Miért tudtuk ilyen könnyen megszerezni az utóbbi évek egyik legkelendőbb játékosát?

Hakim Ziyech évek óta rajta volt topligás klubok radarjain, de a Chelsea mégis konkurens jelenléte nélkül tudott megállapodni az Ajaxszal a marokkói irányító megvásárlásáról.

Emlékszünk még, nem? Február közepe volt, mikor azt írta a holland De Telegraaf, hogy értesülései szerint mindenben megegyeztünk az Ajax Amszterdammal és Hakim Ziyech 2020 nyarától a Chelsea játékosa lesz. Másnap pedig már érkezett is a hivatalos bejelentés a felek részéről. Ennyi volt: két nap. Semmilyen „saga” nem volt, mint amilyen Neymar vagy Paul Pogba körül szokott lenni, vagy amilyen most Jadon Sancho körül forog. Az egyeztetések persze több időt vettek igénybe, de köntörfalat nem húzott fel köré a sajtó, nem volt miért. Nem volt konkurens kérő sem és még a vételár sem olyan lett, amiért szívná a fogát mindenki. Amit már régóta láthatunk Ziyechtől, azért a 40 millió euró aprópénz. Ilyen transzferre vágyhat minden klub: gyorsan, túlárazás nélkül. Talán már kissé utópisztikus. Meg gyanús – mik álltak a háttérben vajon?

A Norwich elleni hazai bajnokit már a lelátóról nézte. Reméljük, hogy a csapat akkori „teljesítménye” után nem gondolta meg magát.

A játékost állítólag már három éve figyeltük. Akkor még nagyon más szelek fújtak a klub háza táján: Antonio Conte még közimádat tárgya volt, de sem ő, sem honfitársa és londoni utódja, Maurzio Sarri sem tartott igényt rá – vagy legalább is nem volt hír ilyesmiről. Azt is hozzá kell tenni, hogy a játékosmegfigyelés feladata olykor a „kiszemelt lista” összekészítése. Nem mindig az történik, hogy a scout mellett ott áll egy ügynök, aki a meccs után rögtön ajánlatokkal bombázza a kiszemelt játékost és annak munkaadóját. Tavaly azonban, mikor Frank Lampard hazatért, már tényleg fontolgatta Ziyech megvételét, ekkor viszont még javában élt a FIFA által kirótt átigazolási embargónk. A marokkói a játéka mellett amiatt is potenciális célpont volt, hogy 2019 nyaráig volt a szerződésében egy mindössze 30 millió eurós kivásárlási záradék, mellyel a korábbi években az AS Róma és a Bayern München is szívesen élt volna. Ziyech szerződéshosszabbításával azonban ez érvényét veszítette, s közben a konkrét kérők sora is beszűkült.

Itt kezd kicsit meleg lenni a pite. Mert ugyanis a topklubok radarja odáig eljutott, hogy egy nagyon izgalmas játékos ez a srác, de olyan hibákat véltek nála felfedezni a megfigyelők és az elemzők – a temérdek gólpassz ellenére – mint a rossz távoli lövések és az eladott labdák. Vékony testalkata miatt kétségbe vonták fizikai alkalmasságát az Eredivisie-nél erősebb bajnokságokhoz, mindemellett egy markáns személyiség is – erről már beszámoltunk az őt bemutató cikkben – aki feladhatja a leckét pedagógiailag az edzőknek. Így már kicsit érthető, hogy csak a Sevilla tanúsított komoly érdeklődést, ám Ziyech egy ennél magasabb szintre vágyott.

A Chelseat azonban nem tántorították el a vetélytársak fenntartásai. Amellett, hogy a marokkói játékos karaktere teljesen beleillik a Lampard-projektbe, az alapján nézték ki őt, hogy elsősorban szakmai szempontból milyen a viszonya a csapattársaival és az Ajax stábjával. Ziyech ugyanis többféle játékrendszerbe is beilleszthető és többféle szerepkörben is alkalmazható. Játszott ő ugyanis a Hollandiában 8-ast, 10-est, illetve szélsőt is, így edzői összetett feladatkört is ráruházhattak.

Az igazi áttörést természetesen az Ajax 2018/2019-es BL-menetelése hozta el, mikor egymás után ejtették ki a Real Madridot és a Juventust, majd csak egy hajszállal maradtak le a BL-döntőről a Tottenham ellen. Ehhez adódott még hozzá a következő szezon csoportmeccse immáron a Stamford Bridge-n, mikor ellenünk kiosztott két gólpasszt és lőtte azt a szemtelen és mégis elképesztő szabadrúgás-gólt Kepának. Azon a meccsen számos nagy befolyású scout volt jelen a mérkőzésen, akik a korábbi negatívumok ellenére szuperlatívuszokkal illették „Amszterdam varázslóját”. A hírek szerint ekkor dőlt el véglegesen, hogy megpróbáljuk őt megszerezni.

Karácsonykor vettük fel a kapcsolatot az Ajaxszal, a folyamatot pedig az is felgyorsította, hogy a Nemzetközi Sportdöntő Bíróság engedélyével a téli átigazolási ablakba már becsatlakozhattunk (volna). A Chelsea természetesen nem zárkózott el az azonnali megvételtől, de a hollandok a bajnoki címvédést és az Európa Liga-megnyerését tűzték ki célul a szezon második felére, éppen ezért Ziyecht az idény végéig még a csapat soraiban szerették volna tudni. Ez az elgondolás pedig Lampardnak is ínyére volt, hiszen szeretett klubunk legendája új szerepkörében hosszú, és nem rövidtávban gondolkodik.

Ebben pedig partner a vezetőség oszlopos és meghatározó tagja, Marina Granovskaia. A Chelsea „First Lady”-je képviseli a klubot a tárgyaló asztaloknál, de abban, hogy kikről is folyjanak az egyeztetések, egy precízen kidolgozott megfigyelői hálózat segít. Ziyechre azért is eshetett a választás, mert nem kapott akkora figyelmet, mint Frenkie De Jong és Matthijs De Ligt, akiket 2019-ben el is vittek igen magas összegekért az Ajaxtól, mindemellett pedig kellett a szélre alternatíva Pedro és Willian már akkor is megjósolt sorsa után.

40 millió euró egy Chelsea-szintű csapatnak egy Ziyech-szintű játékosért valóságos bargain-nel ér fel ma már. Ezzel az okos gondolkodással pedig pénzt spóroltunk meg a további építkezéshez: azóta Timo Werner is megérkezett 60 millióért, Kai Havertz jöhet 80-100 millióért és majd még a pálya hátsó harmadára is gondolni kell. Arra még mindenki emlékezhet, mikor feloldották az átigazolási tilalmat, rögtön felröppentek a nevek, melyek közül eddig egyedül a német csatár szerződtetése valósult meg. Ben Chillwellért nagyon sokat kér a Leicester, Jadon Sancho hatalmas árán pedig már csak a Manchester United rágódik a Borussia Dortmunddal.

Wernerért már versenyeznünk kellett, de a Chelsea státusszimbólum mellett garantált játéklehetőséggel is kecsegtetheti célpontjait.

Tehát…

Ziyech megvétele egy új átigazolási politika megjelenését jelenti. Nem sokban különbözünk a többi topklubtól, mert továbbra is a legmagasabb szintre jósolt futballistákat vesszük meg, de keressük azokat a kis átjárókat vagy útlevágásokat, amivel a magasabban jegyzett vetélytársak elé kerülhetünk. Először is ott van a Lampard-projekt, ami vonzhatja a fiatal és támadó szellemű játékosokat, ám látszólag nem csak erre támaszkodunk.

Ha egy olyan posztra keresünk játékost, melyen van egy illető, akiről a legtöbbet ír a sajtó, hozzá képest eggyel lejjebbi polcon nézünk szét, mert lehet, hogy olcsóbban is hozzáférhetünk hasonló színvonalhoz – így eshetett a választás Sanchoról a marokkóira, illetve lehetséges, hogy Chillwell helyett is más balhátvédek után nézünk majd (Tagliafico, Reguilon, szerzői vélemény: a Dortmundos Raphael Guerreiro sem lenne rossz választás).

Ha pedig mi is rámegyünk az éppen aktuális „sláger-játékosokra”, akkor azzal érvelünk az olyan csapatokkal szemben, mint a Real Madrid, a Bayern München vagy a Liverpool, hogy nálunk jóval több játéklehetőséget fognak kapni, mint a többi kérőknél. Így történhetett az, hogy miután már maga Jürgen Klopp is beszélt Wernerrel, mégis ránk esett a választás, mert mi egy első számú csatárt kerestünk, a Vörösök pedig egy játékost, aki tehermentesítheti kicsit Salahékat. Ide sorolható még Havertz is, akinek bár még nem dőlt el a sorsa, de a hírek szerint már csak a Bayer Leverkusennek kell igent mondania a történetre.

Egy szó, mint száz: Lampard tavaly nyári érkezésével (visszatérésével) nem csak egy új menedzsert kaptunk, hanem lehetőséget egy progresszív arculatváltásra, aminek Ziyech megszerzése jelenti az első lépést. Remélhetőleg minél messzebre kerül 2017 nyara, mikor lemaradtunk Lukakuról, aki helyett Moratát vettük meg, majd gyorsan feltöltöttük a keretet Drinkwaterrel, Zappacostával és Bakayokóval, hogy legalább mennyiségben legyen megfelelő a keret…

[A cikk fő forrása a Tifo Football YouTube-csatorna áprilisi videójában jelent meg.]