Nézőpont Kérdése: Csatárnak lenni…

Csatárnak lenni nem egyszerű dolog. Ő van a hadsereg legelején, neki kell vágni a találatokat, neki kell ikonná válni. Most kikkel számolhatunk itt? Egyáltalán számolhatunk velük? 

Valahol mindig, mindent el kell kezdeni, sok esetben ez a legnehezebb. Arra visszaemlékezni, hogy mikor kezdtem el szurkolni a Chelseanek, és hogy miért, talán nem tartozik ebbe a kategóriába. Nálam nem. Erre azt is válaszolhatnám, hogy a Mourinho-féle gárdát nehéz volt nem szeretni, nem hazudnék vele. Volt szív, szenvedély, és hát eredmények is, győzelmek, ami nem csak a portugál mester, hanem számomra is elsődleges szempont a futballban. Sose szerettem „csoportosítani” semmit és senkit, nem szeretek arról se beszélni, hogy például ki a legjobb barátom, kit utálok a legjobban, ki jelenleg a kedvenc focistám, vagy edzőm… De ha azt mondanám, hogy gyerekkoromban nekem nem volt egy ideálom, egy óriási kedvencem, akkor nem mondanék igazat. Általában minden kölyök egy támadó poszton játszót választ magának favoritnak, mert ugye nekik kell betalálni az ellenfelek kapujába. Nekem Didier Drogba volt a valaki, aki miatt igazán megszerettem a Chelseat, a sportágat egyáltalán. A nagybetűs CSATÁR!

Ész, erő, és az oly szent akarat… Az extra fejelési tudása, rúgótechnikája, fizikai ereje, állóképessége… Tényleg nem tudok már mit írni, egyszerűen elfogynak a pozitív jelzők, amit nyugodtan rá lehetett akasztani. Mindennel rendelkezett, amivel egy csatár rendelkezhet. Másoknak Lampard, nekem Drogba a tökéletes játékos, nem tudok ezzel mit tenni. Egy igazi vezér volt az attitűdje miatt, volt tekintélye a fiatalabbak körében, és biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi keretnek is óriási erőssége lehetne, bármilyen formában! Na jó, 41 évesen már játékosként nem biztos, de ki tudja :)!? Talán el lehetne ezen gondolkodni, kedves Chelsea FC vezetőség…

Összesen 381 mérkőzés, 164 gól, 86 gólpassz. Számtalan nagyon fontos találat rangadókon, nagy téttel bíró ütközeteken. Joggal vártuk tőle, hogy jelentse ő a különbséget a mi javunkra az ellenfél ellen. Mert az ellenfelek tartottak tőle, a mentalitásától, a kvalitásaitól. Az Arsenal játékosai mennyire szerették! 15 meccs, 13 gól, 4 assziszt az Ágyúsoknak. Újabb tiszteletreméltó statisztika!

Drogba sajnos már a múlt, nem lesz fiatalabb, de ha valakit meg lehetne fiatalítani és még egyszer nem öregedne meg, biztos, hogy ővele tenném ezt meg. Labdarúgó nekem nem nőtt annyira a szívemhez, mint az elefántcsontparti, nem is valószínű, hogy fog annyira. Így az én megítélésemben ő a mérce, hogy milyennek kell lenni, hova kell eljutni. Remélhetőleg az ifiben pallérozódó fiatalok is így gondolják, és eszerint dolgoznak.

Didier után olyan nevek fordultak meg a csapatnál, mint Samuel Eto’o, Fernando Torres… Rúgtak néhány gólt, de az elvárásoknak nem tudtak megfelelni. Talán egyetlen embernek sikerült, akit úgy hívnak: Diego Costa.

Diego Costa egy megosztó figurája a futballnak. Talán a legmegosztóbb az aktívok közül.. A mi szurkolóink körében is volt/van, aki mai napig nagyon kedveli, de van, aki gyűlöli. Hogy miért? Mert néha túlságosan alattomos, túlzottan kemény stílusa van, és egyáltalán nem riad vissza senkivel szemben se a balhétól.

Engem abszolút megvett, és talán Drogba után őt mondanám annak a személynek, aki a futballt tekintve az én szívemhez a legközelebb áll. Nem azért, mert balhés, hanem a mentalitása miatt. Az állandó győzni akarása miatt, és hogy bármit megtenne ezért.

Teljesítményben is ő közelítette meg leginkább Didiert, de túlszárnyalni neki se sikerült. Ha sokkal jobban a játékra koncentrál, talán át tudott volna lendülni a hullámvölgyein, és nem csak „fél szezonokban” rugdalta volna a gólokat. Viszont így is tudott 52 gólt vágni 89 bajnokin, ami elég imponáló adat.

Kikből tud választani jelenleg Lampard? Giroud, Abraham és Batshuayi. Tőlük várja mindenki leginkább a gólokat. Az, hogy jogosan várható tőlük a jó statisztika, már egy másik kérdés. Ugyanis nem mindegy, hogy egy olyan csatártól várod, akiben tényleg benne van az a plusz, az a klasszis kvalitás, vagy olyanoktól, akik küzdeni ugyan küzdenek, de nem nevezhetőek klasszisnak. Vagy bárki is el tudja képzelni, hogy egy gyerek, aki most barátkozik a focival, és néz pár Chelsea meccset, annak bármelyik mostani csatárunk a példaképévé tud válni? Szerintem ez abszurd, aztán simán tévedhetek.

Nem azt mondom, hogy rossz játékosok, de komoly célokra képességek alapján nem biztos, hogy bármelyiküket is állandó kezdőként szerepeltetném. Az is lehet, hogy a probléma velem és az elvárásaimmal van, mert magasra helyezem a lécet.

Sőt, még azt sem állítom, hogy nem szimpatikus játékosok. Ott van Giroud.. Hiába az Arsenaltól került hozzánk, az egyik legnagyobb riválisunktól, mégis profi módon, nagy szívvel teszi a dolgát. Fizikai ereje brutális, a védőkkel való birkózáshoz, rá felpasszolt labdák megtartására, megjátszására abszolút alkalmas, ezek a mai futballban fontos taktikai elemek is lehetnek. Ez viszont nagyon fárasztó is tud lenni, a kapunak gyakorlatilag folyamatosan háttal állva játszani nem egyszerű, emiatt én nagyon tisztelem az ilyen típusú támadókat. Pontosan evégett nehéz várni még a találatokat is tőle, nekem ez Giroud-val a problémám. Ja, és itt halkan megjegyezném, hogy a bajnokságban nálunk még nem szórja a gólokat, de az eddigi 14 nemzetközi porondon pályára lépése alkalmával szerzett 12 gól félelmetes adat. Ezt azért belátom.

Tammy Abraham. Hűha! Nagy ígéret, az biztos, ráadásul angol és saját nevelés. Talán emiatt az az óriási elfogultság, ami őt most körülveszi a szurkolók körében. Mert teljesítményben egyelőre nagyon elmarad a jótól. A labdák elpattannak tőle, párharcokat simán elveszti, helyzetbe nem kerül, elsősorban mert nem lehet megtalálni, vagyis a mozgása és a helyezkedése sem az igazi. Értem én, Championship, kevés híján 30 gól, ez gyönyörű, tényleg. De ez már egy másik szint. Egy komolyabb, ahol még többet kell mutatni. Itt már van nyomás is a vállán, és mintha ezt érezné is. Igazából 21 évesen ez normális is még, csak lassan ideje lenne szintet lépni. Örökké nem mondhatjuk, hogy ígéretes tehetség, még lehet belőle valami. Egyelőre még nem áll készen, kevés amit mutat. Nem hozzáállásban, hanem teljesítményben. Lampard viszont valamiért favorizálja. Talán azért, amit fentebb említettem.

Batshuayi valóban Abraham miatt nem játszik. Számomra ez egy felháborító dolog. Szerintem a felkészülési időszak egyik legjobb játékosa volt, abszolút bizonyította, hogy megérdemli az esélyt, erre a 3 eddigi tétmeccsen kétszer a keretben se volt. Mégis mit ronthatott el? Lőtte a gólokat, talán nem annyit, mint amennyit a helyzetei ígértek volna, de ő legalább eljutott odáig. Jól játszotta meg a labdákat, látszott rajta a tűz, a bizonyítási vágy. Mi kell még?

Egy nagyon erős, jól lövő, gólérzékeny játékos, aki úgy gondolom a PL-ben is megállta már a helyét. A lehetőségeihez mérten! Idáig nálunk rendszeresen csereként kellett, hogy bizonyítson, és nem volt adós a gólokkal, tavasszal a Crystal Palaceban is 11 fellépésen 5 találat elég jónak számít. Persze a Palace más célokért küzd, más játékstílusban játszik, ezt is érdemes nem elfelejteni. De ettől még az esélyre rászolgált már, eljött az idő, hogy végre valaki erre rájöjjön! Hahó Lampsy, ébresztő!!

Gondos most is nálunk a center poszt, de talán ebből is lehetne kihozni valamit. Van egy feltörekvő fiatal, aki nagyon akar bizonyítani (még ha sokat is kell fejlődnie), egy stabil teljesítményt hozni képes, de nem kimondott gólvágó, illetve egy kiszámíthatatlan, adottságai alapján bármire képes támadó. Nem Drogba, de akár lehetne hozzá hasonló is. Akár…

Talán majd egyszer valaki…