Magyarok!

Különleges túrára indultunk október elején, hiszen többször jártunk már Chelsea-meccsen Londonban és máshol (többek között Kolozsváron, Milánóban, Koppenhágában, Prágában) is, de arra még nem volt példa, hogy egy magyar csapatot nézhessünk meg a Stamford Bridge-en.

A Vidi elleni Európa Liga-csoportmérkőzés nem ígért különösebb izgalmakat, a legtöbben sima hazai győzelmet vártak, a fogadóirodák a négygólos Chelsea-sikerre ígérték a legkevesebb pénzt – mint később kiderült, nagyon nem lett igazuk…

Összesen 15-en vágtunk neki a túrának, de több „turnusban”: voltak, akik már a meccs előtti napon elindultak, míg mások csak csütörtökön indultak el Londonba.

Már a repülőgépen volt szerencsénk találkozni a Vidi-szurkolókkal, akik meglehetősen jó hangulatban és optimistán közelítettek a mérkőzéshez – talán sejtettek valamit abból, hogy csapatuk milyen remekül helytáll…

A leszállás és az ilyenkor megszokott procedúra (sorbanállás, okmányvizsgálat, buszozás, vonatozás, metrózás) után rövid pihenő következett a szállodában, majd a hatalmas tömeg miatt gyalog közelítettük meg a stadiont – minél közelebb értünk a Fulham Roadhoz, annál több magyar szót hallottunk.

Ami azonban a kapukon belül várt minket, arra senki sem számított: szinte több magyar foglalt helyet a lelátókon, mint angol. Nemcsak a vendégszektorból, de a Bridge valamennyi pontjáról lehetett hallani hol bátrabb, hol bátortalanabb „Hajrá Vidi”-kiáltásokat.

Azok az angolok, akiknek sikerült jegyet szerezniük a londoni és az anyaországi magyarok különös dzsemborijára, próbálták ugyan buzdítani a tartalékos összeállításban és meglehetősen energiatakarékos üzemmódban fellépő Sarri-gárdát, de végig hangosabbak voltak a vendégszurkolók.

Talán nekik is volt köszönhető, hogy a Vidi nemcsak állta a Chelsea rohamait, de néhány helyzetet is kidolgozott, és Kepának legalább annyi kellett bemutatnia, mint a túloldalon Tujvel kapusnak.

Az 1:0-ás végeredménnyel tulajdonképpen senki sem lehetett elégedetlen, hiszen a Vidi erőn felül helytállt, a Chelsea pedig begyűjtötte az elvárt 3 pontot – az persze nagy kérdés, mi történt volna, ha Eden Hazard nem áll be a második félidő elején…

A lefújás után különleges élményben lehetett részünk: a Vidi-tábor elénekelte a magyar Himnuszt – nem hittük volna, hogy valaha hallhatjuk a Stamford Bridge-en.

A meccs utáni közös koccintás ezúttal sem maradt el, másnap pedig mindenki a nyakába vette a várost, és élvezte a váratlan októberi vénasszonyok nyarát.

Szerencsére a hazaút is zökkenőmentesre sikerült, így mindenki pozitív élményekkel zárta a sok szempontból különleges londoni túrát.