Mérkőzés összefoglaló: Arsenal 2-0 Chelsea

Újfent egy londoni derbin maradtunk alul, tettük mindezt a szezon talán eddigi leggyengébb játékával. Ez azt jelenti, hogy inkább hátrafelé kell tekingetni, hiszen egy hármas verseny van kialakulóban a még BL indulást érő 4.pozíció megszerzéséért.

Sarri mester a már-már szokásosnak mondható kezdő tizenegyet küldte a pályára. Ismét igazi csatár nélkül álltunk fel, Hazard játszott megint kilences pozícióban. Jöttünk már ki ebből jól idén, elég csak a Man. City elleni mérkőzésig visszamenni. Ám ezúttal nem ez történt…

Az első perctől kezdve – és ezt most illik szó szerint érteni – érződött a csapaton, hogy megint nem elég éles, teljes dekoncentráltság uralkodott a csapaton. Ekkor még lehetett bízni abban, hogy ha túléljük az első nagy hazai rohamot és felvesszük a mérkőzés ritmusát, talán észhez térnek a srácok, de ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ez nem fog megtörténni és a kérdés csupán az, mikor törik meg a jég, mikor szerzi meg a vezetést az Arsenal.

A kérdésre a választ a 14.percben kaptuk meg, amikor egy óriási Kepa bravúrt követően szögletet végezhettek el Unai Emery legényei. A kicsiben elvégzett sarokrúgásvariáció után a később sajnálatost sérülést szenvedő – és ezáltal a következő 9 hónapra a partvonalon túlra kényszerülő – Bellerin beadását Lacazette kezelte le az ötös sarkánál, majd Pedro és Alonso közbenjárásával játsznyi könnyedséggel fordult kapu felé, majd lőtte ki kíméletlenül a rövid felső sarkot. Itt már Kepa is tehetetlennek bizonyult.

A gól után felgyorsultak az események. Azpi hibája után Aubameyang törhetett kapura, ám Rüdiger szorításában Kepába pöckölte a labdát. Alig telt el fél perc, amikor Luiz ismét parádésan találta meg egy védők mögé belőtt labdával Pedrót (a Newcastle ellen ebből született ugyebár a vezető találatunk), ám a spanyol ezúttal a kaput sem találta el. Bár Leno-t ugyan átemelte, de a labda a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret.

Átvettük az irányítást, de a mezőny, és az ebből fakadó labdabirtoklási fölényünk teljesen meddő volt. Komoly helyzetig továbbra sem jutottunk el, ellentétben a hazai csapattal, akiknek a kontrái folyamatos veszélyt rejtettek magukban. Közvetlen a 2.gól előtt is ebből láthattunk ízelítőt, amikor is a 37.percben egy bal oldalon végigfutó gyors ellentámadás végén Kolasinac centerezését a hazaiak gólfelelőse, Aubameyang gyönyörű mozdulattal terelte kapura. Nem sokat tévedett…

Sarri mester a már-már szokásosnak mondható kezdő tizenegyet küldte a pályára. Ismét igazi csatár nélkül álltunk fel, Hazard játszott megint kilences pozícióban. Jöttünk már ki ebből jól idén, elég csak a Man. City elleni mérkőzésig visszamenni. Ám ezúttal nem ez történt…

Az első perctől kezdve – és ezt most illik szó szerint érteni – érződött a csapaton, hogy megint nem elég éles, teljes dekoncentráltság uralkodott a csapaton. Ekkor még lehetett bízni abban, hogy ha túléljük az első nagy hazai rohamot és felvesszük a mérkőzés ritmusát, talán észhez térnek a srácok, de ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ez nem fog megtörténni és a kérdés csupán az, mikor törik meg a jég, mikor szerzi meg a vezetést az Arsenal.

A kérdésre a választ a 14.percben kaptuk meg, amikor egy óriási Kepa bravúrt követően szögletet végezhettek el Unai Emery legényei. A kicsiben elvégzett sarokrúgásvariáció után a később sajnálatost sérülést szenvedő – és ezáltal a következő 9 hónapra a partvonalon túlra kényszerülő – Bellerin beadását Lacazette kezelte le az ötös sarkánál, majd Pedro és Alonso közbenjárásával játsznyi könnyedséggel fordult kapu felé, majd lőtte ki kíméletlenül a rövid felső sarkot. Itt már Kepa is tehetetlennek bizonyult.

A gól után felgyorsultak az események. Azpi hibája után Aubameyang törhetett kapura, ám Rüdiger szorításában Kepába pöckölte a labdát. Alig telt el fél perc, amikor Luiz ismét parádésan találta meg egy védők mögé belőtt labdával Pedrót (a Newcastle ellen ebből született ugyebár a vezető találatunk), ám a spanyol ezúttal a kaput sem találta el. Bár Leno-t ugyan átemelte, de a labda a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret.

Átvettük az irányítást, de a mezőny, és az ebből fakadó labdabirtoklási fölényünk teljesen meddő volt. Komoly helyzetig továbbra sem jutottunk el, ellentétben a hazai csapattal, akiknek a kontrái folyamatos veszélyt rejtettek magukban. Közvetlen a 2.gól előtt is ebből láthattunk ízelítőt, amikor is a 37.percben egy bal oldalon végigfutó gyors ellentámadás végén Kolasinac centerezését a hazaiak gólfelelőse, Aubameyang gyönyörű mozdulattal terelte kapura. Nem sokat tévedett…

2 perccel később egy újabb pontrúgást követően megduplázta előnyét az Arsenal. Egy szabadrúgást követően egy visszafejelt labdát Sokratis talált el nagyon suta mozdulattal, ám ez tökéletes beadásnak bizonyult. A fent ragadó Koscielny ugyanis jókor volt jó helyen és a feje helyett a vállával váltotta gólra a lehetőséget. A hazaiak gólját tehát a két középső védő hozta össze. A félidő utolsó percében Alonso szezonbeli 6.kapufájából továbbra sem született gól, így a félidőre magabiztos hazai vezetéssel mehettek a csapatok.

Aki abban bízott, hogy a második félidőben megpróbáljuk felpörgetni a játékot, hogy minél hamarabb faragjunk a hátrányunkból az nagyot tévedett. Az egyetlen üde színfolt talán Willian megindulása volt a bal szélen, ám visszakészített labdáját Pedro vágta teljes nyugalommal a hazai nézők közé. Az Arsenal kénye-kedve szerint kontrázhatott, folyamatosan benne volt a levegőben a 3., egyúttal a mérkőzést lezáró találat.

A hazaiak kapuja a meccs hátralévő részében sem forgott veszélyben, igaz ehhez kellett a hónapok óta mélyen tudása alatt játszó balhátvédünk, aki remek ütemben lépett bele Willian – talán – kapura tartó lövésébe. Ezúttal a cserék sem segítettek. Hiába állt be Barkley, Hudson-Odoi és az egykori Arsenal-kedvenc, Giroud, a játék képén ők sem voltak képesek érdemben változtatni.

Kilátástalan, lélektelen, akaratgyenge játékkal továbbra sem lehet mérkőzést nyerni, főleg nem egy ilyen rangadón. Az Arsenal alaposan visszavágott az őszi mérkőzésért, így 3 pontra megközelített minket, a zsinórban 6. bajnoki győzelmét arató Unitedhez hasonlóan. Mivel vasárnap a Kane-nélküli Tottenham egy utolsó perces góllal elhozta mindhárom pontot a Craven Cottage-ról, így megint elszakadtak tőlünk a dobogóért folytatott küzdelemben. Javításra minden esetre már hét közben itt a lehetőség, amikor is épp a sarkantyúsokat fogadjuk a Ligakupa elődöntőjének visszavágóján, csütörtök este. Az egygólos hátrány nem tűnik ledolgozhatatlannak, főleg ha hozzátesszük, hogy a vendégek a Kane–Alli–Son hármas nélkül érkeznek. Ránk férne már egy kis siker, úgyhogy mindent bele, srácok!