Mérkőzés összefoglaló: Leicester City 1-2 Chelsea

A legutóbbi két szezon bajnokai mérték össze erejüket még szombat délután a King Power Stadiumban. Nem mondható, hogy oktattuk a Rókákat, viszont így is a helyzet magaslatán álltunk.

Leicesterbe látogattunk az első válogatott szünetet követő első fordulóban a Premier League új idényében. Félórával a kezdés előtt felkaphattuk a fejünket azt látván, hogy a Spurs elleni kibrusztolt derbi után Antonio Conte újra a 3-5-1-1-es formációt vetette be, ráadásul egy olyan ellenfél ellen, amelyik nem is városi riválisunk szintjét érné el.

Francia „verőlegényeink”, Tiemoué Bakayoko és N’Golo Kanté ezúttal nem David Luizt fogták közre a középpályán, hanem Cesc Fabregast, brazil játékosunk pedig újra megszokott pozíciójában, középhátvédként végezhette feladatát Antonio Rüdiger és Cesar Azpilicueta társaságában. Az oldalvonal feltaposásáért természetesen Marcos Alonso és Victor Moses felelt, az elsőszámú centerünkké váló Alvaro Morata mögött pedig Pedro feladata volt az, hogy Craig Shakespeare csapatának védelmét felbolygassa. Ezzel szemben a Leicester a jól megszokott 4-4-2-vel, Vardyval, Mahrezzel és Slimanival az élen próbált borsot törni az orrunk alá.

A Rókák teret engedtek a mérkőzés elején arra, hogy labdabirtoklási fölényt építsünk fel, azonban ez kissé meddő fölénynek bizonyult. Az első komoly gólszerzési lehetőség elé éppen ők kerültek a 40. percben, mikor labdavesztésünk során kontrát indíthattak. Kialakult egy „3 a 2 ellen” – szituáció, amit nagy szerencsénkre vendég kirúgás követett: Slimani lövését úgy hárította Courtois, hogy kezéről a labda visszapattant az algériai csatárra, majd a játékszer az ő testéről ment át az alapvonalon. Ami ezután következett, az voltaképp a mérkőzést is remekül leírta: a Leicester egy hatalmas ziccert képes volt kihagyni, egy perccel rá pedig mi, váratlanul szereztünk gólt. Újfent egy magabiztos támadásépítésen dolgoztunk, mikor Azpilicueta kapta meg a labdát, s ívelte is tovább azt a 16-oson belülre, Morata fejére – épp, mint az Everton ellen, 0-1! Komolyabb momentum nem is volt már az első játékrészben.

Hiába 9-es, nem egy Torres és nem is egy Falcao: nem kell idő „megszokni az új csapatot” – 4 bajnoki, 3 gól, 2 assziszt

A második félidő kezdetén is minden a mi irányításunk alatt volt. Az 50 percben aztán Kanté került olyan helyzetbe, hogy a kapu felé törhetett szűk terület híján, de a tavalyi szezon legjobb játékosa nem akart túl közel menni: nagyjából 20 méterről meglendítette a lábát és nagyon szépen lőtte ki a bal alsó sarkot, 0-2! A francia középpályás ezután nagyon szolid ünnepléssel fejezte ki, hogy nem felejtette el, honnan is jött ő. A második gól látszólag megpecsételte a Leicester sorsát, de 12 perccel később váratlanul nagy lehetőség elé kerültek. Courtois meggondolatlanul érkezett a labdára az 5,5 m-s zóna sarkához, mozdulatával felbuktatta Jamie Vardyt, a sértett pedig értékesítette a büntetőt, 1-2! A szépítő találat miatt megérezte a vérszagot a hazai csapat, meg is volt a lélektani fölényük, mert túlságosan megnyugodtunk a második gól után. Az újabb megszerzett 3 pontunk azonban nem forgott nagyon veszélyben, egyszer szisszenhettünk fel, mikor Vardy egy ütemmel később érkezett egy beívelt labdára – végül azonban helyzet sem lett az esetből.

A Leicester az új Man. United?

Az utolsó negyedórában aztán nem elenyésző momentumokat élhettünk át. Mosest váltva bemutatkozhatott egyik friss szerzeményünk, Davide Zappacosta, aki majdnem góllal debütált. Később pedig megtörtént Eden Hazard szezonbeli bemutatkozása is, Fabregast váltotta a belga. Rajtuk kívül pedig még Willian szállt be a padról a mérkőzésbe (Pedro cseréjeként), brazil játékosunk a meccs utolsó perceiben egy látványos találattal vehette volna ki a részét csapatunk elfogadható teljesítményéből. Danny Drinkwater bemutatkozására viszont még várni kell.

Összességében jól melegítettünk a Qarabag elleni BL-nyitányra és kellő önbizalmat szereztünk az Arsenal elleni, vasárnapi rangadóra is.