lesz majd Aina szezonjára is, Aké visszahívásával valószínűsíthető volt, hogy kiszórjuk kölcsönbe, viszont ha a szerb lelép, úgy vélem, Conte itt tartja majd, bár azóta Kenedyvel is bővült az opciók tárháza. A nagy csapat szervezeti rendszerét ugyan nem érinti közvetlenül, de azóta Mukhtar Alit is kiszórtuk a Vitessebe, ami viszont akár egy másik kölcsön-visszahívásnak is lehet az előszele – ebben az esetben talán Baker lehet a célpont. Aztán, majd kiderül…

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com