Nagy lépésben bízva

Ma este kilenckor jön az EL csoportkörének harmadik mérkőzése, amelyen a fehérorosz BATE lesz a vendégünk. A találkozónak egyértelműen csapatunk az esélyese, de ne feledjük, az eddigi produkciónk azért kevés ahhoz, hogy megingassuk az ellenfelek önbizalmát. Persze reméljük, kijön végre a lépés és egy gólgazdag, magabiztos győzelmet láthatunk a fiúktól. Kedvcsináló alább.

Bár a MOL Vidi elleni hazait úgy vezettük föl, mint a legsimább meccsünk a hatból, végül a vártnál sokkal jobban megizzadtunk és a többgólos gálagyőzelem helyett be kellett érnünk egy olyan vékony sikerrel, ahol némi balszerencsével még pontokat is bukhattunk volna. Tartalékos csapatunk a lazázós foci közepette sorra pazarolta a helyzeteit, miközben a magyar bajnok szervezetten védekezett és egyre életképesebb kontrákat kezdett el vezetni. Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy már a kulcsembereinket is hozni kellett, sőt, velük sem volt egyszerű megtörni a gólcsendet. Végül onnan jött a segítség, ahonnan legkevésbé vártuk: Morata mentette meg a Chelsea-t a komoly blamától.

Legutóbbi meccsünk a vártnál nehezebbre sikeredett

Az egyik konklúzió az volt, hogy nincs elég kraft a hátországban, vagyis van némi szakadék a gálakezdő tagjai és a helyetteseik között, ami nyilván még nagyobb óvatosságra inti Sarrit a rotációval kapcsolatban. A másik pedig az, hogy – és ez azóta is csak erősödött – kezdjük riasztóan rossz arányban értékesíteni a ziccereket: beszédes, hogy hiába van annyi pontunk, mint a másik három csoportellenfelünknek összesen, egyedül a még gólképtelen MOL Vidinél lőttünk többet.

Hozzánk hasonlóan a BATE is 4-3-3-at játszik, csak ők főleg fehérorosz futballistákkal teszik ugyanezt. Tagja a csapatnak – igaz, már csak peremember – az a 37 éves Alexandr Hleb, aki hazája egyetlen nemzetközi szinten is befutott játékosaként fénykorában megfordult három topligában is (olyan klubokban, mint például a Stuttgart, az Arsenal vagy a Barcelona). Nyilván jutalomjáték lenne számára, ha annyi év után ismét pályára léphetne a Stamford Bridge-en, bár erre inkább lefutott eredmény esetén lesz sansz. Hleben kívül még a finn Touminen, valamint a fehérorosz Filipenko neve érdemel külön említést, ők azok ugyanis, akik eddig betaláltak a sárga-kékek színeiben (a PAOK ellen egy öngóllal szépítettek).

Hétvégén a hosszabbításban tudtuk elkerülni az első (hazai) vereséget

Így, hogy a bajnokságban döcög a szekér, továbbra sem látom indokoltnak a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékű energia befektetését, azonban szeretném hinni, hogy pár kulcsember pihentetése még nem vágja haza a győzelmi reményeinket. A BATE eddig legyőzte idegenben a nála gyengébbnek taksált MOL Vidit, majd odahaza zakózott a második kalapos PAOK ellen, vagyis ez idáig igazolták a papírformát. Ezek tükrében ki kell, hogy jöjjön ma is a különbség. Ráadásul, ha a görögök és mi is hozzuk a kötelezőt, akkor mindenki az előzetesen várt helyére kerülhet, ami esetünkben azt jelentené, hogy fél lábbal már továbbjutnánk.

Látható tehát, hogy nagyot léphetnénk előre egy újabb győzelemmel, még ha nem is jelentene katarzist az újabb három pont. Fontos lenne, hogy végre kinyíljon a gólcsap ebben a sorozatban is, hiszen az egy-nullákkal való vergődés közel annyira kellemetlen, mintha hullajtanánk a pontokat. Itt még nem lenne túl nagy megerőltetés egy jó, gólgazdag meccset összehozni, legalábbis az esély inkább itt van erre, mint idegenben vagy a szívós PAOK ellen, úgyhogy hajrá! Továbbra is Blue Is The Colour!