Blog bejegyzés

Megszokásból

Lampard érkezésével kissé kifordult magából a világunk: a csapat számára idén idegenben van az új otthon, nagy sztárok helyett pedig saját nevelésű titánok viszik a prímet. Ami közös jelenben és múltban, hogy Valenciába – már csak megszokásból és a statisztikák alapján is – győzelmi ambíciókkal megyünk. Kedvcsináló alább.

Hiába alakulnak szépen a dolgaink, a Valencia elleni hazai vereségünk még mindig szálka a szemben. Az azóta lejátszott három BL meccsünkön szereztünk ugyan hét pontot, viszont a nyitófordulós bukta miatt még mindig erősen kérdéses, meglesz-e végül a továbbjutás. A dolog persze közel sem reménytelen, hiszen saját kezünkben van a sorsunk, sőt, egy mai győzelemmel legjobb tudomásom szerint garantált lenne a tavaszi folytatás az utolsó játéknap eredményeitől függetlenük, s tudva azt, hogy Chelsea-Lille és Ajax-Valencia találkozók lesznek a záró fordulóban, még a döntetlen se tűnik tragikus kimenetelnek. Látva a meccsnaptár decemberi passzusát, mondanom sem kell, mennyit könnyíthetnénk az életünkön, ha sikerülne ma rövidre zárni a történetet.

A Valencia ellen eddig pozitív a mérleg (3-3-1), hat veretlenül megvívott összecsapás után néztünk bele a szeptemberi pofonba. A Mestallában is jól megy: 2007. tavaszán hátrányból fordítva harcoltuk ki a továbbjutást, ősszel Mourinho menesztése utáni első nemzetközi fellépésünkön szintén mi kaptuk az elsőt, de végül itt is nyertünk 2:1-re, 2011-ben pedig – Lampard góljával a hajráig vezetve – 1:1-es döntetlent értünk el. Érdekesség, hogy mindkét csoportkörös találka után döntőzhettünk, a Valencia ellenben egyik alkalommal sem tudott továbbjutni.

Sidwell és Terry öröme a 2007-es valenciai csoportmeccs után

További reménykeltő előjel, hogy eddig remekül muzsikál a csapat idegenben. Mindkét győzelmünket vendégként arattuk (2:1-re vertük a Lille-t, 1:0-ra az Ajaxot), ráadásul a bajnokságban sem vagyunk ijedősök (a két manchesteri vereség öt sikert ölel közre, a 15 pont pedig a második legjobb, csak a mindent vivő Pool van előttünk, gólt viszont mi lőttünk legtöbbet).

Az viszont kevésbé biztató, hogy a visszavágási kísérleteink eddig kudarcba fulladtak: a Liverpool legyűrt minket az Európai Szuperkupa döntőjében, majd kikaptunk tőlük a Stamford Bridge-en is; a MU pedig nyitófordulós diadala után otthonunkban ejtett ki minket a ligakupából. Márpedig most a Valencia ellen is törlesztenünk kéne.

A VAR megadta, Barkley kihagyta

Az ráadásul az egész eddigi szezonunkra jellemző volt, hogy a bravúrgyőzelmek elmaradtak. A kötelezőket szinte egytől egyig hozni tudtuk (kivétel a Sheffield United elleni hazai), viszont a rangadókon alulmaradtunk. Balszerencse, egyéni hibák, rossz döntések, mikor mi, de valami mindig megakadályozta, hogy igazán nagy skalpot húzzunk be. Szegény Kanté próbálja meg leginkább felvenni a kesztyűt, tekintve, hogy ő talált be a Pool és a City ellen is. A BL-ben amúgy sem akadt eddig senki, aki gólfelelőssé lépett volna elő. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a két büntetőt értékesítő Jorginho a legtermékenyebb játékosunk. Abraham a kicsik ellen ontja ugyan a gólokat, a komolyabb meccseknek viszont sajnos jelentéktelen szereplője. Kíváncsi vagyok, megfordul-e Lampard fejében, hogy ma este Batshuayit pakolja a kezdőbe, hátha a belga odapirít korábbi csapatának.

Karakteres gólfelelőst persze a Valenciában se nagyon találni, konkrétan nincs senki, aki egynél többször lett volna eredményes. A bajnokságban Parejo és Gomez is hatnál jár, de például a Londonban győztes gólt szerző Rodrigo mindössze az Osasuna ellen talált be. A gyenge rajt és az edzőváltás után egyébként megemberelte magát a csapat, a középmezőny közepén tanyáznak, igaz, hétvégén kikaptak Sevillában a Betistől.

Az vitán felül áll, hogy ma egy győzelemmel mindkét csapat nagyot lépne előre (tulajdonképpen továbbjutna), ugyanakkor a vereség gyakorlatilag egyenértékű egy halálos ítélettel. Kérdés, mi mer vagy akar többet kockáztatni? Másképp közelítve: kinek rosszabb az iksz? Döntetlen esetén 8-8 pontunk lenne rosszabb egymás elleni eredménnyel, viszont lényegesen könnyebb utolsó körrel. Ha ma nem bírunk egymással, az mindkét együttesre győzelmi kényszert pakolna az utolsó játéknapra. Ezt vélhetően mi tudnánk könnyebben menedzselni, persze nem biztos, hogy erre akarunk játszani.

Legutóbb az Ajax ellen láthattuk, mi kerekedhet ki abból, ha egyik csapatnak sem jó a döntetlen: a csoportkör talán legjobb mérkőzése. Márpedig a tét ma este Valenciában sem lesz kisebb. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com