Nézőpont Kérdése: „Sokat tanultam, ezt nem fogom elfelejteni”

Igazából ez a gondolatmenet lehetne egy szezonértékelő is, majd mindenki maga eldönti minek tekinti, bennem a szombati meccs után fogalmazódott meg, hogy ki kell írnom magamból mit is gondolok. 

„Jobbak voltak nálunk fizikálisan, mentálisan és a labdával is. Így egyértelműen vereség lesz a vége. Erősebbek voltak, mint mi. Minden hangot hallani, érezni lehetett, és ezek mind a Sheffield oldaláról jöttek.” – mondta csalódottan Lampard a Pengék elleni zakó után.

Teljesen elfogadható tény a futballban, sőt a Premier League-ben is, ha egy kisebb csapat legyőzi a papíron náluk sokkal jobbakat. Ki kell mondani, ez a Sheffield United keret minőséget tekintve nemhogy nálunk szerényebb képességű, hanem Premier League szintűnek se biztosan nevezhető, és ezt nagyon jól tudja Chris Wilder edző is. Ennek ellenére simán kiharcolták a bennmaradást, ráadásul harcban vannak az Európa Liga kvalifikációs helyekért. 

Mindez azért van, mert szenvedélyesek, rendkívül egységesen, szervezetten működnek együtt, fejben rendkívül erősek. Még véletlenül sem szeretném magunkat a Sheffieldhez hasonlítani, de azért példát lehetne venni tőlük, hogy milyen sokra lehet vinni megfelelő koncentrációval és hozzáállással.

Vagy bárki szerint meglepő lenne már, hogy pontosan az ilyen gárdák ellen szenvedünk idén? De akár visszaemlékezhetünk a tavalyi szezonra is, vagy az azelőttire, persze főképp a mostani idényben szembetűnő ez. Egyszerűen lelkesedéssel és megfelelő összpontosítással el tudják tüntetni az esetleges minőségbeli különbségeket ezek a bátrabban kiálló, tulajdonképpen legfeljebb középcsapatnak nevezhető csapatok, és ha a jó kezdés megvan számukra akkor marha nehezen tudunk felpörögni. Pontosan emiatt kaptunk ki Sheffieldben is. Ők hoztak egy szinte tökéletes teljesítményt, mi pedig semmit se tudtunk csinálni. 

Valamivel muszáj azt is megmagyarázni, hogy gyakorlatilag ugyanaz a védelem (és keret), amely Sarrival a kapott gólok tekintetében a harmadik legjobb volt a ligában, hogyan tudta már most összehozni azt a negatív csúcsot, miszerint az Abramovich-érában a legtöbb gólt kaptuk 3 fordulóval a vége előtt, sőt, 1997 óta is ez a legmagasabb szám, a 35 kör alatt benyelt 49! Tegyük hozzá, kissé csalóka a tavalyi statisztika, mivel ugyanúgy kaptuk az ostoba, elkerülhető találatokat, de akkor is…

Nagy előrelépést nem várhattunk szinte ugyanattól a kerettől, ugyanattól a védelemtől, amelyből ráadásképp időközben eltűnt egy vezér. Nyugodtan lehet szidni David Luizt az Arsenalban mutatott teljesítménye miatt, de nálunk igenis vezér volt a tengelyben és szerintem(!) ő nagyon hiányzik. Legalábbis egy olyan ember mindenképpen, aki képes irányítani a védő társakat, a mentalitását tovább tudja adni a többieknek, és ez talán annyira nem lényeges dolog, de néha be meri vállalni az előre irányuló átadásokat is. Rüdigertől vártuk leginkább, hogy felnőjön ehhez a szerephez, de nehéz felé gyakorlatilag 6 hónap kihagyás után nagy elvárásokat helyezni, és ez sajnos az ő idei teljesítményén is meglátszik. 

Ebből a nézőpontból valamelyest gyengültünk hátul, hiszen David Luizból lett egy tehetséges, de rutintalan Tomorink, aki rendkívül ígéretesen indult, aztán szépen lassan eltűnt a képből, miután utolsó meccsein mutatott bizonytalanságokat, és például egy City ellen láthattuk, hogy még sajnos zavarba hozható nyomás alatt, ha nála van a labda. Ám mivel lenne jobb a nála elvileg rutinosabb, de fejben elképesztően gyenge Christensen? Sokan mondják – akik védik őt -, hogy a Barcelona elleni hibája miatt bántják.Részemről ez azért nem igaz, mert előtte se volt biztos pont hátul, annak idején a Mönchengladbachban is voltak bátortalan megoldásai keményebb együttesek ellen, de akkor természetesen még tapasztalatlan volt, így azzal jönni talán nem igazságos vele szemben. Most már 24 évesen, nem olyan kevés nemzetközi meccsel a háta mögött egyre kevésbé tolerálhatóak ezek a dolgok, legalábbis az én megítélésemben. 

Továbbra sem győzött meg, és már valószínűleg nem is fog tudni a dán.

Végül Zouma is megérdemel néhány sort, aki a nagyon súlyos térdsérülése óta szintén nem az igazi. Ő már ezelőtt is arról volt híres, hogy a lehető legegyszerűbben, mindenféle gondolkodás nélkül old meg bizonyos játékhelyzeteket, vagyis olyan, mint egy „régi vágású” belső védő. Ezek mellett posztjához képest kiemelkedő sebességgel, valamint rendkívüli súlypontemelkedéssel rendelkezett. Valamelyest nyilván még megvannak ezek a képességei, de kicsikét mintha elkoptak volna. Tőle nem várhatjuk azt sem, hogy a védelemből kulcspasszokat fog osztogatni, viszont kicsit több progresszív átadást is vállalhatna, de ez igaz a társaira is. Ezektől én el tudok tekinteni az ő esetében, szerintem ha választani kell mindenképpen akkor ő a posztriválisai közül a legjobb idén. 

Visszatérve a magyarázat keresésre, ha gondolunk a rangadóinkra, főképp a Liverpool vagy a Man City elleniekre, amik közül idáig összesen csak egyet nyertünk meg ugyan, de mezőnyben abszolút fel tudtuk velük venni a versenyt, talán-talán mondhatni, hogy minimalizálni tudtuk a hibák számát. Ám ha gondolunk például a Southampton elleni hazai vereségre, ahol a Szentek ugyanúgy indítottak, mint a Sheffield – agresszív letámadás, párharcok kikényszerítése, majd szép fokozatosan visszahúzódás saját térfélre -, akkor nagyjából tudunk következtetni valamire. Mondom még egyszer, tavaly se volt a legstabilabb védekezésünk, de azért valami oka van, hogy akkor a 3. legkevesebb gólt kaptuk, most meg negatív klub csúcsokat döntögetünk.

Ez egyértelműen koncentrációs probléma, ami sajnos edzői hiba (is). Amióta én szurkolok ennek a csapatnak, általában mindig arról volt híres, hogy a játékosoknak kell valami komoly motiváció, amitől fel tudják szántani a pályát. Ugye egy rangadóra sokkal könnyebb felpörögni, így egy kisebb csapat ellen leginkább ezért szenvedünk. Meg hát nem mindegy az sem, hogy egy zárt, masszív védekezést kell feltörnünk, vagy egy nyíltabb ellen kell játszani. Ez is egy fő probléma, hogy nagyon nehezen tudunk mit reagálni egy visszahúzódó, szervezett társaság ellen. Nekünk nem áll jól, ha 80%-ban birtokoljuk a labdát, nincs baj a rövid passzos játékkal, de ha nem tudunk minél kevesebb átadással a támadóharmadba jutni, akkor bizony gondjaink adódhatnak. Elfogyhat a türelem, egyre kevesebb ötlet marad….. Ezekkel a tényekkel nyilván ha én (vagy mi, szurkolók) tisztában vagyok, akkor az ellenfelek edzői is valószínűleg.

Hiába mondja Lamps, hogy ő se ilyen csapatot szeretne irányítani, amelyik sokáig babusgatja a labdát, de mit lehet tenni, ha senki se meri bevállalni az előre irányuló passzokat? 

Ami biztos, és ahogy a mondás tartja: jó támadósorral meccseket, jó védelemmel trófeákat lehet nyerni. Csapatépítés szempontjából érthető, hogy először a támadósorban erősítünk/erősítettünk, hiszen ide némileg egyszerűbb megfelelő embert találni, aki beleillik az elképzelésekbe. De az fix, hogy Werner és Ziyech érkezésével, és ezzel a jelenlegi védősorral nem leszünk semmi másra jók, nem várhatunk el többet, mint a top 4-be kerülést. Nagyon el kell gondolkodni kire számítunk a jelenlegi játékosok közül a jövőben, és remélhetőleg a címben idézett mondattal Lampard arra gondolt, amire szeretnék gondolni: néhányan eljátszották utolsó kártyájukat. 

Problémáink vannak középen, és problémáink vannak balhátvéd poszton is. Marcos Alonso nem tud egyszerre a védekezésre és a támadásra is koncentrálni, Emerson elég átlagosan teljesít összességében mindkét kategóriában, emiatt Azpilicuetának kell a pozíciójukban játszani, amit 2,5 szezonon keresztül világklasszis szinten hozni tudott, hogy legalább a védekezés meg legyen oldva. Így viszont Reece James kerül a jobbhátvéd posztra, akinek beadásai életveszélyesek, és már 20 évesen remekül támogatja az offenzívákat, de védekezésben még iszonyat sokat kell fejlődnie, vagyis nagyon sokkal vele sem vagyunk előrébb, viszont ez legkevésbé az ő hibája. 

Valószínűleg az ő idejük lejárt a klubnál.

És természetesen Lampardnak is még nagyon sokat kell tanulnia. Ősszel nem mert sokat változtatni az összeállításokon, holott emiatt (is) sok pontot buktunk, hogy sokszor játszottak a rossz formában lévők, bár az utóbbi években nem megszokott sérüléshullám is nehezítette a dolgát, de azóta már fejlődött ebben is és egyre jobban látszik, hogy etekintetben tudja mit csinál. Ez mindenképpen pozitívum, hogy képes a hibáiból tanulni.

Ami viszont szerintem a legfontosabb, hogy meg kell tanulnia pszichológiailag is hatni a játékosokra. Nem tudom egyszerűen megmondani mi a baj, vagy mi hiányzik, de biztos vagyok benne, hogy valamiért a koncentráció egyáltalán nem az igazi, mert idáig egy kezemen meg tudom számolni, hányszor tudtunk a mérkőzés nagy részében fejben ott lenni, és nem csúsztunk szét a második félidőre. Ahogy az se véletlen, hogy előnyből már nagyon sok pontot szalasztottunk el. 

Az út jó, nagyon sok potenciál van a csapatban, és amúgy Lampard is egy tehetséges vezetőedző, aki nem mellesleg óriási tekintéllyel rendelkezik, így valószínűleg a motiválás nem akkora nagy gond. Abban kell még nagyon sokat javulnunk, hogy ne legyünk görcsösek, ha nem az eltervezettek szerint zajlik egy adott meccs, ne kapkodjuk el az akciókat, a hátsó alakzatból szerintem meg ennyi a maximum kihozható, ezekkel a játékosokkal. Sajnos ki kell jelentenünk, nem tudnak embert fogni és valaki állandóan lemarad egy kapott gólunk előtt az emberéről.  Valószínűleg kommunikáció is hiányzik, nincs meg az egymást támogatás, az összhang, amit Lampard is elismert. Pedig jelenleg az egyik legkönnyebb dolog lenne ez, szurkolók nélkül… 

Remek tanulószezon, amit jól kell kezelnünk, építkeznünk kell belőle, én legalábbis így fogom fel, de természetesen borzasztóan frusztráló egy szombatihoz hasonló vereség, ami nélkül valószínűleg ez a „néhány” szösszenet nem készült volna el, vagy legalábbis nem most, nem így… Most már csak egy feladatunk van: ki kell harcolni a BL-be kerülést, amitől többet jelenleg nem várhatunk a srácoktól! Ha ez megvan, már foglalkozhatunk az FA-kupával, ami a cseresznye lenne a tejszínhab tetején.