Megnövelt ambíciók

Csonka fordulóval, de ma elrajtol a Premier League 2020-2021-es idénye. Miénk a hétfő esti zárómeccs, a Brighton & Hove Albion lesz a vendéglátónk – vagyis Lampard ezt a szezont is idegenben kezdi. A keret megerősítésével az étvágy is megnőtt, úgyhogy sokat várunk már ettől a rajttól is. Kedvcsináló alább.

Az idei szezon – és ez már a nulladik kilométerkőnél látszik – teljesen másnak ígérkezik, mint a magunk mögött hagyott. Többször átbeszéltük, hogy tavaly meg kellett birkózni Hazard távozásával, az átigazolási tilalommal, a fiatalok beépítésével, a rengeteg sérüléssel, s tettük mindezt azzal a Lamparddal, aki nálunk lett először élvonalbeli edző. Volt tehát mire büszkének lenni szezon végére még úgyis, hogy voltak fájdalmas és rangon aluli vereségek is bőven.

Most viszont Abramovics látványosan kitombolja magát. Míg a többi csapat szokja a pandémia miatti megszorításokat és mindenki igyekszik módjával és jóárasítva igazolni, addig az orosz letépte magáról a fojtópórázt és úgy szórja négy égtáj felé a fontkötegeket, mint más a konfettit szilveszterkor. Mind pénzben, mind minőségben szédítő ez az egész nem csak liga-, hanem világszinten is. Talán csak a 2004-es nyár mérhető ehhez, akkor Jarosik vagy Kezsman már csak a futottak még kategóriába fért be Cech, Ferreira, Carvalho, Thiago, Robben vagy Drogba árnyékában. Érdemi bevétel híján az az átigazolási ablak közel 90 millió fontos mínuszt jelentett (16 éve!). Most körülbelül 200 milló font elköltése után, 66 milliós bevétellel és 134 milliós „réssel” hasonló a helyzet: költésben bőven lehagytunk a konkurenciát, viszont sikerült a védelmet, a középpályát és a támadósort is érdemben megerősíteni.

Havertz volt a nyár legdrágább igazolása és egyben legnagyobb reménysége

A tavalyi narratíva, miszerint financiálisan rendezzük a sorokat és végre támaszkodunk a saját nevelésű fiatalokra, már a múlté. Most nagy pénzért erősítettünk olyan játékosokkal, akik a szakértői vélekedések szerint jó befektetések és egyenként is megérték az árukat. Ha ez valóban így lesz, akkor ebből az eresztésből kialakítható egy stabil gerinc hosszú évekre. A nagy többség most bizakodó, mondhatnám azt is, hurráoptimista, hiszen valóban jó az esély arra, hogy Havertzékkel ne fürödjünk be úgy, mint pár éve Drinkwaterrel vagy Bakayokoval. Láthatjuk a Liverpoolnál, hogy ha minden(ki) a helyére kerül, akkor legfeljebb már csak finomhangolási szándékkal, a keretet mélyítendő kell valakit igazolni. Egy ilyen költekezős nyár után szeretném azt hinni, hogy mi is hasonló felívelésnek ágyaztunk meg.

Az biztos, hogy innentől kezdve Lampardon is nagy lesz a nyomás. Tavaly még mindenki méltányolta, hogy abban a keretben ennyi van, Marcos Alonsoval vagy Barkley-val ennyire futja, így is csoda a top4, vagy szép eredmény a továbbjutás a BL csoportköréből. Idén viszont ez nem lehet már kifogás, előre kell lépni eredményben és játékban is, miközben okosan kell sakkozni azzal is, ki hol játszik és mennyit. SuperFrank is nyilván tisztában van ezzel, miközben tudja azt is, hogy egy csapásra nem leszünk trónkövetelők se Angliában, se Európában.

Tavaly 66 ponttal zártunk a bajnokságban úgy, hogy 12 vereséget szenvedtünk el, gólból pedig 54-et kaptunk. Az első szám túl alacsony, az utóbbi kettő viszont nagyon magas – minden muszáj változtatni, ilyen erősítések tudatában pedig talán az sem túlzó elvárás, hogy lényegesen, látványosan. Vagyis megbékélek azzal, ha a Liverpoolt és a Cityt még nem érjük utol, de azt mindenképp szeretném, ha 80 pont felé tudnánk menni és már nem jelentenének ránk veszélyt a tabella alsó harmadában-negyedében bukdácsoló csapatok (mint tavaly a Bournemouth vagy a West Ham).

Ami a rajtot illeti, annak is jobban kell sikerülnie, mint legutóbb. A Brightonnal eddig szerencsére jó a nexusunk, hiszen a három pontokat zömében hoztuk ellenük, miközben a riválisainkat igyekeztek becsülettel lerabolni. Hazai pályán eddig rendre jöttek a magabiztos győzelmek (2:0, 3:0, 2:0), idegenben viszont van egy romló tendenciánk (0:4, 1:2, 1:1). Öt győzelem és egy döntetlen 14:2-es gólkülönbséggel hat meccsen – ez meggyőző fölény, kár is ragozni. A csonka felkészülési időszakban ráadásul találkozott is a két csapat még a válogatott szünet előtt, persze az ott történtek nem jelentenek jó kiindulási alapot, látva a kezdőket és tudva a végtelen számú cserelehetőséget. A lényegen persze ez nem változtat, győzni megyünk Brightonba.

A Brighton legyőzéséhez már új hősök kellenek

Szombat délelőtt még távolinak tűnik a kezdőrúgás, így a kezdő megtippelésére se vállalkozom. Az már most látszik, hogy hiányzók várhatók bőven, ez mit sem változott. Chilwell, Gilmour és Ziyech sérülés miatt szinte biztosan kimarad, Kovacic pedig eltiltott lesz – amit innen is köszönünk annak a kókler Taylornak. Nyilván rajtuk kívül is vannak még bizonytalanságok, de remélhetőleg elbírjuk ezeket. Fontos lenne ugyanis a jó nyitány, mert tavaly kapaszkodnunk kellett a sok augusztusi pontvesztés után, ráadásul idén a második fordulóban már a Liverpoolt fogadjuk és nem hiányzik, hogy mindenki azon köszörülje a nyelvét, hogy rengeteg elköltött pénz ellenére hogy beragadtunk. Szóval van a csapaton némi nyomás, de ezt most már el kell tudni viselni. Nekünk, szurkolóknak épp elég lesz a harmadik számú mez látványa. Továbbra is Blue Is The Colour!