Blog bejegyzés

Nézőpont Kérdése: Ellentétes célok

Frank Lampard első győzelmére készül Chris Wilder csapata ellen, valamint most már hosszúra elnyúló veretlenségi szériánkat szeretnénk folytatni, ahogy Mendy is lehúzná ismét a rolót kapujában. Ám az ellenfél tavaly kétszer is megviccelt minket, és idei első diadalukra készülnek, valószínűleg elég elszántan harcolva ezért. Kis kedvcsináló, vagy valami olyasmi következik…

A futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Legutóbbi válogatott szünet előtt ment a Lampardoutozás egyre több ember részéről, Lampard alkalmatlannak titulálása. Jogosan is meg nem is. Ez egy másik téma, tavaly rengeteget beszéltünk már a védekezésbeli problémáinkról.

Egy Southampton elleni csúnya és abszolút frusztráló pontvesztés kellett egy komolyabb elhatározáshoz. Ahhoz az elhatározáshoz, hogy most már itt lenne az ideje valamiféle egyensúlyt találni a csapat játékában, védekezés és támadás között. Azt idén is bizonyítottuk már, hogy támadni tudunk, de ez nem elég a hosszútávú célokhoz. Mindennek az alapja a stabil védekezés.

A Soton után következett a két erősebb ellenfél, a Sevilla és a Manchester United, akik ellen Lampard elsősorban a biztonságra törekedett, meg is lett az eredménye: két 0-0-s döntetlen. Nem mondhatni, hogy brillíroztunk, de legalább jól működött a védekezés. Két kapott gól nélküli mérkőzés, mely önbizalomépítő lett a védőinknek, hisz azóta már összesen 5 kapott gól nélküli ütközetet hoztunk le zsinórban, amire 10 éve nem volt példa. 

De tulajdonképpen mi történt? A legfontosabb változás a kapuban történt, teljesítményét tekintve az árát nem igazán törlesztő Kepa helyére a Cech-felfedezett Mendy került, aki lazaságával és teljesen egyszerű stílusával, no meg remek védéseinek köszönhetően egyelőre megkérdőjelezhetetlenül helyet követelt magának a kapuban. Magáért beszél a 7 meccsen elért 6 clean sheet, és a 90% feletti(!!) védési hatékonyság. 

Fontos megemlíteni a két középhátvéd, Zouma és Thiago Silva kapcsolatát, akik tökéletesen kiegészítik egymást, könnyedén tudnak Mendyt is bevonva kommunikálni egymással, illetve szélsőhátvédeink egyre parádésabb formáját. Nem, itt nem Alonsóra, vagy Emersonra gondoltam! 

Mendy és a verőlegények.

Elindultunk végre a fejlődés útján azon az ösvényen is, amely eddig a legproblémásabb volt.

A kíváló sorozatot a Sheffield United ellen szeretnénk folytatni, hazai pályán. A tavalyi meglepetéscsapat, amely talán a liga legszervezettebb csapatjátékát rakta le az asztalra az idény jelentős részében, mindezt lesajnált, minőségben alacsony szintűnek tartott játékosokkal, akik többnyire egyébként britek. 

Mindenki tuti kiesőnek titulálta őket, ehhez képest végig harcban voltak az Európa Liga helyezés eléréséért, mondhatni elég simán végeztek a tabella első felében. 

Chris Wilder már évek óta a 3-5-2 mellett teszi le a voksát, amelyben a játékosok nagy munkabírására nagy szükség van. Elég említeni a két szélső középhátvédet (Basham és O’Connell), akiknek támadásépítésben is nagy szerepük van, hisz nyugodtan előre merészkedhetnek az ellenfél támadó harmadába, hogy segítsék az összjátékokat, területet nyissanak a szárnyvédőknek, vagy esetleg érkezhessenek a beadásokra, amire a Blades szintén erőteljesen épít. Mi sem mutatja jobban a két említett úriember kulcsszerepét, hogy a legutóbbi idényben mindkét játékos megtalálható volt a liga top 10-es listájában, a legtöbb kilométert megtett labdarúgói között. Szintén benne van ebben a felsorolásban a védelem előtti söprögető Oliver Norwood is egyéb iránt… 

Szintén nagyon sokat számított a keret összeszokottsága, ami nagyon kellett ahhoz, hogy a csapatvédekezés működjön, a labda iránya felé tolódásos filozófiájuk szinte végig pazarul funkcionált. Talán pont a tavaszi sheffieldi vereségünk volt az, amit a legfrusztrálóbb volt látni, hisz az ellenfél tökéletes focit produkált, fingásnyi esélyt sem adva nekünk. Minden erényüket bemutatták ellenünk.

Ám a mostani bajnokságra már ez a varázs nem igazán van meg. Idén fontos kulcsembereik nem bevethetőek ilyen-olyan okokból, akár egyszerre többen, akár külön-külön, akiknek hiányát nem bírja el se a csapat, se a jól felépített taktikájuk. A tavalyi szezont egész jól átvészelték komolyabb sérüléshullám nélkül, ami elég sokat segített a számukra remek helyezés elérésében. Fontos hiányzóknál például John Egan korábbi 2 meccses eltiltására, O’Connell és Fleck sérülésére, vagy Basham formaingadozására gondoltam. Utóbbi esetében a jelenlét azért legalább megvan, csak a teljesítmény annyira nem.

Nem jönnek az eredmények, olyannyira nem, hogy nem tudnak győzelmet felmutatni a jelenlegi kiírásban, és a mindössze 3 szerzett találat sem nevezhető acélosnak, viszont a bekapott 10 nem annyira rossz, ami azért azt mutatja, hogy a védekezésük nem sokat romlott – ha romlott -, a probléma nem feltétlen itt keresendő. Ám fontos adat, hogy a 3 góljukból egyet-egyet szereztek az Arsenal és a Liverpool vendégeként, mindkét csapat rendesen meg is szenvedett ellenük, ahogyan legutóbb a Man City is a Bramall Lane-en. 

Most is kemény ellenfélnek ígérkezik a Sheffield, nem szabad őket alábecsülni, a tabella még ilyenkor nagyon csalóka, és csak apró dolgokat mutat meg a képességekről. Most úgy tűnik elkaptuk a fonalat, alakul a balansz a taktikánkban, nem pont a Blades ellen kéne letérni a jó útról, hiába jelenthetnek veszélyt. Viszont általában a sebzett vad a legveszélyesebb…

Zárásképp nézzük a két gárda hiányzóit. Nálunk Havertz sajnos ugye vírusfertőzött még mindig, Gilmour felépülőben, de még játékra alkalmatlan, ami szintén tökéletesen igaz Pulisicre is, őket biztosan nem fogjuk látni a pályán, ahogy a túloldalon már említett O’Connellt és Flecket sem, Mousset is sérüléssel küzd, az általunk kölcsönadott, és magának egyre jelentősebb szerepet kiharcoló Ethan Ampadu pedig pont emiatt nem lesz hadra fogható a Premier League szabályai szerint.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com