Luv'ya, Brana!

Braniszlav Ivanovics kilenc sikerekkel teli év után, idén, a téli átigazolási ablak végén elhagyta a Chelseat. Neki állítunk emléket itt és most, pár kérdés erejéig elővettük a józan nosztalgiát páran a szerkesztőségben, odalent pedig tiétek a terep.

• Kezdjük a legfrissebbel: hiba volt-e elengedni (vagy hagyni elmenni)?

JoeyB: Legkésőbb idén nyáron mennie kellett volna, az elmúlt másfél évben az egyik leglátványosabb gyenge pont volt, amikor játszott, sosem volt gyors, de a megkopó sebessége miatt többet esett vissza a játéka, mint vártam, és belső védőnek – számomra meglepő módon – nem próbáltuk meg használni.

Kdako: A csapat eredményessége szempontjából nem, jól megy nélküle is, ha lesz még sérülés vagy eltiltás, akkor is megvagyunk nélküle, annál pedig többre hivatott, hogy időhúzó csere legyen és esetleg az FA kupában játsszon csak.

The RussianOne: Tekintve, hogy nagyon komolyan visszaesett a teljesítménye tavaly és ebből azóta sem látszódott visszatérni – mondjuk ki, megöregedett – nem rónám fel hibának. Ráadásul a csapat egy új korszak kapujában van és bár a szerb szabadságharcos vitathatatlan érdemeket szerzett az aranykorban, de ő is tisztában van vele, hogy a most következő időszakban már nem lenne ilyen szerepe. Ismeretlenként jött, legalábbis királyként (legendaként?) távozott. Kell ennél több?

Wudigessboi: Igen és sajnálom, hogy így történt. Bár láthatóan nélküle is ment/megy a csapatnak, megérdemelte volna, hogy teljes értékű tagként fejezze be a szezont – minden bizonnyal bajnoki címmel -, miközben persze remélem, nem fog a hiányán múlni semmi sem. Ettől függetlenül jó lett volna látni, ahogy ünnepel még egy utolsót a társakkal a búcsú előtt.

Zenzo: Nem, sajnos már nem volt hiba. Az elmúlt szezon és évértékelőben sem véletlen szavaztuk, szavazták meg őt a legtöbben a nem túl megtisztelő címre, amit nevezzünk úgy, hogy legnagyobb csalódás. Már a botrányos szereplésű Chelseaben is csak azért volt helye, mert sérülések tizedelték a csapatot, és nem igazán volt lehetőség kihagyni. Idénre, Conte Chelseajében pedig teljesen megszűnt a helye, játékának visszaesési szintjét pedig jól mutatja, hogy még a középszer Cahill és egy 30+-os brazil is előbb van a sorban, mint ő, pedig alapjáraton, képességeiket tekintve bekötött szemmel, féllábon is jobb védő mindkettőnél. Jobb védő volt…

• Mik voltak Ivanovics (játékának) erősségei?

JoeyB: A csúcsformájában játszó Ivanovics volt számomra a tökéletes jobb hátvéd, védekezésben kifogástalan, támadásban használható és a szögleteknél egy olyan faktor, akivel mindig számolni kell. A helyezkedése hibátlan, beadások elvétve jöttek be mellőle, és tökéletesen illett a Terry-Lampard-Drogba-Cech mag által képviselt, megalkuvást nem tűrő mentalitásba, ahogy ők, úgy Iva sem ismerte a feladást. Néhány döbbenetes bírói döntés utáni gesztusa pedig örökre megmarad, egy hihetetlen egyéniség ő is.

Kdako: Mindig hajtott és harcolt a csapatért. Hozzáállása példa lehet minden fiatal játékos vagy új igazolás számára. Védő létére gólerős volt, és ezek rendre döntőnek is bizonyultak.

The RussianOne: Nem véletlenül hívom szerb szabadságharcosnak, mert ez a csávó sosem adta fel, ez a jellemzője pedig a fontos gólok szerzésében is megmutatkozott. Mindig jó, ha van a csapatban védőből is olyan, aki a legcinkebb szituációkban képes betalálni. Szerencsére nekünk nem is egy ilyenünk van (volt). Emellett egy jó formában lévő Iva a félelmet sem ismerte, soha nem ingott meg. A vége felé pont ebben állt be komoly változás.

Wudigessboi: Az alázata, a küzdeni tudása és a fontos gólok. Nem hisztizett, ha kimaradt, mindig beérte az érdemeihez és szerepéhez képest kifejezetten szerény fizuval, sose fenyegetőzött távozással. Rajta tényleg érezni lehetett, hogy büszke arra, hogy itt lehet és tehet a csapatért. A legnehezebb időkben is töretlenül ment előre, képes volt fanatizálni társait és a szurkolókat is. Jókor időzített góljai pedig nem egyszer értek továbbjutást, kupagyőzelmet, valamint fontos pontokat a bajnokságban.

Zenzo: Éveken keresztül a világ legjobb védőinek szűk és megtisztelő körének tagja volt, ehhez minden képessége megvolt, erőteljes védekezésben, egyszerűen lehetetlenség volt szabályosan elmenni mellette, elöl fontosabbnál fontosabb találatok kerültek a neve mellé, emellett elöl-hátul hasznos, fantasztikusan erős fejjátékkal rendelkezett… tulajdonképpen erős volt földön-vízen-levegőben, fénykorában nem igazán volt gyenge pontja, és még így is egy relatív szerény és alázattal telitömött figuráról kell beszélni. Emellett nagy pozitívum a neve mellett, hogy előszeretettel nyírta a nagy csapatokat, az Arsenal-ManU-City-Pool négyesből csak az Ördögöknek nem talált be, mellette még PSG, Napoli, Benfica…

• Mik voltak Ivanovics (játékának) gyengeségei?

JoeyB: Sebesség, mozgékonyság, ezeket – mint említettem – amíg nem érte utol Father Time, kompenzálni tudta játékintelligenciával, azonban az utolsó két itt töltött évében már nagyon látványosan lelassult.

Kdako: Szélső védő létére a beadások nem voltak az erősségei, és már a gyorsasága is megkopott.

The RussianOne: Merthogy Iva sosem volt gyors, ami ugyan szélső hátvédeknél nem előny, de jó ideig ez nem okozott neki gondot. A képességei megvoltak, hogy egyéb erősségeivel elrejtse ezt a gyengeségét, amíg megvolt az önbizalma. Azonban az utóbbi időben sajnos már nem volt meg.

Wudigessboi: A tavalyi szezonban csúnyán kijött, mennyire megkoptak a képességei a még nem is olyan korábbi önmagához képest. Többnyire már őrzőt sem kapott, annyira nyilvánvaló volt a labdatemetői státusza támadásban, hátul pedig rossz helyezkedései, ütemtévesztései és lassúsága miatt kapott gólokkal fizettünk. Ráadásul míg a tavaly főkolomposok nagy része (Matics, Hazard, Costa) dicséretesen összekapták magukat, addig ő nem tudott szintet lépni.

Zenzo: Amikor a topon volt, talán egyedül az átlagos sebességét lehetett felróni neki, mert bár nem volt lassú, sosem volt szélvészgyors. Az utolsó másfél szezonjában viszont szépen gyűjtögette a negatívumokat, sebessége átváltott lassúba, helyezkedési hibákat vétett, valamint beadásai gyakorlatilag megszűntek létezni, bárhonnan képes volt bábut találni.

• Mi volt a legemlékezetesebb hozzá köthető momentum?

JoeyB: Egyértelműen a Napoli elleni, hosszabbításban szerzett gólja, ha ő ott nem jön, ki tudja, mi a vége a’12-es mesének.

Kdako: A pool elleni két fejesgól, akkor mindenki megtanulta a nevét. Illetve a lengyel szurkolókkal végtelenségig énekelt dal a manamana dallamára.

The RussianOne: Nálam  a „ki a tököm az az Ivanovics” idők akkor értek véget, amikor a Pool elleni BL negyeddöntőben duplázott. Ott egy életre megjegyeztem a nevét, de azért bebiztosította magát még számos hasonlóan fontos góllal: a Napoli ellen, az álom menetelés alkalmával, hogy mást ne mondjak. Ah, be szép is volt!

Wudigessboi: Bár a Benfica elleni finálét az ő utolsó perces fejesével nyertük meg, mégsem ez, hanem a Napoli elleni találata volt a legkatartikusabb.

Zenzo: Nehéz választani a Pool elleni találatok, az EL döntő, vagy a Nápoly elleni gólja közül. Számomra a legemlékezetesebb mégis a Pool elleni, talán kevésbé lényeges, ligakupás találata volt, amikor sérülten tolta végig a mérkőzést, és vérrel teli cipővel a ’94. percben továbbfejelte a Chelseat. Az ilyen találatokból látszik, ha egy játékos tényleg kész meghalni is a csapatáért.

• Hogyan fogsz emlékezni rá? Legendaként, vagy nem tekinted annak?

JoeyB: A legőszintébben mondon: hálával. Nem legendaként, a Cech-JT-Lampard-Drogba gerinc mellé én abból a garnitúrából senkit sem sorolok, azzal ugyanis a szó igazi erejét, súlyát venném el, de ikonikus alak, olyan játékos marad majd, aki nélkül az a csapat valamivel kevesebb lett volna. A szó legkevésbé pejoratív értelmében egy elmebeteg, a délszláv háborút idéző mimikája és a Luizzal közös baromságai jelentették mindazt, amiért – a játéktudásán túl – nem lehetett nem szeretni ezt az embert. Egyszerre volt bérgyilkos és bohóc, hentes és humorista, ököl és ökör. Valószínűleg sosem fogom elfelejteni, és sajnálom, hogy a vége így alakult, minden tiszteletem ellenére, már rég ideje volt a váltásnak; azonban igenis meg lehet köszönni neki azokat az éveket, amikor a világ egyik legjobb jobb hátvédjeként játszott.

Kdako: Aktív részese volt minden nagy sikernek, így én megengedőbb vagyok, és megadom ezt a státuszt.

The RussianOne: A kérdés jó; fogós, úgy értem. Kilenc évet töltött nálunk, több mint 250 meccsen húzta magára a kéket és nem mondhatni, hogy epizód szereplő lett volna, mert hosszú ideig ő volt az egyetlen jobboldali védő opciónk. A sikereinkhez elképesztően fontos gólokkal (is) hozzájárult, a pályán és azon kívül mutatott viselkedése mindig példás volt. Azt hiszem, az egyetlen dolog, ami miatt hezitálok ráaggatni a legenda státuszt, az a posztja. Pedig egy csapat tizenegy emberből áll, tehát elengedhetetlen eleme ő is, akárcsak egy Terry, egy Drogba, vagy egy Lampard. Mindezek fényében, igen, Braniszlav Ivanovics Chelsea legenda.

Wudigessboi: Ahogy Al Bundy mondotta volt Pegnek arra a kérdésre, hogy szereti-e: „Szeretem a sört. Szeretem a tekét. Nem akarom elcsépelni ezt a szót”. Ha a legenda státuszt 10-15 embernek tartjuk fenn – ahogy azt szerintem illik – akkor abba sajnos nem fér bele. Ez maradjon meg Osgoodnak, Bonettinek, Zolának, Lampardnak vagy Terrynek. Viszont játszott annyit és olyan szinten a klub színeiben, hogy az eggyel a legnagyobbak alatti polcra bátran feltegyem. Mindent egybevéve nagyon jó szívvel és őszinte hálával emlékszem vissza rá és mindarra, amit a pályán képviselt.

Zenzo: Ott volt, méghozzá aktívan és tevékenyen minden elérhető és megnyerhető trófeánál, megnyert mindent a Chelseavel, amit meg lehetett: 2 PL, BL, EL, 3 FA és 1 Ligakupa. Szerintem kérdés nélkül legenda-státusz ez, nem gondolnám, hogy kevesebb Drogbáéknál azért, mert a José Special One alatt megnyert trófeáknál még nem lehetett ott. Ráadásul ő is egy valójában made in Chelsea true Blue: kvázi ismeretlenként érkezett, és itt ért fel a csúcsra. Annak az 5 Chelsea játékosnak az egyike, akik több, mint 300x húzhatták magukra a Chelsea mezt nem-angolként, Drogba, Zola, Cech és Mikel mellett. 377 meccs, 34 gól, és 8 major trófea… ha ez nem, akkor mi az, ami garantálja ezt a megtisztelő címet?