Nyugodt hajrá

A fájdalmas múlt keddi BL-kudarcot követően vasárnap hoztuk a kötelezőt, és különösebb izgalmak nélkül jutottunk be ismét az FA-Kupa fináléjába. Furcsa szakaszába ért ezzel az idényünk: bár még rangadók és komolyabb kihívást jelentő találkozók sora vár ránk, egyre nehezebb lesz valódi súlyt tulajdonítani a hátralévő mérkőzéseknek.

Továbbra sem egyszerű megbékélni a Real elleni párharc végkimenetelével. Egyrészt, van mire büszkének lennünk: a Bernabéuban nyújtott teljesítmény méltán követelhet majd helyet magának a klub európai történelmének legjobb 90 percei között, és bár összességében aligha hagytunk kérdést azt illetően, hogy melyik gárda az erősebb jelen pillanatban, olyan egyéni villanások okozták vesztünket, amit csak elismerni lehet. A sajgó érzést azonban nem csak a címvédés iránti ábrándok szertefoszlása okozza. Május közeledtével rendre maximális fordulatszámra kapcsolnak a csapatok, és velük együtt mi, szurkolók is – körmünket lerágva izgulhatunk jobb esetben a bajnoki versenyfutást, vagy mostanság inkább a BL-helyekért folytatott küzdelmet figyelve, emellett pedig időnként a nemzetközi sorozatok is nyújtanak extra izgalmakat. Idén más lesz a helyzet, hosszú idő – gyakorlatilag a hírhedt Mourinho-szezon – óta először komolyabb tét nélkül fog lecsorogni a hátralévő meccsek túlnyomó része.

Ha korábban nem is, decemberi formahanyatlásunk során nyilvánvalóvá vált, hogy játékerő tekintetében jelenleg a senki földjén tengődünk a bajnokságban. Az évek óta domináló City-Pool páros egyelőre még elérhetetlen, de Tuchel kinevezése óta határozottan elléptünk a top4-ért egymást alulmúlva küzdő társaságtól. A minap a The Analyst modellje is tökéletesen rávilágított a helyzetre, a hétvégi eredményeket követően számításaik szerint 97.1% eséllyel a dobogó legalsó fokán fogjuk zárni a szezont. 

Persze az sem lenne igaz, hogy semmi tétje nincs a hátralévő heteknek. Kevesebb, mint egy hónap múlva ismét összecsapunk a Wembley-ben Klopp gárdájával, addig pedig a jó forma fenntartása és a túlterhelt játékosok megfelelő menedzselése egyaránt kulcsfontosságú feladat lesz Tuchelék számára. Ezzel párhuzamosan pedig lehetőségünk adódhat kicsit előre tekinteni: bár az új tulajdonosokat övező bizonytalanság nyilvánvalóan rányomja bélyegét a nyári tervekre, a következő meccsek ideálisak lehetnek a kissé perifériára szorult csapattagok szerepeltetésére, hogy kicsit tisztább képet kapjunk a keret valódi állapotáról. Lukaku és Chalobah különösen profitálhatna néhány teljes meccsből, de igazából Mounton és Havertzen kívül a teljes támadószekciónak lenne, mit bizonyítania az átigazolási időszak előtt.

Ma viszont még komolyabb kísérletezésekre nem számíthatunk, hiszen az Arsenalt fogadjuk, akik az elmúlt három meccsen mutatott leolvadásukig a legnagyobb veszélyt jelentették harmadik helyünkre. Artetáék némi balszerencse mellett sérültjeikre is foghatják a formahanyatlást, most azonban győzelmi kényszerben érkeznek a Bridge-re, ami mindenképp a mi malmunkra hajthatja a vizet. Augusztusban még nagyon simán hoztuk el az Emiratesből a három pontot Lukaku bemutatkozó (és talán azóta is a legjobb) mérkőzésén, nem bánnánk, ha valami hasonló forgatókönyvvel tennénk keresztbe a városi rivális BL-álmainak. 

Összességében minden adott, hogy teher és eredménykényszer nélkül, az előző hét jó teljesítményeit meglovagolva egy felszabadult és remélhetőleg eredményes, sérülésektől mentes rangadót lássunk. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!