Blog bejegyzés

Mindeközben a ködös Albionban

A jubileumi 359. posztunkban itt a taccson egy Chelsea-rekord beállításáról írhatok nektek, ami több vonatkozásban is nagy szó, de legfőképp annak tükrében, milyen mélyről indultunk el a szezon elején. Conte rulez.

Csak ne kellene ilyen rémszar meccsről írni mindezt. Valahogy azt várná az ember, mert azt diktálná a józan ész, hogy egy ilyen esemény adhat egy akkora plusz lökést a csapatnak, hogy méltóképp húzza be a hétre kijelölt meccset, de nem. Igen, igaz, hogy kell a jó

Megállíthatatlan. Há’persze lapokkal még ő sem az.

meneteléshez a nagy győzelmek mellett az utóbbi időben megszokássá váló, ma is leképzett szűk, halovány mestermű, de jó lenne már végre ismét egy combosabb nyerést bemutatni a füvön.

Ha akarnék valami angol nyelvű alcímet adni a posztnak, akkor az tuti Tiesto mintájára a lethal industry lenne (vagy 04/05 mintájára). 1 lőtt gól, 0 kapott, game over. 43 pontunkkal a csúcson csücsülve várjuk, hogy holnap (ma) a resztli önnönmagát aprítsa széjjel, még kellemesebbé téve az év végét a Chelsea szurkolók számára.

Már csak azért is, mert a saját meccseinkben egyre kevésbé találni pozitívumot, a győzelmeket leszámítva természetesen. Nem kell félreérteni, nincs nekem bajom azzal, ahogyan az utóbbi időben a meccseinket nyerjük, dehogy. Csak fura, hogy míg a manchesteri, plusz a kisebb liverpooli csapatokat kivégeztük, addig az aprónép számára már alig maradt kraft.

Amit ma megtudtunk az első 35 percben, nem hatott nagy újdonság erejével, márpedig az, hogy rettenetesen gyengék vagyunk rögzítettből, hogy a háromvédős rendszer a hátrányai még egy CP számára is könnyen felismerhetőek, illetve, hogy Costa végre kisárgázta magát, önmagához képest százezer évnyi jótékony csendbe burkolózás után egy olyan szituációban, ami tök fölösleges volt, de cserébe a drága jó Moss legalább három ilyet engedett el előtte. Az, hogy Costa arcát széttaposták, nyilván nem ért lapot, vagy, hogy Zahát a 27. percben cserébe két sárgával el lehetett volna zavarni a halál faszára, egyet Hazard buktatásáért, a másodikat meg az azt követő, percekig tartó szövegelésért, az nyilván már csak némileg b*ssza fel a csőrünket, naná.

A jövő heti szünet

Esetleg még azt, hogy a társak jól berágtak a bantu jobbfutónkra az elmúlt héten, mert annyira nem hozták játékba, hogy az nem lehet véletlen. Will nyilván még ellenfélhez is többet passzolt, mint Mózihoz.

A 36. percet is csak azért kell kiemelni, mert egy, már majdnem-helyzetet hoztunk semmire, Alonso ugyanis valamiért, ahelyett, hogy kapura tört volna a kontrával 1v1-ben, hát passzolni akart, de hogy minek, azt még most sem tudja nyilván. Ahülye. Értem én, hogy Wili ott integetett a másik oldalán üresen, de köztük egy kb 8 emberből álló CP-massza hömpölygött, azon egy fing nem ment volna át, nemhogy a labda…

Egy rettenetesen, szörnyen rossz félidő volt. Bár, Diego vééégre megtette a végére azt, ami még nem volt a Chelseanek: fejesgólt szerzett. A semmiből jött, egy alapjában nem is jó, magas, túl nagy ívű Ápi beívelésből, az első kapura tartó labdánkból, de szarni rá, deadly Costa betette.

Szeeedddkíííííígecciiiiíííí

Hogy több izgalom ne érje a szurkolót, a Chelsesa a második félidőre beleült ismét a süppedős foteljébe, aztán várt. A CP jött, kötelességtudatból, Mourinho árnyéka pedig elkezdte beborítani a Selhurst Parkot. Jellemző momentum a 60. perc környékéről: egy Palace bedobás után Moses vágja felezőn túlra a labdát, ahol konyak várja, a környéken senki, legközelebb is az asszisztenssé kinevezett partjelző van. Mire ebből az akcióból a hazaiak átlépték a felezőt, már két egész Chelsea játékos is átmerészkedett a térfélre, ketten együtt voltak vagy négy méterre a felestől. Szegény idegenbe kilátogatott szurkolók meg csak szívták a fogukat, mint Tünde a Csongort.

Mivel az FA már sehogyansem talál fogást a Chelsea-n, a következő büntetést e kép apropóján kapjuk majd, hiszen jól látható, amint a rasszista Conte megfenyegeti a hazaiak békésen üldögélő Whoopi Goldbergjét

Moss aztán igazi elvetemült barom módjára kisárgázta Kantét is a buszmusz elleniről, hogy végül mire kapta meg a csokigolyó a lapot, hát csak az égiek tudják, miközben Puncheon meg nagyjából a 247. esetét úszta meg kártya nélkül (az a Puncheon, aki később, 76 perc játék után végleg lap nélkül hagyhatta el a pályát). Kevés akkora bohócot látni feketében, mint ezt a figurát is…

Ez itt mondjuk épp Delaney, a sárgája előtt. Ez még egy sípszót sem ért meg.

Egy Vasudvardi ork gyorsaságával mozgó Willian helyére beálló Fabregas magicjével némileg változott a játék képe, már az első pár percben jegyezhetett volna egy asszisztot és egy gólt is akár, de maradt a 0-1, és a langymeleg izgalom. A 72. majd a 74. percben ismét növelhettük volna szerényke kis előnyünket, de nem, mi inkább nem. Mondjuk főleg azért, mert Béláim módjára túltoljuk mindig a kocsmát, aztán a lövés Kantéra meg Alonsóra jön ki, akik ebben a goal scoring aspectben – minden tiszteletem mellett – egy szardarab szintjét ütik meg. Alig később aztán HBO kapott egy forintos labdát a büntetőterületen belül, ami annyira, de annyira jó volt, hogy inkább megijedt a lehetőségtől, és álcából elesett a labdában, csak nehogy megint mellélője. Ez már elég volt Conténak is ahhoz, hogy Victor helyére a csodafegyvert, Ivanovicsot állítsa.

Vasudvardi orkok, mindannyian a fehér kéz jegyét viselik

Moss nem unta meg a faszkodást a 80. perc után sem, hogy az ilyen játékvezetőnek hogyan lehet munkája még holnap is, jól mutatja, mennyire híján van az FA használható játékvezetőknek. Szerencsénkre a Palace annyira szerencsétlen volt, hogy a spori ámokfutásai egyikét sem tudta kihasználni. Ez még bárgyut is annyira feldühítette, hogy nem tudta kivárni a meccs végét, már a 87. percben kihívta Mosst egy kólára, de Johnathan szólott neki, hogy most még nem ér rá, meg amúgy is feltűnő lenne; azért egy kacsintás után gyorsan ki is intett a negyediknek, hogy a végére még vagy jó 5 percet dobjon rá.

Conte mutatja McArthurnak, hogy mindenki jobban jár, ha inkább visszafordul és öngólt lő

A játékvezetés ellenére a Kékek fehérben is csak kihúzták a végéig a 0-1-gyel, amivel immáron 11 győztesen megvívott sorozatot épített fel. Ezzel ráadásul mintegy kilenc pontos előnyt építve a forduló közepére, ami még a végére is minimum hat pontos marad, tehát a 2016-os évet nagy valószínűséggel az élen zárja a Chelsea, ehhez mindössze 1 pontot kell összeszednie a maradék két meccsének egyikén – ami valljuk be, még az alapelvárásoknál is kevesebb. A Bournemouth-Stoke kettős ellen 5 pontot elszórni fájdalmasan rossz lenne. Az év végéig még lesz egy City-Arsenal, Everton-Pool máris ebben a fordulóban, de jut még egy Pool-City is a végére, a naptári év zárásaként. Minden adott tehát egy kellemes karácsonyhoz.

MerryXmas 🙂

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com