Blog bejegyzés

Nézőpont Kérdése: Az elpazarolt tehetség; a legjobban fizetett játékosunk helyzete

Két klasszis középpályás, két különböző játékstílus, mégsem férhetnek el egymás mellett, mert egyikük elveszi a másiktól azt a pozíciót, ahol a leginkább alkalmazható lenne. Fókuszban N’Golo Kanté, mert ennek leginkább Ő issza meg a levét. Valóban ekkora luxushelyzetben lennénk, hogy elfecsérelhetjük posztját tekintve a világ legjobbjának képességeit?

 

Tavaly nyári bemutatkozó sajtótájékoztatóján a Chelsea újdonsült vezetőedzőjeként, Frank Lampard megkapta azt a kérdést, hogy tudja-e már hol fogja játszatni N’Golo Kantét. Ő nevetett egyet és azt mondta: igen.

A következtetés mindenki számára egyértelmű és teljesen ugyanolyan döntés született, mint amit Maurizio Sarri hozott meg: a fáradhatatlan francia a középpálya jobb oldali félterületén kap szerepet, azzal az utasítással, hogy menjen nyugodtan előre a támadásokkal, fusson be a büntetőterületre, amikor erre lehetősége adódik.

Kanté idei szezonja sérülésekkel tarkított, így szerepe a Lampard-érában nem tökéletesen meghatározható, viszont hatékonysága a játékrendszerünkben lesz a jövőre nézve az egyik legfontosabb kérdés klubunk számára, amikor végre a futball folytatódhat.

A legérdekesebb dolog Sarri és Lampard döntésében, hogy olyan szerepkörben számítanak rá – természetesen Sarri esetében ez múltidő -, ami teljesen eltér attól, amivel ő globálisan hírnevet szerzett magának. Világbajnokságot nyert Franciaországgal, aztán Leicesterrel, majd a következő évben velünk is bajnoki címet ünnepelhetett, amikor két középpályásos rendszerben játszhatott, felelve az ellenfél offenzíváinak megakasztásáért. 

Sarrinál – valamint most Lampardnál is – leginkább a 4-3-3-as formációban játszottunk, bár az idei szezonban több fiatal akadémiai növendék is pályára léphetett. Kanté szerepének megváltozása így nem tűnhet annyira drasztikusnak, de a bizonyítékok arra utalnak, hogy ez a hatékonyságát a pályán tompította. 

Márciusban betöltötte a 29-et, ebben az idényben többször volt sérült, mint korábban bármikor, szerződéséből még van hátra 3 év, és a keretben ő a legjobban fizetett játékos. Kanté karrierje nálunk kulcsponthoz ért. Mind a klubnak, mind a franciának meg kell találnia az arany középutat a folytatást illetően. 

NÉZZÜK A TÉNYEKET

Az idei idényben Lampard az eddig eltelt 29 Premier League forduló alatt 15-ször küldte pályára csapatát a 4-3-3-as hadrendben, emellett alkalmazta még a 4-2-3-1-et, valamint a 3-4-3-at (vagy 3-4-2-1, ha szőrszálhasogatók akarunk lenni), amik ugye két középpályásos formációk. Kanté összesen 18 bajnokin léphetett pályára – 9 alkalommal 4-3-3-ban, 9-szer pedig valamelyik elöbb említett másik két alakzatban.

Ez reális mintát ad nekünk, hogy egyéb számokat vigyünk a teljesítményébe, amivel kicsit szembe lehet menni a szurkolók és a média véleményével. 

Kanté labda nélküli képességei, amik a legismertebbek, szóval kezdjük itt.  Figyelembe véve, hogy hány szerelést, megelőző szerelést és labdaszerzést tud bemutatni leátlagolva az ellenfelek 1000. labdaérintésre, megfelelő index alakul ki arról, hogy mennyire is aktív védekezésben. Minden mérőszám a táblázatban labdabirtokláshoz igazított (poss.adj.), ami kiszámolja a védekezési mutatók gyakoriságát az ellenfél minden 1000. labdaérintésére. Láthatjuk, amikor a két középpályásos rendszerben játszik, sokkal elfoglaltabb. 

Eggyel kevesebb ember a pálya közepén mindenkinek több munkát jelent. Ez az eredmény talán nem a legmeglepőbb, de annak összefüggésében, hogy Mateo Kovacic és Jorginho hogyan teljesítenek a 3 középpályásos rendszerben, N’Golo Kanté nélkül is megvan oldva a védekezés. 

Amit itt látunk, az az, hogy hármójuk közül Kanté hajtotta végre a legkevesebb szerelést az ellenfél minden 1000 érintésére levetítve, Jorginho pedig a legtöbb labdaszerzést mutatta be. Ha megnézzük ezek az akciók hol történtek, kicsit más történetet kapunk: Kanté a jobb oldalon többször tűnik fel az ellenfél térfelén, amikor két középpályással játszunk, de fedezi a pálya bal szárnyát akkor is, amikor ő a harmadik középpályás. 

 

Kanté védekezési térképe, hogy a pálya melyik pontján hajtott végre labdaszerzést, vagy esetleg szerelést.

 

A középpályán lévő három ember elegendő ahhoz, hogy elfojtsák az ellenfelek támadásait, valaki olyan fizikai képességgel rendelkező játékos használásával, akivel Kanté szerepeltetése már túlzónak számít. 

A Lampard-érában átlagosan 57,4%-ban birtokoljuk a labdát, és a középpályára nagy szükség van a védekezésben is, de az elsődleges funkció a támadások támogatása. Ezért a labda megtartása és gyors előre juttatása – néha azért a gólszerzés is – az elsődleges elvárások Frankie rendszerében. 

A középpályás opcióink kissé szegényesek a gólok tekintetében. Jorginho (4 gól de 3 büntetőből), Kanté (3) és Kovacic (1) is jegyeznek találatot a Premier Leagueben, de összességében keveset. 

Ross Barkley a limitált játékperceivel majdhogynem a legjobb számokat produkálta posztriválisai közül, 90 perces átlagon tekintve xG (várható gólok) száma 0,33, és majdnem 4 lövéssel kísérletezik. Mason Mount előrébb szerepel nála a hierarchia rangsorban, 6 góljával ő is a legeredményesebb középpályásunk, de ő többször játszott szélső támadót is. 

 

Offenzív mutatók a középpályásainktól, 4-3-3-ban játszva

Lehet, hogy gólok tekintetében nem vagyunk elég hatékonyak támadásban ezen a poszton, de az elmúlt szezonokban most már kevés csapat van, aki a pálya ezen területéről szállítaná a találatokat. 

Amelyik gárda a 4-3-3-at használja, általában annak a legfontosabb, hogy az utolsó harmadban három támadó tudja ostromolni az ellenfél kapuját és nekik kell termelni a gólokat. A Liverpool és rendkívül kíméletlen triója, Mané, Firmino valamint Salah erre tökéletes példák. 

Tekintve azokat a csapatokat, amelyek az elmúlt 3 szezonban legalább 10 meccset játszottak ebben a szerkezetben, Lampard középpályája az ötödik helyet foglalja a képzeletbeli „xG tabellán”. Itt Pep Guardiola 3 idénybeli Manchester Cityje előz meg minket, valamint a 2017/18-as kiírásból a Manchester United, elsősorban Mourinho titkos fegyverének, Marouane Fellaininek köszönhetően. Gondolom én…. 

Helyzet kialakitás terén nem áll rosszul a középpályás sorunk, de minden bizonnyal ez a maximum, ami az itt rendelkezésre álló játékosainkból kihozható. Talán inkább arra kellene törekednünk, hogy a támadóink több gólt tudjanak szerezni. 

Willian sose volt kifejezetten gólvágó típus, ráadásul nyáron 32 éves lesz és a szerződése is lejár, ahogy Pedrónak is. Christian Pulisic ígéretesnek tűnik, de sokat volt sérült. És ugyan nyáron csatlakozik hozzánk Hakim Ziyech, akivel jelentősen javulhatnak az offenzív statisztikáink elől, de még szükséges lenne igazolni ide. 

Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a gólokat a támadóinktól kell várni, akkor nézzük meg azt, hogy a középső harmadból hányszor tudják továbbítani feléjük a labdát. Ezen a téren ismét Kantét vegyük figyelembe, akinek számai jelentősen különböznek – és egyben el is maradnak – akkor, ha 3 középpályásos rendszerben játszik, vagy ha eredeti, számára komfortosabb helyén, a dupla tengelyesben. 

 

N’Golo passzmutatói. Tökéletesen látható a differencia. 

Ennek a visszaesésnek egy egyszerű oka van: minél több ember szerepel a középső tengelyen, annál kevesebb labdaérintése van Kanténak. 90 perces átlagon 64-szer ér labdába, ha 3 középpályás játszik, 88 pedig, ha csak kettő. 

Valószínűleg taktikai utasítás az edzőtől, hogy maradjon a saját félterületén, ezt a különbséget láthatjuk is ezen a hőtérképen, ami a két formációban játszva megmutatja, melyikben mikor, melyik területen ért legtöbbször labdába a meccsein. Láthatjuk, hogy a középső trió egyik tagjaként sokkal több érintése van a jobb oldalra kihúzódva, amire ugye Kanténak figyelnie kell ilyenkor.

 

Labdaérintési térkép

Úgy tűnik, Kovacic és Jorginho képesek ketten megoldani a labdák elosztogatását (természetesen a társaknak), az alábbi táblázat mutatói a passzolási képességeikre azt hiszem jól rávilágítanak. Ezek a számok talán azt is alátámasztják, hogy Jorginho nem több, mint egy osztogató ember. 

Mind Kovacic, mind pedig Jorginho remek passzoló ember, akik közül ha az egyik játszik is a háromemberes középpályán, akkor is elegendő progresszív átadással fogunk rendelkezni egy meccsen. 

Kovacic és Jorginho mellett játszva Kanté lehetőségei teljes mértékben csökkennek, hogy megmutassa romboló képességeit. Ugyanakkor az a várakozás, hogy megnövelje a támadásokat segítő passzai számát, az talán túlzottan is optimista elvárás vele szemben. 

 

MI LEHET A MEGOLDÁS? 

A legnyilvánvalóbb lehetőség az, ha Lampard nem N’Golo köré építi a rendszerét, hisz a tények azt mutatják, hogy többlet van a középpályán, és nem is állunk rosszul. A versenyhelyzetet még inkább meg fogja növelni Loftus-Cheek visszatérése, akinek progresszív, és gólszerző képességei ismertek, bár nem tudjuk milyen állapotban tér vissza hosszú sérülése után. 

Ahogy azt sem tudjuk, hogy a koronavírus világjárvány milyen hatással lesz az átigazolási ablakra, bár sokan azt várják, hogy ez most “vevői piac” lesz. Ha a nagy klubok és a ligák közös lobbizásának köszönhetően az UEFA felfüggeszti, vagy enyhíti a Pénzügyi Fair Play szabályait erre az időszakra, az a gazdag befektetők számára – beleértve minket is – nagy előnyt jelenthet.

Mindezeket ismerve logikus lépés lenne Kanté eladása? Könnyen lehet, hogy 29 évesen a pályája csúcsán már túl van, idén rengeteget volt sérült, a mérkőzések 50%-át kihagyta, és állítólag a Paris Saint-Germain, valamint a Real Madrid is tárt karokkal várná. Nem tudhatjuk…

Valószínűleg nagy szükségünk nincsen plusz pénzre, de egy hatalmas átigazolási összeg a franciáért sokkal rugalmasabb helyzetet teremtene a klub számára a keret újjáépítésében, hogy kialakuljon egy dinamikus, fiatal mag, ami köré igazolni lehetne. A Liverpool hasonló stratégiát alkalmazott az elmúlt két évben, 2018 januárjában óriási pénzért adták el a Barcelonának Coutinhót, és ezt ki is használták. 

Egy másik, picit valószínűtlenebb megoldás egy új (de mégsem annyira új) poszton játszatása lenne. Kanté a pályafutása korai szakaszában ugyanis jobbhátvédként játszott, így ha itt játszana, akkor Azpilicueta átkerülhetne a bal oldalra, aki védekezésben sokkal erősebb, mint Marcos Alonso vagy Emerson. Reece James számára tökéletes rivális lenne, nemde!?

Vagy eladhatjuk Jorginhót. Ő érte olasz források szerint a Juventus a legaktívabb udvarló, de biztosan nem kaphatnánk annyit érte, mint a kis franciáért. Kevesebb játékrendszerbe illeszthető be, a miénkbe pont lenne helye, de nagyon máshol nem használható. Használható, csak nem elég hasznos, nem elég sokoldalú, így felesleges. Én se válnék meg tőle szívesen, de inkább tőle, mint a világ legjobb védekező középpályásától. Így N’Golo visszakerülhetne számára komfortos helyére, Kovacic pedig bizonyítottan is képes szétszórogatni a labdákat, nem szükséges ehhez mellé még egy másik ember. 

Nagyon nehéz döntés előtt áll Lampard és a vezetőség, de ideje meghozni a voksát, mert ha erre nem lesz képes, azzal csak árthat a csapatunknak.

A cikk megírásában nagy segítségemre volt a nagyszerű The Athletic, ahonnan származnak a statisztikai mutatók is. 

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com